gyerek

Az Üveghegyen túl: a Mesebolt Bábszínház

2011.12.22. 10:25
Ajánlom
"Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyen is túl, ahol deszkapalánk tartotta a földet, hogy bele ne hulljon a semmibe"; pont ott volt a Mesebolt Bábszínház. Sőt, ott van ma is: Szombathelyen.

És tényleg túl az Üveghegyen. A 2009-es szombathelyi Amália-előadás a minisztériumi különdíj mellé megkapta a fődíjat: az Üveghegy-díjat az V. Gyermekszínházi Szemlén - az elismerések sorozata aztán az idei szemlén folytatódott -,  ráadásul a Mesebolt még mindig ki van téve annak a régi érzéki csalódásnak, hogy "ami nem Budapesten történik, az nagyon messze történik"; az talán nincs is. Legalábbis nincs nap mint nap szem előtt.

Pedig aki átbátorkodik az üveghegyen, jutalmat kap: királykisasszonyt, fele királyságot, jó előadást. Főleg ez utóbbiból kínál sokat a szombathelyi bábszínház - a 2009/2010-es évadtól Kovács Géza vezetésével, sok invencióval, friss energiákkal, korszerűen működtetve sokféle hagyományt. Nem lehet véletlen, hogy az idei Gyermek- és Ifjúsági Szemlén több díjat nyert szombathelyi Rumi László-rendezés, A legkisebb boszorkány mellett a szemletanács további három meseboltos előadást (Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi, Az égigérő fa, Hoppláda) talált méltónak arra, hogy másoknak is "megtekintésre, meghívásra" ajánlja. Egyetlen más bábszínház sem szerepel ennyi előadással a minőségi ajánlólistán.

"Kati szabályosan fűzte az agyamat"

A Mesebolt több más magyarországi bábszínházhoz hasonlóan amatőr kezdeményezésből nőtte ki magát, és vált - hosszú évek kitartó és odaadó munkája árán 1995-ben - hivatásos intézménnyé. Alapító igazgatója, H. Nagy Katalin (aki az utolsó öt évet már nyugdíjasként vitte) jó előre "kinézte a bábszínháznak" Kovács Gézát, aki rendezőként 2007-ben került először munkakapcsolatba az akkori társulattal: A suttogó füzesek legendája című - a felnőtteket is megszólító - előadás a cigány folklórra épít.

"Kati két-három évig szabályosan fűzte az agyamat, hogy nincs-e kedvem eljönni Szombathelyre. Nagyon sokat gondolkodtam, mire igent mondtam." A máig szűkös albérletben működő Meseboltban - vagyis a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ egyik irodájában - beszélgetünk; de nem csak a munkakörülmények adtak okot a hosszas mérlegelésre.

Kovács Géza korábban mindig a "nulláról" kezdett el bábszínházat építeni, olyan munkatársakkal, akikkel a közös világlátás, a közös célok hozták össze: ez történt 1985-ben Kecskeméten a Cirókával - és ez történt Zalaegerszegen a Griff Bábszínházzal. A Griff megalapítása abból a szempontból is tanulságos volt számára, hogy megtapasztalhatta: mi történik, ha egy önkormányzati fenntartóval működő társulat - rajta kívülálló okokból - politikai játszmák kereszttüzében találja magát. "Lelkét szomorúság tölti el", látva, hogy micsoda nivellálódás, micsoda színvonalcsökkenés következett be az elmúlt húsz évben azon a színtéren, ahol a kulturális döntések születnek. Két év gondolkodás, ráhatás, sok beszélgetés után végül mégis úgy döntött, hogy megpályázza a Mesebolt igazgatói székét - hiszen a hosszabb távú építkezés, a műhelymunka lehetősége mindig vonzotta. Egyébként is szakmai alapvetése, hogy a bábszínház: közösségteremtő erő.

Szombathelyen egy évek óta működő hagyományt kezdett el - tiszteletben tartva mindazt, ami eddig történt - a saját képére formálni: "Kati pontosan látta, hogy nincs más út; hogy a társulat eljutott életének abba a szakaszába, amikor be kell lépnie egy új szobába - és szükség van valakire, aki ezt az új szobát megnyitja, és elkezdi bebútorozni. Szerencsém volt az eddigi szakmai életem során, mindig megtaláltam azokat a munkatársakat, akik a küzdelmekben megsegítettek, tovább vittek, a maguk részterületén megoldották a feladatukat. Ha valamiben jó vagyok, abban igen, hogy megtalálom ezeket az embereket; vagy azokban, akik körülöttem vannak, felfedezem azt a szikrát, amely továbbviheti őket és a társulatot. Megteremtem azt a környezetet, amelyben eredményesen tudnak dolgozni. Itt is ezen az úton vagyunk. Jól együtt tudok működni az itt maradt kollégákkal - a helyettesemmel, Prikivel (Prikazovics Ferenc), a szervező-kapcsolattartó Trifusz Ádámmal, a gazdasági vezetőmben maximálisan megbízom -, a maguk részterületen mindannyian kiválóan dolgoznak és azt gondolom, hogy nekik is tudtam adni új inspirációkat. Ahogy ők is nekem. Igen, ebben a helyzetben nagy küzdelem megtalálni, hogy meddig tart az adminisztratív működésed, és hol kezdődik - esetleg hol vész el - benned az alkotó ember. Ez csak úgy működik, ha megfelelő munkatársak vesznek körül."

