Konrád, Tivadar

Batu-tá és az egyszemélyes kesztyűsbábjátékos

2012.12.02. 08:07

Programkereső

A debreceni Vojtina Bábszínház új előadása, a Batu-tá kalandjai című bemutatója egy fájdalmas tragédia okán csúszott egy évet. A darabot a tavaly elhunyt Balogh András főszereplésével tervezték eredetileg műsorra tűzni. A Kovács Géza rendezte darabot Schneider Jankó vette át, aki szomorú véletlennek nevezte a felkérést, ugyanakkor nagy kihívásnak is tekinti.

- Kovács Géza: Batu-tá személyében egy kis afrikai Vitéz Lászlót ismerhetünk meg, aki a gyerekkor és a felnőttkor küszöbén gyermeki naivitással tekint a világ dolgaira. Maga a karakter a fantázia szüleménye, az európai vásári bábfigurák sűrítménye, melynek sajátosságát az előadás menetében az adja, hogy szülőhazájából kiemelve egy számára idegen környezetben kell a főhősnek érvényesülnie. Otthonról ugyanis Batu-tát elkergeti Ku-lemán, a Démon, emiatt átkel a tengeren. Ám a túlpart nem fogadja hősünket tárt karokkal. A két világ különbözősége egy hagyományos kesztyűs paraván két részre osztott játékterében képileg is megjelenik. (Majoros Gyula tervező - szerk.)

- Miért volt szükség arra, hogy új figurát teremts?

- KG: Egyszerűen azért, mert egy másik figura, például Vitéz László, nem tudta volna megjeleníteni azt a társadalomkritikát, amit ebben az előadásban megfogalmazunk. Batu-tá karaktere tud csak igazán szembesíteni bennünket azzal, hogy milyen nehéz szót értenie annak az idegennek, aki belecsöppen egy olyan kultúrába, aminek nem ismeri a szabályait. 

Milyen dramaturgia mentén bontakozik ki Batu-tá kalandja?

- KG: Az előadásban a konfliktusok során egyaránt felsorakozik az egzotikus és a civilizált világ ellenségképe, mely elemek a társadalom fejlettségi szintjére kívánnak utalni. Míg Afrikában a mélyebb rétegekből eredő ellenség figurákkal, szellemmel és oroszlánnal kell megküzdenie Batu-tának, addig a fehérbőrűek világában a társadalom szülte bürokrácia képviselőivel. A vásári bábjátszás dramaturgiai hagyományait követi az előadás, melynek célja, hogy görbe tükröt tartva a néző elé finom társadalomkritikát fogalmazzon meg, de mindezt úgy tegye, hogy a gyerekek számára is élvezhető tudjon maradni.

- Hogyan született meg a történet?

- KG: A kiindulásként körvonalakban megszületett eseményvázat a próbán lejártuk, és ezzel újabb ötleteket, megoldásokat emeltünk be a játékba. Éppen ezért a végleges szövegkönyv is a próbafolyamat végén öltött alakot. Mint a többi vásári bábjáték műfajában született előadásnak, ennek is folyamatos a fejlődése még azt követően is, hogy a próbák befejeződtek, hiszen a közönségnek véleményformáló és figyelmeztető szerepe van.

- Mennyiben követi az előadás a vásári bábjáték műfaj szabályait?

- KG: Az előadás sajátosságát a figura karaktere és személyisége szolgáltatja, akit belehelyeztünk egy Vitéz László játékokhoz hasonló dramaturgiába, amit új, de ugyanakkor ismerős elemekkel gazdagítottunk. A hagyományos archetípusú játékelemek keverednek egy kicsit a beilleszkedés problematikájával. Nem szeretném ezt nagyon direkt módon ábrázolni, csupán annyira, hogy a gyerekek megérezzék a más világba kerülés nehézségét. A konfliktusok, a karakter ismerős számukra, minden a hagyományos dramaturgia keretein belül működik, mégis egy kicsit más. Ettől lehet egyéni íze, ettől lehet egy kicsit mai.

Batu-tá kalandjai
Batu-tá kalandjai

- Miután Jankó vette át a szerepet, változtattatok az eredeti koncepción?

- KG: Jankó személyisége, játékkultúrája átszerkeszti az előadást. Az ő szűrőjén látjuk a szereplőket, ez nyilvánvalóan nem ugyanaz, mint a Jimmyé volt. Néhány dramaturgia ponton is változtattunk, például a korábbiakhoz képest most csak egy szellem jelenik meg, de az alapvető koncepcióhoz nem nyúltunk hozzá. 

- Játszottál korábban egyszemélyes kesztyűs bábjátékot?

- Schneider Jankó: Mindig is érdekelt a műfaj, de eddig ez az első ilyen jellegű munkám. Ez is egy szomorú véletlennek, Jimmy halálának köszönhető. Az egyszemélyes kesztyűsbábjáték azonban nem volt ismeretlen előttem. Már a főiskolán tartott nekünk Géza egy kurzust, ahol a műfajjal megismerkedhettünk, illetve a zalaegerszegi bábszínházban Géza vezetése alatt szintén volt lehetőségem egy előadás jelenetében kipróbálni magam.

- Mi az, amit kihívásként élsz meg ebben a műfajban?

- SJ: Nagy kihívás játszani ezt az előadást, mert nagyon sok mindentől függ a sikere. Akkor működik jól, ha a negyven perc alatt végig megtartva a ritmust le tudja kötni a nézők figyelmét, ha már a legelejétől fogva beszippantja a gyerekeket. Folyamatosan reflektálnom kell rájuk, amely számos spontán, improvizációs helyzetet szül. És mivel egyszemélyes játék, mindvégig jelen kell lenni, nem lehetnek üresjáratok. Persze sokat segít Czappa is (Czapp Ferenc, zenész - szerk.) a jelenlétével.

- KG: Fizikailag és szellemileg is rettentő kimerítő mindezt végigcsinálni. Méltán tartják a szakmaiság csúcsának, ha valaki egyszemélyes kesztyűsbábjátékot ad elő. A nehézsége még azon túl, amit Jankó felsorolt az is, hogy akár 6-7 karaktert is következetesen végig kell tudni vinni mind hangban, mind mozgásban.

- A gyerekeknek láthatóan nagyon tetszik az előadás, de olykor túlkiabálják a szereplőket. Nem okoz ez gondot?

- SJ: Tisztában voltunk vele, hogy a gyerekek adott pontokon a bekiabálásukkal formálni fogják az előadást, de - ahogy ez kiderült az első előadás után - mindeközben a dramaturgia nem sérül, ugyanúgy vihető tovább a történet, még ha egy-két mondat nem is megy át.

- KG: Az a legfontosabb, hogy a gyerekek megértik az előadásban rejlő társadalomkritikát, és jól működik az igazságérzetük. Szerettük volna szembesíteni őket azzal a nehézséggel, amit annak kell megélnie, aki idegen környezetben kényszerül helytállni, és ez úgy tűnik sikerült is.