Mátyás

Ciróka-maróka

2011.05.10. 08:37

Programkereső

KRITIKA a kecskeméti Ciróka Bábszínház két előadásáról, az Okker és Türkiz, illetve a Gabi és a repülő nagypapa című produkciókról.

Bartal Kiss Rita egyik korábbi rendezésének, A kékruhás kislány című előadásának a kiindulása egy képzőművészeti gondolat, sőt egy kép volt, s az előadás abból épített szabadon egy szokatlanul  izgalmas máshogyan gondolkodó - nemverbális - élményt, a tartalmat vizuálisan dramatizálva, amitől aztán a (bármilyen korú) nézők érzelmi húrjai pengtek. Az Okker és Türkiz is hasonló motívumokból építkezik, mint az, ám ahhoz képest szimpla az alap: nem egy festményt hív be, hanem színeket.

Okker és Türkiz - Ciróka Bábszínház
Okker és Türkiz - Ciróka Bábszínház

Az alkotótársak - a forgatókönyvíró és tervező Horváth Mária, a dramaturg Sőregi Melinda, a szcenikus Szabó Tamás, a zeneszerző Ágoston Béla, a mozgóképes Tóth-Pócs Roland, a koreográfus Nemes Zsófia, és a játszók: Aracs Eszter, Fülöp József, Krucsó Júlia Rita, Szörényi Julcsi, Tímár Zoltán, valamint a felvételről hallható gyerekszereplők, Grosschmid Marcell és Ármin - mind odaadóan dolgoztak. S hogy az előadás mégsem vált olyan minőségűvé, mint ami ezt az asszociációkkal építkező munkát igazolta volna, annak feltehetően az lehet az oka, hogy túl sokfelé indultak el a résztvevők. Alighanem ez sincs ok nélkül, ugyanis az előadás alapja nem kínált olyan irányadó tartalmat, ami megmutathatta volna a közös alkotói utat.

A világ feketére és fehérre való osztása (mint jó és rossz) után a színek reveláns megjelenése, keringőlépéssel haladó, fel-, le- és elbukó, ki-be futó bohócok, színváltások, árnyjátékok, jelentőségteljes zenei gondolatfutamok, népmesei betétek (a tulipánkirály kissé sablonosan pergő története), flittereső, víz alatti jelenetben úszó mozdulatokra váltó figurák metronomikusan váltják egymást követhető, értelmezhető ok és cél nélkül.

Ugyan van két alaptörténet, ami végigvonul. Egyiken a gonosz fekete csibészlányt figyeljük, aki ellopja a színeket, s akit a végén egy mélységbe lógatva kimosdatnak fehérre (van ebben valami aggasztó, méretre-vágni-akaró pedagógiaszemlélet), így végre ő is jó lesz. A másik szálon pedig figyeljük a két gyermekhangon megszólaló szomorú bábot, Okkert és Türkizt (mert ezt a két színt véletlenül kiejti a színrabló), akik olyan könnyeket sírnak, amelyből egy fonal lesz. De ezt már a felnőttek értetlenségével mesélem, mert a történet, a történetek, illetve ezek viszonya valójában követhetetlenné válnak. A fent sorolt elemek efemer módon kerülnek a közönség elé, mint egy-egy rész Teletubbies: a világot kedvesen redukálva láthatjuk, de hogy mindez az egészhez miként viszonyul, nem tudtam megfejteni.

A Gabi és a repülő nagypapa című előadás Ulf Stark meséjéből, Gimesi Dóra átirata alapján készült. Kuthy Ágnes rendező, Mátravölgyi Ákos tervező, Darvas Benedek zeneszerző sokat bíztak a színészekre, Apró Ernőre, Krucsó Júlia Ritára, Szabó Balázsra és Fülöp Józsefre - méltán. A kecsesen kifejező bábokkal játékosan, élvezettel mesélik el Gabi történetét, amelyből felnőttként kihalljuk a kislány által továbbálmodott, szépnek gondolt valóságot.

Gabi és a repülő nagypapa - Ciróka Bábszínház
Gabi és a repülő nagypapa - Ciróka Bábszínház

A színpadon a világot egy nagy hinta jelenti, amiben kezdésül egy kis hinta lóg. Költőien szép alapállítás, ami a világot illeti. Aztán megismerjük Gabit, amint a fiúbarátjához szeretne hasonlítani, aki tud fütyülni, és akinek van egy unokaszerető nagypapája. Gabi tehát fütyülne, és szeretne találni egy nagypapát. Talpraesett kislányként mindkettőt teljesíti, sőt a szerzett nagyapjával sokkal emberibb kapcsolatot alakít ki: nem egy ajándékvásárló, konzumnagyszülőt - ahogy a kisfiú nagypapája gyaníthatóan ilyen - ismerünk meg a tolókocsis bácsiban, hanem egy hús-vér embert, aki morcos az alkalmatlankodó kislánnyal. (Ritkán köt le "rendes" nézőként a bábszínház, de Apró Ernő úgy adja magát oda ennek a figurának, hogy gyerekként nézem!) A mese során aztán kiderül, a hétköznapi, nem is túl lelkesítő motiváció nyomán ez a két ember sokkal messzebbre jut a konfliktusokat megkerülni nem tudó "alkalmi" kapcsolatban, mint amit gondolhattunk volna.

A szerzett nagypapának emlékezni segít Gabi, ahogy kimozdítja a bezárt öregségből, és Johannára, a halott feleségére gondol, aztán egyre inkább vágyik is hozzá, így a világtól fájdalmasan szépen búcsúzik, s egy kedves kislányt hagy itt. Gabi pedig csodálatos dolgokat kap: figyelmet, és képességet, hogy az életet varázslatosnak lássa. Folytatása lesz valakinek, aki szerette, és akit szeretett. Kigördül pár könnycsepp, fáj, de ebből az előadásból - felnőttek, gyerekek - valahogy tudjuk, hogy van tovább.

2011. május 4. 10:00, 14:00 - Ciróka Bábszínház, Kecskemét

Okker és Türkiz

Forgatókönyv: Horváth Mária és Bartal Kiss Rita

Dramaturg: Sőregi Melinda

Tervező: Horváth Mária

Szcenikus: Szabó Tamás

Zeneszerző: Ágoston Béla

Koreográfus: Nemes Zsófia

Mozgókép: Tóth-Pócs Roland

Rendező: Bartal Kiss Rita

Játsszák: Aracs Eszter, Fülöp József, Krucsó Júlia Rita, Szörényi Julcsi, Tímár Zoltán

Gabi és a repülő nagypapa

Író: Gimesi Dóra

Tervező: Mátravölgyi Ákos

Zeneszerző: Darvas Benedek

Rendező: Kuthy Ágnes

Zenész: Kovács Mihály

Munkatárs: Emőd Kriszta, Fekete Dóra, Sáriné Gubacsi Éva

Fény: Katona Zoltán, Bujdosó Zsolt

Közreműködő: Godina Koppány, Kordik Szabolcs

Rendezőasszisztens: Havasné Borszék Lilian

Játsszák: Krucsó Júlia Rita, Apró Ernő, Szabó Balázs, Fülöp József