Az előadást kizárólag a tehetség minősíti

Kovács Géza túl van a nehezén, ami a társulat átalakítását illeti. Mint mondja, emberileg ezeket a döntéseket a legnehezebb meghozni és feldolgozni. De muszáj megtenni. A Meseboltban a színészek között ma már egyedül Császár Erika képviseli a folytonosságot, a többiek mindannyian újonnan szerződtek ide vagy három-négy év óta itt dolgozók. Dénes Emőke, Kovács Zsuzsa, Kovács Bálint, Lehőcz Zsuzsa, Szabó Tamás, Takács Dániel - fiatalok, dinamikusak, nyitottak és sokfélék. Mint a Mesebolt-előadások, amelyek az egyenletesen magas színvonalon túl technikai változatossággal is jellemezhetők. Külön öröm, hogy Kovács Géza "visszahozta" a bábszínházba a hagyományos technikákat, bár azt tartja, hogy egy előadásért kizárólag a tehetség állhat jót: "Ha a színész a tehetségével képes hitelesíteni a játékot, akkor ez fogja minősíteni az előadást, és nem pusztán az a tény, hogy ő maga látszik - vagy nem látszik a színpadon. Az arányokat kell eltalálni. Én hiszek a hagyományos technikákban: egyrészt magam is nagyobb részt ezt művelem, másrészt volt egy olyan mesterem, Kovács Ildikó, aki nagyon fontosnak találta, hogy a színész is, néző is tanulja meg ezeket a technikákat - és a hozzájuk tartozó, lényegükből következő gondolkodásmódokat. A mi színészeink nem járták ki ezt az iskolát, tehát most, miközben előadásokat hozunk létre, iskolát is végzünk. Jó volna workshopokat tartani, de egyre kevesebb az időnk, egyre kevesebb a pénzünk - próbálok olyan alkotókat találni, akik munka közben képesek a színészeket fejleszteni. Vannak visszajáró rendezőink, tervezőink. A dramaturgiai részét én határozom meg az évadnak. Ilyenkor fontos szempont, hogy megfelelő módon legyenek terhelve a színészek: inspirálva, ezáltal kicsit képezve is - hogy mindenki megkapja a megfelelő, neki járó feladatot; hogy évről évre fejlődjenek. Divatos mostanában életpályamodellről beszélni - egy színész életpályáját is meg kell tervezni. Képesnek kell lennem arra, hogy felmérjem, hol tart - hova kell eljuttatni. Ha a színész megérzi, hogy vezetve van, akkor nagyon hálás tud lenni, és fantasztikus fejlődéseknek lehetünk szemtanúi."

Küzdelem a közönségért

Szerencse az is, hogy a minőséget szem előtt tartó meseboltos hagyományokból következően a társulatnak mindeközben nem kell a néző "átnevelésére" pazarolnia az energiáit. Ezzel együtt a közönség megtartása - folyamatos küzdelem. A Mesebolt "félévados" bérleteket hirdet, ami egy évadban körülbelül 4500 fix bérlőt jelent: "Bár a miénk a legjobban szervezhető, működtethető közönségréteg - a pedagógusok csoportosan hozzák be az óvodás, kisiskolás gyerekeket -, egyre inkább a sok az eszkimó, kevés a fóka elv érvényesül, hiszen a közművelődési intézmények és a Weöres Sándor Színház ugyancsak gyakran számítanak erre a korosztályra. Tavasszal csináltunk egy komoly felmérést - egy győri oktatási cégtől kellett megvásárolnunk az adatokat a megyei gyereklétszámról, a beiskolázás alakulásáról -, és úgy látjuk, az alsó tagozatosok körében vannak még lehetőségeink.

