- Már gyerekkorodban is rendszeresen felléptél, verseket mondtál, énekeltél az édesapád által szervezett rendezvényeken.

- Az egész életemet átszövik a versek. Apukám népművelő volt, éveken át a Szolnoki Művelődési Központ igazgatójaként többek között színművészetire készülő fiatalokat tanított és készített fel. Akkoriban nagy divat volt a versek megzenésítése, Sebő Ferenc, Dinnyés József, Cseh Tamás világa erősen hatott mindenkire. Apát is megérintette ez a zenei élmény, ő is foglakozott ezzel a műfajjal. Még szinte beszélni se tudtam, de már kívülről fújtam mindenféle megzenésített verset. Valahogy belemásztak a fülembe ezek a dalok, így lyukadtam ki végül is ennél a stílusnál. Verseket nem szívesen mondtam, arra szerintem születni kell, az ének valahogy mindig is könnyebben ment. A férjem (Sárközy Bence - a szerk.) - akivel gimnazista korunkban szerettünk egymásba - viszont remek versmondó. Amikor a Magvető Kiadó főszerkesztője lett, számos íróval ismerkedtünk össze - az első lemezem anyagát is annak köszönhetem, hogy Bence jó barátságba került Kukorelly Endrével. Ebből lett aztán a Samunadrág című CD. A második lemezzel is nagy szerencsém volt, ugyanis Kovács András Ferenc gyönyörűséges verseit kéziratként kaptuk meg és mazsolázhattunk belőle. Egyébként nagyon sokan kerestek meg különféle helyekről, hogy csináljak gyereklemezt, de én mindig ellenálltam, mert nem akartam Halász Judit-klón lenni, nem szerettem volna senkit sem majmolni. Úgy éreztem, nem érdemes színpadra állni mindaddig, amíg nincs a kezemben valami igazán értékes. Kukorelly Endre és Kovács András Ferenc verses kötete kapcsán azonban már biztos voltam a dolgomban.

- Hogyan született a Hajnali csillag peremén zenéje?

- Kovács András Ferenc gyerekeknek szóló írásait leginkább Weöres Sándoréhoz hasonlítanám. Játékosak, örömet szereznek felnőttnek, kicsinek egyaránt. Nem gügyögős versikék, hanem igazi tartalmas szövegek. Nagyon jó ritmusúak, tele vannak dallammal, ezért könnyű megzenésíteni őket.

- Mindig élő koncerteket adtok? Ez koncepció?

- Töretlenül küzdünk azért, hogy a kortárs vers mindig az élő zenén keresztül jusson el a közönséghez. Soha nem megyek fél playback-kel; ha nem tudják a koncertet kifizetni, akkor csak a gitáros jön velem, és ketten pótoljuk a zenekart. Ez egy hosszú távú befektetés. Úgy hiszem, hogy azok a fiatalok, akik élő zenét hallgatnak, sokkal igényesebbek lesznek felnőttként. Vagyis nagy a felelősségünk, hiszen talán mi neveljük ki a koncertjeinkkel a későbbi pop és komolyzenei közönséget. Ez valójában a zenekaromnak köszönhető, az én tehetségem pusztán abban áll, hogy magam mellé tudtam őket állítani. Csupa menő zenésszel dolgozom: Studniczky László az ország egyik legnagyszerűbb basszusgitárosa, Delov Jávor a legnépszerűbb hazai zenekarokban játszik, akárcsak Csiszár Ferenc vagy Dajka Krisztián. Nekik is nagyon fontos, hogy a gyerekek ne a gagyit szokják meg.

- Hangzásban milyenek ezek a dallamok, mihez hasonlítanak?

- Nagyon remélem, hogy semmihez. Nyilván sok helyről csipegettem, szeretem a Kalákát és Halász Juditot is, nem tagadom. Az általam képviselt ízlésben benne vannak a nagy elődök, de bízom abban, hogy egy idő után sikerül majd olyan egyedi hangzásvilágot kialakítanom, amely csak hozzám hasonlítható és azonnal felismerhető lesz mindenki számára.

- A gyerekek mindig elfogadják, amit csináltok, van már kedvenc számuk?

- Két nagy slágerünk van, az egyik az Egy jéghegyen három medve kezdetű, itt együtt csúszkálunk a jegesmedvékkel. A másik toplistás a kicsit rockos Sárkányapó című vers. Valamiért ez a lendületesebb dolog jobban bejön a gyerekeknek. Fontos, hogy a zenekarnak nem az az elsődleges célja, hogy gyerekdalt írjon. Meggyőződésem, hogy nincs külön gyerekdal és felnőtt dal: legjobb, ha a koncerten a szülőt is szórakoztatja mindaz, amit hall. Történt már olyan is, amikor a célközönséghez képest egy picit idősebbek voltak a nézőtéren, kiskamaszok, akiknek nagy volt szájuk és bekiabáltak, hogy "Tankcsapdát nem tudtok"? Na, akkor a zenészeim két másodperc múlva már egy Tankcsapda-számot játszották. Nem nagyon tudnak meglepni minket...