A fesztivált a Tintaló Társulás előadása, a Bollár Kótyag és Mámori Nellike nagy találkozása nyitotta meg. A rendezvény színhelyére eljutni azonban koránt sem volt olyan egyszerű, mint gondolnánk: a Jókai térre az Andrássy út felől - kicsit késve, vagy inkább hajszálpontosan - érkezőknek ugyanis több ezer lelkes futó állta útját. De aki átverekedte magát a tömegen, az egyből egy mesés világban, a Cirkusz Minibusz nézőterén találhatta magát.

Amíg Nellike, a légtornászból lett bohóc és Bollár Kótyag, a vetélytárs megszerette egymást, addig a szomszéd nézőtéren már serényen épült a Százholdas Pagony, Nyuszi üregével, Mackó házával, Füles dombjával és persze Bagoly fájával. Ha pedig véletlenül nem tudtuk, hogy épp hol is járunk, hát útba igazítottak a jól ismert feliratok, mint a Tilos az Á, vagy a Kovács János, és persze a BGLYHZ. A Kolibri társulata Micimackó és Róbert Gida történeteiből szemezgetett, sok-sok zenével fűszerezve a játékot.

A második előadás végére a közönség is állandósult. Míg a Tintaló és a Kolibri produkcióját még olykor megzavarta az egyre érkező családok kisebb tagjainak zajongása, addig a gyömrői Kereplő Színház már "telt ház" előtt léphetett porondra. Előadásuk tele volt érdekes, vidám megoldásokkal, pillanatok alatt felkeltették - és lekötötték - mindenki figyelmét. A közös játékban boldogan vettek részt a gyerekek, zenéltek, zsonglőrködtek, de a közjátékokban a felnőtteknek szóló - igaz, olykor hatásvadász - poénoknak is jutott hely.

A Kolibri rendezvényének talán egyetlen hibája, hogy bármennyire is szeretnénk, képtelenség egy teljes napon át előadásokat nézni. A meghitt teázók észrevétlenül csábítják el az embert egy-egy órára, hogy az egy forró italtól feltöltődve térhessen vissza a térre. Így sikerült lemaradni Sarkadi Bence Figura Ex Machinájáról, és a Ládafia Bábszínház Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj, avagy, hol terem az igazság című előadásának feléről.

Láthattam viszont a Figurina Animációs Kisszínpad kedves halászának és nagyravágyó feleségének történetét, amelyet a kecskeméti Ciróka Bábszínház előadása követett. Malom-meséjükben a víg kedélyű molnár és nagyszájú felesége régi históriákat elevenít fel Prútóról, az ördögről. Egykor bizony ő találta fel a malmot, de az Úr, egy ügyes csellel az embereknek jutatta azt. A kecskemétiek játéka tele van érdekes ötletekkel. Az ördög testéhez például elegendő egy kis gyúrt tészta, a piros paprika pedig szinte kínálja magát, hogy szarv legyen belőle. És mi sem természetesebb, mint hogy a molnár hasa ládából van - legalább elfér benne a kötél és a lóbab, ha az ember fia a pokolba készül.

A nap kétségtelenül legnagyobb élménye a Vitéz László-előadás. A játszó Pályi János pillanatok alatt elvarázsolt mindenkit, s észrevétlenül vonta be a nézőket a játékba. Újra és újra felcsendült a jól ismert "pajtikák", és "Cuclifer" is megkapta a magáét, még ha csak közvetve is, hisz az ütések szolgáit érték csupán. A pampula után persze előkerült a palacsintasütő is, mely garantálta, hogy végül ismét Vitéz László győzedelmeskedjen.

Az előadásoknál sajnos nem tüntették fel, hány éves gyerekeknek is ajánlják az adott produkciót, a szülők pedig gyakorlatilag gondolkodás nélkül hozták gyermekeiket, a karon ülő csecsemőtől a nagyobbakig. S bár szabadtéri rendezvényhez képest meglepően nagy volt a fegyelem, azért előfordult olykor, hogy egy-egy kisgyereknél eltörött a mécses.

A sort, a kissé fáradtnak tűnő, de még roppant lelkes közönség előtt, az ESZME előadása, A halhatatlanság országa zárta. A szép és okos királyfi nem kisebb tettre vállalkozik, mint hogy megtalálja a halhatatlanság birodalmát. Bár kutatásait siker koronázza, de így elveszti minden szerettét, s csaknem ő maga is a halál áldozatául esik. Ádáz versengésbe kezd a halhatatlanság királynője és a halál a királyfiért, s amit az erő nem tud eldönteni, azt egy kis szellő és a szerencse megteszi: a fiú a várfalon belül landol, így megkapja azt, amire vágyott: az örök életet, ráadásként pedig egy szép szerelmet.

E kellemes záró képtől és az egész napos élményektől telítve a többség hazafelé indul, így a Michel Indali-díj átadására csaknem teljesen kiürül a nézőtér. A 2003-ban alapított díjjal azt az előadást jutalmazzák, amely leginkább méltó a nagyszerű francia-magyar báb- és összművész szelleméhez, színházi hagyatékához. Az elismerést idén Sarkadi Bence érdemelte ki, igaz, a „bohócért", már nem mehetett a színpadra, hisz úton volt Hollandiába, hogy a magyar bábművészeket (is) népszerűsítse.