Fontos számunkra a megye is. Hihetetlen mennyiségű haknibrigád öntötte el mostanában az országot: olcsón elutaznak bárhova. Mi ezt nem tehetjük meg. Nem mehetünk le bizonyos árszint alá, különben nem tudjuk teljesíteni az évi 21-22 milliós bevételi kötelezettségünket, a kis falvak művelődési házai viszont nem tudnak bennünket megfizetni. A politikát sajnos nem érdekli, hogy ezek a gyerekek is megfelelő színvonalú előadásokhoz jussanak, gyakorlatilag nem létezik hosszú ideje a társadalmat szolgáló kultúrpoltika.  Akkor tudunk utazni, ha pályázatból nyerünk rá pénzt, vagy találunk hozzá szponzort. Nekem fontos, hogy a megye - nem a megyei vezetés, hanem a megye és a megyei közönség - a sajátjának érezze a bábszínházat."

Fenntartóváltás: De milyen a menyasszony?

Ha már megye és város: a Mesebolt ebben a pillanatban a közös fenntartású intézmények közé tartozik, vagyis a megyei és a városi önkormányzat egyaránt hozzájárul a működtetéséhez. A jövő egyelőre homályos: a bábszínház január elsejétől valószínűleg a megyei kormányhivatal hatáskörébe kerül (de ez sem biztos): "Arról, hogy mi lesz a fenntartói támogatásokkal - elsorvasztják, nem sorvasztják -, semmit nem tudunk. Szomorú ez, mert mindjárt itt a január elseje, amikor egy új fenntartó lép be az életünkbe, és mi még nem találkoztunk a hőn áhított menyasszonnyal. Nem tudjuk, mi a stafírung; azt se, hogy a menyasszony szép, nem szép, kedves vagy legalább jól tud főzni. Vagy főzni se tud."

Ezek szerint arról majdnem kár is szót ejteni, hogy ha az elmúlt tizenöt évben - bár próbálkozások voltak - nem sikerült önálló otthont-épületet találni a Mesebolt Bábszínháznak, akkor ezután mekkorák a költözés esélyei: "Szomorú vígságos tragikomédiának is nevezhetném ezt a történetet. Amikor már majdnem sikerült, akkor sem sikerült, mert a végső döntést nem merte, nem akarta meghozni senki. Egyébként ezért fantasztikus, amit Jordán Tamás véghez vitt: ő profi módon el tudta hihetni a várossal, hogy igenis szükség van a Weöres Sándor Színházra; és nemcsak a társulatra, hanem az épületre is. Ennyi idő után nem mi, nem a Mesebolt - hanem a közönség érdemelné meg a méltó elhelyezést. Embertelen körülmények között dolgozik a bábszínház. Megalázó néha, hogy háromszáz előadást olyan feltételekkel kell létrehoznunk, amilyen feltételeket itt biztosítani tudunk magunknak.

Ha kitapintható volna legalább a középtávú kulturális gondolkodás, akkor a fenntartónak látnia kellene, hogy a Mesebolt Bábszínház és a Weöres Sándor Színház léte milyen fantasztikus lehetőség egy város életében. Hogy általuk korosztályokon keresztül színházba járási szokások alakulhatnak ki. Nem hiszek abban, hogy a bábszínház a színház előszobája - mert azzal azonos értékeket, hagyományokat hordozó műfaj. A magyar színháztörténetnek ez az egyetlen életben maradt, valóságos hagyománya -  amely ráadásul hihetetlenül korszerű. Vitéz László maga a 20. századi abszurditás - ami a szövegkezelést, a helyzeteket illeti -, közben meg olyan atavisztikus, mélyről jövő ösztönöket hoz működésbe a nézőben, amelyeket egyetlen más színházi forma sem képes megmozdítani. Számomra ezért fantasztikus a báb - ezért csoda."

A Mesebolt-márka: szakrális és profán

Ez a csoda kel életre a Meseboltban - és ez a csoda működteti a Meseboltot, hagyomány és korszerűség, szakrális és profán eleven hintajátékában. A vitrinből kiemelt, játékosan és magától értetődően működtetett hagyomány - mintha ez volna maga a "Mesebolt-márka".

"Az igazgatói pályázatomnak az volt a címe, hogy Hagyomány és korszerűség. Akkor még nem volt olyan beteges kényszer arra, hogy a hagyomány megjelenjen a pályázati anyagokban, mint mostanában - ezen persze csak nevetni tudok. Hogy Tamási Áron érvényes, számomra ugyanúgy természetes, mint az, hogy jövőre Zalán Tibortól fogunk játszani vagy Szabó Boritól - ne adj isten Varró Danitól. Ahogy azt a kezdeményezést is fontosnak tartom, hogy a tavaly több templomban bemutatott karácsonyi játék (írta Szabó T. Anna, rendezte Harangi Mária) ebben az évadban moralitásjátékkal folytatódik, két év múlva pedig reményeink szerint passiójátékkal zárul a sorozat; szintén színházon kívüli térben. Hiszek az ilyen típusú szakrális színházban, ahol nagyon pontosan megfogalmazódik a közösségteremtő erő, az ott és akkor ereje és hitelessége. Hagyomány és nyitottság nem zárja ki egymást, sőt.  Nincs árok, nincs szögesdrót, a Mesebolt legfőbb jellemzője a nyitott kapu."

