- A venezuelai El Sistema, a Kodály-módszer és határon túli zenepedagógiai programok tapasztalatait is felhasználják  a Szimfónia Program során. Melyikből milyen főbb elemeket vesznek át?

- Az El Sistema alapeleme a közös zenélés, mi is erre építünk. Mindenkinek helye, szerepe, feladata van, ami egy közös produkció létrehozásában teljesedik ki. Nem az a kérdés, hogy melyik gyermek tehetséges, kiemelkedő, hanem az, hogy mindegyiküknek megadassék a közösségi élmény. Valami új és fontos, amiért küzdeni kell, és ami új perspektívát jelent számukra. Fontos, hogy a Szimfónia Program a szegény sorsú családok gyermekeit szólítja meg, tehát mindez a kiegyensúlyozott felnőttkor esélyét nyitja meg előttük. A hangszer ehhez eszköz, a zene varázslat. A Kodály-módszer ugyancsak a zene örömét, a ritmus, a dallam felfedezésének élményét adta a gyerekeknek, ebből mi sokat meríthetünk. Ráadásul pedagógusaink közül sokan maguk is ezen a módszeren nőttek fel. A határon túli példák közül érdemes megemlíteni a szentegyházi Gyermek Filharmóniát, amit Erdélyben Haáz Sándor hozott létre. Egy igazi csoda, ahogyan a gyerekek ott egy rendkívüli, szeretetteljes közegben munkálkodnak azon, hogy a magyar kultúra értékeit minél többekkel megismertessék. Büszkék arra, amit tanulnak, amit közösen elérnek.

- Hangsúlyozzák  a módszerrel kapcsolatban, hogy sem önmegvalósításról, sem tehetséggondozásról és nem is (csak) roma felzárkóztatásról van szó. Hogyan definiálná pár mondatban a tevékenységüket?

- Olyan helyekre visszük el a programot, ahova a hagyományos zeneiskolai rendszer nem juthat el, és olyan gyerekekkel foglalkozunk, akiknek esélyük sem volt eddig arra, hogy hangszeres zenét tanuljanak. Venezuelában mindezt úgy kellett létrehozni, hogy nem voltak előzmények, nálunk viszont van egy fantasztikusan működő zeneiskolai hálózat, és itt kelt életre a Kodály-módszer. A program szociális jellegű, tehát nem keressük a tehetségeket. Ezzel együtt, ha találkozunk egy zseniális zenészpalántával, törődnünk kell azzal, hogy kibontakozhasson és magasabb szintre juthasson. Azt is fontosnak tartom, hogy nem határozzuk meg, cigány vagy nem cigány gyerekeket vonunk be a programba. Olyan iskolákban leszünk jelen, ahol meghatározó a társadalom perifériájára szorult családok gyermekeinek aránya.

- A hivatalosan 2014 szeptemberében induló projektnek már voltak előzményei. Mik voltak az első kísérlet tapasztalatai magyar területen?

- Amikor ki akartuk próbálni, hogy hazai viszonyok között hogyan működhet a közös zenélés és zenetanulás, akkor vetődött fel annak az ötlete, hogy a monori cigánytelepen indítsunk el egy hathetes tábort. Azért Monor, mert az Budapestről könnyen megközelíthető, másfelől ismertük a terepet, mert évek óta működik itt a Máltai Szeretetszolgálat Tabán projektje. A hat hét olyan eredményeket hozott, hogy el kellett döntenünk, elvesszük-e a hangszert a gyerekektől és várunk a pályázati forrásra, vagy megpróbálunk akár a föld alól is pénzt szerezni a folytatáshoz. A Máltai Szeretetszolgálat végül saját finanszírozásában a hét három napján fizeti a programban dolgozó tanárokat. Így a Szimfónia tovább szólt, és immár egyéves tapasztalatokról tudunk beszámolni.

- Hogyan zajlik egy Szimfónia programos diák  egy napja? Mitől lesz közösségi, és nem pedig frontális az oktatás?

- A gyerekek egész napos iskolába járnak, és a közismereti tárgyak végeztével jön a zene. A frontális oktatás ettől a módszertől idegen. A legfontosabb, hogy itt nem jegyre megy a teljesítmény. Örömzenélésről van szó, ami meghaladja a hagyományos zeneóra kereteit. Nem feszes, nem annyira kötött, nem annyira fárasztó. A gyerekek aktív részesei, főszereplői a tanulásnak. Egyszerre játszanak, egymásra figyelnek, a szólamokat külön tanulják, majd újra együtt alkotnak "komplett zenekart". Mozgalmas, játékos, ugyanakkor komoly feladat előtt állnak nap mint nap, és a megoldás a közösségben rejlik.

- Mi az az öröm, tapasztalat, ami a szimfóniás diákokat majd boldogabbá, erősebbé teszi?

- Programunk motorját olyan elemek alkotják, mint produkció, sikerélmény, tudásvágy, csapatjáték, bizalom és önbecsülés. Ezeknek az értékeknek a megtapasztalása egymásból következik és szorosan összefügg, ezen keresztül pedig segítik a társadalmi integrációt. Az pedig közismert, hogy a zene, ahogy a sport is, jótékony hatással van a gyerek testi és lelki egészségére. A társadalmilag hátránnyal induló gyerekeknek így esélyük nyílik egy boldog felnőttkorra.

- Ehhez a speciális, korábban itthon még csak részleteiben alkalmazott módszerhez honnan kérik fel a tanárokat?

- Nyilvános pályázaton kerestünk zenetanárokat. Az érdeklődés várakozáson felüli volt, pedig eldugott településekre kellett megtalálnunk a megfelelő embereket. Támogatóink között vannak elméleti és gyakorlati szakemberek, muzsikusok, tanárok. Akiknek volt lehetőségünk bemutatkozni, és akik érdeklődtek irántunk, azok szinte egyöntetűen mellénk álltak. Büszke vagyok arra, hogy a program mögött álló Symphonia Alapítványt Oravecz György zongoraművész alapította. Döntő jelentőséggel bír az is, hogy a Máltai Szeretetszolgálat munkatársaival és önkénteseivel közösen dolgozhatunk.

- Inkább rövid vagy hosszútávú eredményeket várnak a programtól?

- A program társadalmi szinten hosszú távon lehet sikeres, egyelőre azonban csak egy évre elegendő forrásunk van. Ettől az egy évtől azt várjuk, hogy igazoljuk a módszert a tizenöt iskola eredményeivel, amelyeket a lehető legszélesebb nyilvánossággal szeretnénk megismertetni. A program létjogosultságának elismerése kulcs a folytatáshoz.