- Mi történt az elmúlt egy évben az ESZME-vel, az ESZME-ben?

- Sokféle működési struktúra létezik: vannak befogadó intézmények, produkciós irodák, alkotóműhelyek, de ez a modell, hogy régebb óta működő színházakat, alkotói csoportokat tömörítsünk valódi ernyőszervezetként, azt hiszem, egyedülálló a független szcénában. Az elmúlt egy évben kezdett tisztázódni, hol vannak a határaink, mit tudunk hozzátenni a tagjaink működéséhez, milyen produkciós feladatokat tudunk magunkra vállalni, hogyan tudunk ténylegesen közösségként, minőségi töltettel, nem pedig gazdasági lebonyolító szervként funkcionálni. Kiélesedtek a helyzetek, amit az elmúlt év létbizonytalansága okozott. Ugyanakkor taglétszámunk bővült, és jönnek új inspirációk is. Bővült a műfaji felületünk, már képzőművészeti pályázatokon is sikerrel indulunk. A szentendrei OMKAMRA fiatal művészeinek próbálunk több lehetőséget biztosítani.

- Hogyan állt össze a program?

- Célunk volt, hogy minden egyes előadás ugyanazt a magas művészi színvonalat mutassa, amivel tavaly találkozhatott a közönség. Örömünkre szolgált, hogy tárt karokkal fogadtak a Stúdió K-ban, hogy ekkora érdeklődéssel fogadtak bennünket. Nagyon szerencsésnek érzem az egymásra találást: a gyerek- és felnőttközönségével, annak nyitottságával, azzal, hogy nem egy bárkit befogadó "átjáróház", hanem egy tárt karokkal váró, de saját repertoárral működő intézmény. Idén három nap alatt kilenc produkciót láthatnak a nézők, ezekből napi kettő a családokat várja, egy pedig kifejezetten a felnőtteknek szól. A nyolc ESZME-előadás mellett a fesztivál programját alkotja a Stúdió K legutóbbi bemutatója, A szamár a torony tetején, és a tavalyihoz hasonlóan kézműves foglalkozásokra is sor kerül, valamint lesz egy kiállítás is a fesztivál időtartama alatt.

- Kezdjük a kiállítással. Tóth Eszter alkotásait hogyan ajánlanád?

- Eszter alkotásaira azért esett a választásunk, mert amellett, hogy több bábszínházban dolgozott, több produkcióhoz tervezett bábokat, kivitelezőként is dolgozik, illetve Eszter tervezi a plakátjainkat Kiss Ildikó három figurájának felhasználásával. Azt gondolom, ma ő az, aki a legkomplexebben látja és gyakorolja e műfajok közti átjárhatóságot. Sok olyan munkája van, ami kifejezetten gyerekeknek szól, és szeretnénk, ha a tárlatot ők is élveznék.

- Bár a Bóbita magazin különszámában részletesen olvashat a közönség az előadásokról, szeretném, ha néhány szóval megindokolnád, miért épp ezeket választottátok a társulatok repertoárjából. Kezdjük az esti felnőttelőadásokkal!

- A MárkusZínházról nem kell sokat mondanom, mert Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna ízes humora jól ismert. Ők tavaly is klasszikusokat hoztak és idén is egy irodalmi alapú produkcióval, A helység kalapácsával jönnek. A Karácsony Punchéknál kortárs szocio-bábjáték. Technikáját tekintve hagyományos paravános bábjáték, szándékaink szerint pedig görbe tükröt szeretnénk állítani magunknak, a karácsonynak, annak, hogy mit is jelent a szeretet ünnepe, amikor képesek vagyunk a család, a szeretet, az ajándékozás címszavaival "megölni" egymást. Kovács Géza rendezte, Boráros Szilárd tervezte, és egykori Kolibri színházi tanárommal, Szívós Károllyal játsszuk. A Repülési lecke kezdőknek a legkisebbek, akár már négyévesek számára is elvezhető, de tavaly kipróbáltuk, milyen az, ha felnőtteknek játsszuk, mert a témája, megvalósítása ezt a közönségréteget is érzékenyen érinti.

- Nézzük az ESZME gyerekprodukcióit!

- Az aranyhajú királylány, Majoros Ági előadása kicsiknek szól, főképp ovisoknak, és egy klasszikus bábjáték. A székely menyecske meg az ördög bemutatóját a tavalyi fesztiválra időzítettük, és olyan sikert aratott akkor és arat azóta is, hogy úgy gondoltuk, mindenképp itt a helye, különösen azért, mert Budapesten keveset tudja játszani Fabók Mariann. Kedves, szórakoztató, színészileg nagyon munkás előadás, de Mancsi mesemondása, tehetsége, bája, szíve-lelke benne van. A Bódog és Szomorilla régi és új ESZME-tagok koprodukciójában jött létre: Kolozsi Angéla írta és rendezte, és a Hepp Trupp adja elő Bartal Kiss Rita bábjaival. Az utóbbi alkotók hivatásos bábszínházi környezetben is elismert új tagjaink. Csakúgy, mint Angéla, aki a Repülési leckében és egy Tintaló-produkcióban látható a fesztiválon, Rita is fellép közreműködőként is a fesztiválon. A Szemenszedett mesében, amelynek írója Gimesi Dóra, Hannus Zoltán a partnere, akit a Stúdió K törzsnézői is jól ismerhetnek.

- A Stúdió K gyerekszínházi, bábszínházi hagyományához nektek, a fiatal báb- és gyerekszínházi alkotóknak milyen a viszonyotok?

- Ahogyan Fodor Tamás évtizedek alatt kinevelte a közönségét, átadta nekik azt a színházi gondolkodásmódot, amit ő képvisel, tiszteletre méltó, és a mi generációnknak nagyon fontos. Az a koncentráció és alázat, amit a színészei tudnak, sok bábszínháznak és bábosnak követendő példa.

A fesztivál teljes programja, interjú a fellépőkkel, valamint a gyerekek számára készült játékkal a Bóbita magazin különszámában található. A Karácsony Punchéknál és A helység kalapácsa előadásokhoz kapcsolódó játékaink az előadások címére kattintva érhetők el.