Hát akkor tessék jönni, helyet foglalni! A legújabb bemutató A farkas és a kecskegidák, Bereczki Csilla egyetemi hallgató rendezésében. Ahol a tévédoboz várva-váratlanul paravánná változik, ahol a farkas nem más, mint a fekete színésznadrágra applikált, elegánsan viselt, sejtelmes-hatalmas-padlizsánlila farok, ahol a világ legtermészetesebb módján szerepet kap a három kismalac, ahol egyszer csak lüktetni kezd a Bolero. Ahol végig nagyon jó - és a végén minden jóra fordul.

(Ilyen az élet - ilyen a bábszínház -  az üveghegyen túl.)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Meghalt Josef Abrhám, a Kórház a város szélén Blažej doktora

Az egyik legnépszerűbb cseh színész nyolcvankét éves volt. Bár rengeteg tévéjátékban és filmben játszott, legtöbben a Kórház a város szélén című legendás sorozat Blažej doktoraként emlékeznek rá - adta hírül az ujszo.com szlovák hírportál. 
Könyv

Visszatér a Városmajorba a Margó Fesztivál

Június 9-12. között, az Ünnepi Könyvhéttel egy időben, a Városmajori Szabadtéri Színpadon rendezik meg a Margó Irodalmi Fesztivált, ahol többek közt Nádas Péterrel, Tóth Krisztinával, Romsics Ignáccal, Bereményi Gézával, Péterfy Borival, Zoltán Gáborral és az Alkalmáté Truppal is találkozhatunk.
Vizuál

100 éve lappangó remekműveket árverez el a Virág Judit Galéria

A 25 éves Virág Judit Galéria jubileumi aukcióján Rippl-Rónai József, Vaszary János és Kádár Béla kivételesen értékes alkotása is kalapács alá kerülnek. Mindhárom festmény eddig magángyűjteményekben rejtőzött. A művek két héten át ingyenesen megtekinthetők a Falk Miksa utcai galériában. 
Plusz

A kultúra fogalmát a lehető legtágabban értelmezi a kultúráért és innovációért felelős miniszterjelölt

Csák János a kinevezése előtti meghallgatáson elmondta, az új minisztérium maga is innovációnak tekinthető. A miniszterjelölt kinevezését a bizottság 1 ellenszavazat és 1 tartózkodás mellett 11 szavazattal támogatta.
Vizuál

Jobbnál jobb filmekkel jön az Artmozik éjszakája

Premier előtti vetítések és az elmúlt évek legjobb filmjei várják a filmrajongókat az idei Artmozik éjszakáján, május 20-án késő délutántól másnap hajnalig, öt fővárosi moziban. Ezúttal is filmről filmre vándorolhatunk a Művész, a Puskin, a Toldi, a Tabán és a Kino Cafe mozik között.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

gyerek művészetek völgye

A gyerekek sem fognak unatkozni a Művészetek Völgyében

Az idén 27. alkalommal megrendezésre kerülő Művészetek Völgye közel 1200 programjából válogattunk; ezúttal a gyerekprogramok kínálatából is csemegéztünk. A fesztivál látogatása 6 éves korig idén is ingyenes.
gyerek klippremier

Klippremier - Veronaki - Gőgös Gúnár Gedeon: Körbe-körbe

A Veronaki zenekar május 21-én mutatja be a második Gőgös Gúnár Gedeon lemezt, Kiugrott a Gombóc címmel a MOM Kupolában. Addig is, amíg az album a Móra Music gondozásában napvilágot lát, a Veronaki egy vidám, tavaszi videoklippel kedveskedik hallgatóinak.
gyerek advent 2016

Milyen gyerekprogramokat ajánl a Fidelio decemberre?

Karácsonyt várni otthon is lehet, de sokkal jobb vidám, szép és jótékonysági programokon részt venni a gyerekkel! Erre ajánlunk most pár lehetőséget.
gyerek skanzen

Mesekiállítás a Skanzenben

Az erdélyi mesevilág elevenedik meg a Skanzenben a nyári hónapok alatt. A Mészáros Gyuritól a Harry Potterig nevet viselő tárlat betekintést nyújt a mesék sajátos logikai rendszerébe, és beránt minket a mesevilágba.
gyerek gyereknap

Szeretnél egy közös fotót Sír Kánnal?

Gyereknap alkalmából május 29-én a délelőtti A padlás és A dzsungel könyve című előadások után a Víg és a Pesti előcsarnokában bárki találkozhat a zenés játékok főszereplőivel, akikkel közös fotót is készíthetnek.