Foky Ottó 1927-ben született Sárhidán. Tanítóképző főiskolát végzett rajztanári szakon, két évig pedagógusként is dolgozott. Tanítóként a rajz volt az eszköze, képregényekkel illusztrálta a diákok számára a tananyagot. Kollégái rábeszélésére jelentkezett a Magyar Iparművészeti Főiskolára (a mai MOME), ahol 1956-ban diplomázott díszlet- és bábtervezői szakon. Mestere Varga Mátyás, Miháltz Pál, Jiri Tranka, Hermina Trilova és pályatársa, Dargay Attila voltak. A Pannónia Stúdióban 1956 és 1962 között tervező, 1962-től animációs rendező volt. Többek közt Imre István filmjeihez tervezett bábokat. Közös munkájuk emelte nemzetközi rangra a magyar animációs filmkészítést, ekkor született például a St. Gallen-i kaland című alkotás. 

1961-ben részt vett a prágai, a belgrádi és a stockholmi magyar iparművészeti kiállításon, 1963-ban a Fényes Adolf Teremben önálló kiállítása is volt. A Gyarmat utcában szervezett műtermet, ő lett a Bábfilm Stúdió alapítója és vezetője. Itt készült a többi közt Csukás István Mirr-Murrjának bábos macskafigurája, A legkisebb Ugrifüles, Misi Mókus és Bumba majom figurája. Egyike volt azoknak, akik tevékenyen részt vettek a magyar televíziózásban a gyermekműsorok megteremtésében, nevéhez fűződik például a Tévémaci figurája is. 1962-ben Foky Ottó rendezőként is bemutatkozott a Siker című filmmel, a szatirikus Így lövünk mi 1966-ban készült.

Több száz esti mesét, gyerekfilmet, reklámfilmet rendezett és tervezett. Főbb művei: Bizonyos jóslatok, Bohóciskola (1956), Ellopták a vitaminomat (1967), Én, az egér (1969), Gyilkosság nokedlival (1970), Ezüst majom (1972), Mirr-Murr I-IV. sorozat (1973-75), A legkisebb Ugrifüles I-II sorozat (1976), La De sodora (1982), Misi Mókus kalandjai (1980-83), Éljen Szervác (1985), Makk Marci és Marcsi kalandjai reklámfilmsorozat, illetve a Süsüke, a sárkánygyerek (2000) című sorozat. 1987-ben nyugdíjba vonult, ugyanebben az évben a Vigadó Galériában volt gyűjteményes kiállítása. Feleségével, Foky Emmivel a '90-es években több mesekönyvet illusztrált. Tevékenységét 1964-ben Munkácsy-díjjal, 1970-ben Balázs Béla-díjjal, 1977-ben érdemes művész, 1982-ben kiváló művész kitüntetéssel és mintegy 25 nemzetközi díjjal is elismerték.