Mert a Kertész egy napon eltűnik, a magányos Luca (Vati Luca) egyetlen barátja távoli, ismeretlen szigetre utazik. A kislány végképp magára marad, illetve mégsem, hiszen titkos hátsó kertjében rejtélyes barátokra talál. Barátja lesz a nehéz, kicsit suta erdei kő, a fecsegő pad, a napfény, a bölcs hold és két süldő japánakác: Koto és Kaori. A hajlékony fiatal fák az öreg hold varázslatára teljesen egyforma japán lányokká változnak, hogy aztán világító zöld neondresszben, fehér tornacsukában végigtáncolják Luca bizarr kalandjait. Hogy mindez valóság-e vagy álom, vagy Luca képzeletének a játéka, nem fontos. A Forte Társulat táncosai, a cajonnal kísért dob zörejei könnyedén billegtetik a mesét a különféle világok határain. A tornaruhás szereplők a melegítő, pulzáló óriáskövek, az akrobatikus táncok és mutatványok pillanatok alatt állandóan változó, performansz hangulatot teremtenek a nézőtéren.
A gyerek hangosan be-bekiabálnak az első sorokban, a kísérő szülők nevetgélnek és izegnek-mozognak a rendhagyó előadás alatt. Különleges műsort lát mindenki ebben a sajátos családi programban. Különböző műfajok: tánc, mozgás, verbalitás találkozik a Forte Társulat színházában, és a találkozásból költészet születik. A Fortésok minden játéka komplex nyelven szólal meg. A témákat is úgy választják, hogy a zenét és a látványt azonnal a történet mellé képzelik.
Luca útja során különféle alakokkal találkozik. Megismeri a Kezek-fejek-lábak erdejének nagyképű főnökét. A Kádas József alakította figura egyszerre vicces és önimádó. Ripacskodásait egy projektor vetíti a színpad fölé, mozdulatai fáziskésében jelennek meg, így a látvány mindent torzzá és félelmetessé tesz. A kislány és a japán lányok kuncognak a beképzelt mihasznán és nem ítélkeznek, csak szemlélődve figyelnek, ahogyan mi is a nézőtéren. A következő alakkal a "Beszéd boltban" futnak össze. Itt mindenféle, gúnyos és kedves szavakat vásárolhatnak az emberek. A langaléta boltos (Andrássy Máté) szájából tódulnak a mondatok, a filmként pergő szavakat gyöngyvászonra köpi a nagyhangú eladó; állítja, a szerelmet még senki sem vette meg tőle... talán csak egyszer.
Luca utazása során a pörgős város és a lassú, nyugis természet vitatkozását is kihallgatja, majd végül rátalál kedvenc világító köveivel és japán fáival a Kertészre is. Az egyszerre trendi szobadíszként és sólámpaként is jól használható színpadi kövek tervezői a Kitchen Budapest munkatársai (Papp Gábor és Sípos Melinda) most először dolgoztak együtt Horváth Csaba (rendező) társulatával. A látvány egyszerűsége könnyedén illeszkedik a japánok által kedvelt minimalizmushoz, ahogyan a japánok világképéhez szorosan hozzátartozik a természettel való együttélés is.
Koto és Kaori körül többféle legenda kering. Van, aki úgy tudja, hogy a rendező valamikor ültetett két japánakácot és ez ihlette aztán a mesét, mások azt mondják, hogy a Társulat egyik tagja (Földeáki Nóra) egy nemzetközi fesztiválon figyelt fel arra a két japán táncoslányra, akiknek pontossága és finomsága inspirálta a mesejátékot. Nem véletlen, hogy az előadás főszereplőit is - nem csak a hitelesség okán - olyan japán balerinák alakítják (Shiori Maeno, Yumeno Mashiko / Megumi Higuchi), akiknek távolságtartó, légies jelenléte mindvégig valódi misztikus atmoszférát képes teremteni. Azok a családok pedig, akik gangos erkélyükön a tavasz beköszöntével törpefákat, fűszernövényeket szeretnének nevelni, fogadják meg az előadás után tanácsokat osztogató Green Fortune svéd cég tanításait és mélyedjenek el a beltéri palántaültetés apróbb titkaiba.
hírlevél
