Eleonóra

Klasszikus madridi beavatás

2011.04.05. 16:31

Programkereső

Azt nagyjából tudjuk, hogyan zajlik egy beavató koncert a magyar pódiumokon. És a madridi Teatro Realban?
A tűzmadár a Teatro Real előterében
A tűzmadár a Teatro Real előterében

Az Ópera ciudadana névre hallgató ifjúsági - családi és oktatási - program keretében Stravinsky Tűzmadár-szvitjét két délelőtt két-két alkalommal iskoláknak, egy vasárnap koraeste pedig családoknak játszotta a jövő zenekari zenészeit képző Orquesta-Escuela de la Sinfónica de Madrid növendékeiből és tanáraiból álló együttes. Természetesen ahogyan ez egy pedagógiai célzatú előadáson szokás, az okosítás sem maradt el.

Egy könyvtárosforma, decens úr érkezik a nézőtér felől, öles léptekkel halad, sűrű elnézéseket kér a késésért. Öltözéke, sminkje Stravinskyra emlékeztet. A színpadon levő asztalnál elfoglalja a helyét, felcsavarja a petróleumlámpa fényét, és elkezd olvasni egy mesét, A tűzmadárét. Időnként meg-megáll a történetben, olyankor a zene kerül előtérbe. A mesebeli varázsige kapcsán először a ritmusról beszél, és tapsoltatja meg a gyerekeket, az apukákat és az anyukákat. Aztán elkezd dudorászni, és szólóban játszat el különböző dallamokat egy-egy hangszerrel, majd duókat, triókat, egész szólamokat kér az együttes játékra, hogy aztán amit hall, rögtön le is jegyezze a kottalapokra. Egy kivetítőn pedig látjuk, hogyan íródik a partitúra.

S míg a zene készül, a tűzmadár is egyre színesebbé válik: egy madridi középiskola diákjai alkotják meg a mesebeli madarat. A vázat megépítik, hajlítják, arra piros, sárga, kék szalagok kerülnek. A folyamat nem a Teatro Real auditóriumában zajlik, hanem az iskola tantermeiben, műhelyeiben. (Egyébként nem művészpalántákat, hanem teljesen átlagos tinédzsereket vontak be partnerként a programba a szervezők, akik nem hiszem, hogy többet tudtak Stravinskyről és művéről, mint bármelyik magyar oktatási intézmény diákjai.) Bevallom, azt vártam, hogy a kész madarat majd behozzák a színpadra - mert a vetített filmen elindultak a szoborszerű lénnyel -, de "csak" az előcsarnokig jutnak, ahol az esti előadások közönsége is megtekintheti az alkotást.

A tűzmadár kapcsán nem maradhat ki a műsorból a tánc sem. A moderátor-műsorvezető megemlíti Gyagilevet, de hogy életközelibb legyen, az utolsó tételre a madárkészítő középiskolások bumfordi bájjal előadott, rendkívül lelkes koreográfiáját látjuk a filmen. És nincs hiányérzetünk.

12 évesektől ajánlják a szervezők a programot, amit a spanyol szülők betartanak. A belépő 26 év alattiaknak 5-7, az ennél idősebbeknek 10-15 euróba kerül, a családi koncertek, az ifjúsági operaprodukciók legdrágább jegye egyébként 25 euró, és ez a fizetésekhez arányítva rendkívül barátinak mondható. (A Teatro Real helyárai különben 6 és 164 euró közt vannak.) Egyébként van miből válogatni: ebben az évadban négy helyszínen a havi rendszerességű vasárnap délelőtti koncerteken túl hét - köztük egy, a párizsi Opéra nacionalból érkező - produkción keresztül próbálnak Madridban új közönséget nyerni a műfajnak. Szerintem hatékonyan.