Zsuzsanna

Frissíteni a gyerekrepertoárt is

2010.02.09. 11:37

Programkereső

Megfogta a bábszínház atmoszférája, és elkötelezte magát a műfaj mellett, pedig Teszárek Csaba a Kolibri Stúdiójának felvételijén tartott először bábot a kezében. Azután már a Kolibriből nyert felvételt a színművészeti egyetem bábszínész osztályába, majd a diploma után a Budapest Bábszínház művésze lett.

- Milyen hatások értek a Színművészetin?

- Meczner János és Csizmadia Tibor osztályába jártam, és talán az ő hatásukra is, de a bábozást azóta is színészi munkának fogom fel, amit kiegészít a technikázás. A báb erősen technikai műfaj, de mi az osztályfőnökeink elveinek megfelelően nem csak bábszínházi, hanem prózai színházi rendezőktől is tanultunk. Ők másképp viszonyultak a bábhoz, nem választották el a színészettől. A klasszikus bábosok a technika felől közelítettek, főként a mozdulatok kitisztázása után töltötték meg élettel a jelenetet. A színházrendezők viszont azzal kezdték, hogy ők a bábhoz annyira nem értenek, de a szituációkhoz igen, tehát az elemzett jelenethez kérik a mi bábtechnikai segítségünket. Szemtelenebb dolgokat engedtek meg maguknak, például, hogy nem kell mozgatóként feltétlenül a paraván mögött állnom, hanem látszódhatok, és látszódhat a kezemen lévő báb is, ahogy életre kel. Az ilyen nyitott hozzáállásból mindig jófajta kémia születik.

Teszárek Csaba - Odüsszeusz
Teszárek Csaba - Odüsszeusz

- Érzékelhető ez a nyitottság a Színművészeti oktatásán kívül is?

- A főiskolán teljes volt a kavarodás, színészként akár nem bábos dolgokban is részt vettem. A prózai színház ma már egyértelműen nyit a báb felé, mert érdekes számára beemelni a műfajt. Játsszuk a Nemzeti Holdbeli csónakosának bábos betéteit, az Operaház és a Vígszínház Varázsfuvolájának tárgyjátékos részeit.

- Lenne arra lehetőséged, hogy összeállj másokkal egy kifejezetten felnőtt bábszínházi produkcióra?

- Ezt a vágyunkat a Budapest Bábszínházban is ki tudjuk élni, mert nagy hagyományai vannak a felnőttbábnak. Ezen kívül viszont nincs nagyon időm ilyeneken töprengeni, bár van három-négy cím a fejemben, aminek szívesen nekivágnék. Az időhiány a kerékkötője mindennek, hiszen ebben a színházban a sokszínűség miatt sűrűbb a beosztásunk. Volt olyan, hogy reggel tízkor János vitéz voltam, délután háromkor Makula bácsi a Maszat-hegyben, este pedig a Sade márkiban egy óriás műfallosz társaságában töltöttem az estét, meztelen életnagyságú bábokat animálva. Nagy a repertoárunk, az előadásokat karban kell tartani, tehát az új bemutatók mellett sok a felújító próba. Más produkciókban úgy veszek részt, ahogy tudok, szívesen írok például zenéket bábelőadásokhoz.

- Ez a zenei érdeklődés honnan jön?

- Gyerekorom óta gitározom. Talán mondhatom azt nagyképűség nélkül, hogy megérzek atmoszférákat, egy darab hangulatát, színét, illatát, és a zeneszerzéshez talán leginkább ez kell leginkább. A bábszínészi tapasztalataimnak is jó hasznát veszem. Lenne kedvem írni zenés-bábos darabot, de az is nagy vágyam, hogy zenéljek egy-egy előadásban a kollégáimmal. Van egy bábszínházi zenekarunk, több helyen játszottunk is, egyelőre ugyan csak feldolgozásokat, de majd belevágunk saját számokba is.

- Ennyi minden mellett jut arra időd, hogy szakmailag nyomon kövess másokat? El tudtok utazni vidéki bábszínházak előadásaira?

- Kicsi a szakma, úgyhogy a fontosabb előadásokra eljutunk. Fesztiválokra is járunk, és figyeljük egymást, keringenek a címek és nevek, mit érdemes megnézni. Szívesen dolgoznék máshol is, időnként jó lenne más közegben is inspirálódni, de nehéz lenne egyeztetni a Bábszínházzal.

Teszárek Csaba, Kovács Judit - Szentivánéji álom
Teszárek Csaba, Kovács Judit - Szentivánéji álom

- Van a színházadban kedvenc előadásod vagy bábtechnikád?

- Nagyon érdekes Az ember tragédiája, aminek a három főszerepét nemrég vettük át. Vegyes a technika: sokféle stílus keveredik a marionettől kezdve a pálcás bábon át a bunrakuig. Szövegében és helyzeteiben pedig tömény filozófia, ami nagyon nagy kihívás. Hasonló a Faust is, mert az egy lekottázott, szigorú előadás, ami penge élen táncol, hogy meg tudjuk őrizni a feszültségét, és ne mondjunk bele hamis hangokat.

- A Faust megosztó előadás. Nekem személy szerint idegen volt: nézőként nem tudtam belehelyezkedni a zárt és steril színpadi világba, nehezen kódoltam a történteket. Nektek játszóként milyen belülről?

- Jéghideg előadás, kicsit idegen is, nehéz belakni, de óriási kihívás áttörni a goethe-i burkot. Nagyon foglalkoztat minket. Izgatja az embert, mint egy talány, szeretne megfejtést találni rá, ami nagy motiváló erő. Ugyanakkor az előadás elsősorban nem megértetni szeretné magát, hanem egyfajta intuíció, egy kortárs festmény, amely felvázol valamit. Az is kivételes, hogy gyakorlatilag a színház minden generációja részt vesz benne.

- Lehet-e különbséget tenni aközött, ahogyan egy gyerek- illetve egy felnőttelőadásnak kezdesz neki?

- Volt olyan premier, ahol a függöny mögül hallottam, hogy visít egy csecsemő, és akkor az ember cizellál az arányokkal, lecsíp a hangerőből, így nem lesz olyan félelmetes néhány rész, de alapvetően a dramaturgia határozza meg, mit lehet egy gyereknek, és mit egy felnőttnek előadni. A jelenlegi évad egyébként a fiatal rendezők, a közelmúlt pedig a felnőttebb műfaj felé nyitást helyezi előtérbe, de talán most már a gyerekelőadásokkal lehetne kicsivel többet foglalkozni. Sokan kérdezik tőlem, mire hozhatják el a kisgyerekeiket, és legtöbbször csak régi címeket tudok mondani, meg a Csizmás kandúrt. Jó lenne frissíteni ezeket a „közszolgálati darabokat". Megtartani a tradíciókat, de a 21. század ritmusának megfelelő előadásokat készíteni.