Hella

Csató Kata: Sokféle az ESZME!

2011.04.24. 08:38

Programkereső

Egy szervezet nevének betűszó verziója nem mindig ad ki értelmes, a szervezethez jelentésesen kapcsolható szót. Az Európai Szabadúszó Művészek Egyesületének rövidítése azonban többletjelentést is hordoz.

Csató Kata
Csató Kata

- Mi az ESZME?

- Hatan-nyolcan alapítottuk meg az egyesületet 2005-ben, egy évvel később jegyezték be, és az első közgyűlések egyikén, amikor a nevünkről gondolkodtunk, összeszedtük a számunkra fontos értékeket. A szabadúszóság mindannyiunk listáján elöl szerepelt, és jöttek a jobbnál jobb ötletek, hogy ezt a kifejezést alakítva adjunk magunknak nevet. Ízlelgettük, formálgattuk, talán a mozaikszó egy hajszálnyival megelőzte a teljes verziót. Akkoriban azt gondoltuk, hogy érdekvédelmi egyesületként fogunk működni, ami olyan súlyokat vesz le a művészek válláról, mint a szerződéskötés vagy egyéb jogi és pénzügyi procedúrák. Az élet azonban úgy hozta, hogy a súlypontok eltolódtak, mert nem arra volt szükség, hogy valaki tárgyaljon helyettük, hanem például arra, hogy a pályázatokban rejlő lehetőségeket kiaknázzuk. Az alapító tagok aztán hozták a társulataikat - amelyek azért nem túl nagyok, néhány fővel működnek -, szerencsére egyirányú fluktuáció működik. Így ma már legfőképp az a célunk, hogy a szabadúszó művészeket és a társulatokat abban segítsük, pláne az új előadó-művészeti törvény miatt, hogy a működésükhöz elengedhetetlen források a rendelkezésükre álljanak, így ők a következő előadások készítésére fordíthatják energiáikat.

- A jelenlegi törvényileg és anyagilag is bizonytalan szituációban milyen a ti helyzetetek?

- Nagy előnye ezeknek a kis társulatoknak, hogy magukat tartják el, nincsenek felesleges kiadások. Amikor jön egy megvonás, egészségesebben tudjuk átvészelni ezt az időszakot, mint például egy kőszínház. Nem fogjuk feladni a munkát, és ennek a bürokráciai mechanizmusnak sem akarjuk kiszolgáltatni magunkat. Gyakran megkapjuk, hogy miért akarunk függetlenként is alkotni, hiszen a kőszínházakban rendszeresen dolgozunk. A kísérletezést azonban abban a struktúrában nem mindig engedheted meg magadnak. Azt gondolom, a túlélésnek nem feltétlenül és nem mindig a becsatolt biztonsági öv a záloga. Néha jó és hasznos a szabadesés.

- Amellett, hogy egyfajta ernyőszervezet az ESZME, produkciós műhelyként is működik. Erre miért van szükség?

- Ezt is az élet hozta. Sajnáltuk elszalasztani a pályázatokat, amelyeken mi ESZME-ként is indulhattunk volna, ráadásul voltak ötleteink, amelyeket szerettünk volna független keretek között megvalósítani. Az első ESZME-előadások, a Repülési lecke kezdőknek és A halhatatlanság országa, szinte párhuzamosan készültek. Itt voltak koprodukciós partnereink is, a Vaskakas Bábszínház, illetve Fabók Mancsi Bábszínháza, de az előadások az alkotókat tükrözik, mi - koprodukciós partnereinkkel együtt - a munka zavartalanságát segítettük az anyagi háttér biztosításával. A beszélő fa című mesét a Mesebolt Bábszínházzal készítettük, aztán jött a Szépség és a Szörny, majd egy kórházas mese, valamint a Süni és Süni. A repertoár pedig bővül, A székely menyecske és az ördög premierje az ESZME Fesztiválon lesz.

- Miért fontos ez a fesztivál? Milyen céllal jött létre, és hogyan állt össze a négy nap programja?

- Az ötlet a tavalyi kuratóriumi ülésen merült fel. A tagjainkat, mind az egyéni alkotókat, mind a társulatokat ismerik, az ESZME viszont még nincs benne a köztudatban. Egy fesztiválon azonban közösen mutatkozhatunk be, együtt tehetjük le a névjegyünket: ezek vagyunk mi, ezeket az értékeket képviseljük. Sokszínűségre, sokrétűségre törekedtünk, ezért lesznek a négy nap alatt színháztermi és szabadtéri programok, gyerek- és felnőttelőadások. A 14 produkció kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy egy-egy műhelytől ne csupán a "sztárelőadásaikat" láthassa a közönség, hanem azokat is, amelyeknek a minősége hasonlóan magas, ám ritkábban játsszák őket. Az evidens, hogy gyerekeknek játszunk, viszont a felnőtteket várjuk egy táncelőadással, egy Pilinszky-adaptációval, a Tükörrel, illetve egy Vörösmarty-feldolgozással, a Csongor és Tündével. A matinék után este is látható a Repülési lecke kezdőknek és az Offerusz, a nagyerejű, mert szeretnénk kipróbálni, hogyan működnek homogén felnőttközönséggel, továbbá bemutatkoznak a bábszínész szakos egyetemisták. Emellett sor kerül kézműves foglalkozásokra, és szeretnénk, ha a befogadó helyszíneink is megjelenhetnének, amelyek egyébként nem feltétlenül színházak. Egy hozzánk hasonló egyesületnek sok lábon kell állnia, mert soha nem tudhatjuk, mikor melyikre van szükség.

- Izgulsz?

- Egy picit. Azért, hogy minden jól menjen, hogy a közönség szeresse az előadásokat, megháláljuk azt a kedvességet, amit a fesztiválnak helyet adó Thália Színháztól kapunk, és persze azért is, vajon mit szól a szakma, a kritikusok, és milyen érdeklődéssel fordulnak felénk.