"Miért kellene letenni egyetlen kategória mellé a voksot? - kérdez vissza Tímár Andor színész-rendező, művészeti menedzser, a magyarországi MUS-E főtitkára, amikor arra kérem, próbáljuk meg definiálni a munkájukat. - Leginkább 'és' relációk mentén gondolkodunk, mert a program sokrétűen fejti ki hatását. Nevezhetjük művészeti programnak, mert akik a gyerekekkel dolgoznak, tapasztalt, saját területükön sikeres képzőművészek, iparművészek, színészek, zenészek, táncosok, amit pedig a gyerekekkel az ötleteik mentén létrehoznak, végeredményben egy művészi alkotás. Azért nevelési program, mert alapszabályban is rögzített célunk, hogy kreativitásra, elfogadásra, önképviseletre, együttélésre, együttműködésre neveljük a gyerekeket, akik között a társadalomba nehezen beilleszkedő, veszélyeztetett, hátrányos vagy halmozottan hátrányos sorsú, kisebbségi kultúrát képviselő, viselkedészavarral rendelkezők is vannak, akik nehezebben tanulnak, nehezebben fejezik ki magukat, egy méterrel hátrébb indulnak. E filozófia mentén továbbhaladva, az integráció okán társadalmi programnak is tekinthetjük, ugyanakkor ezt a címkét egy más szempontból, a művész és a pedagógus szerepének újraértelmezése kapcsán is használhatjuk. A pedagógusok minden esetben részt vesznek az órákon, a művészek feladata, hogy a tanárokat bevonják az órákba, így a tanító néni vagy bácsi nem egy mumus vagy intellektuális mentor a gyerekeknek, aki fegyelmez és oktat, hanem egy ember, egy partner, aki az együttműködés, a megváltozó szerep által a későbbiekben könnyebben talál utat a gyerekekhez. A művészek általában megszokják, hogy valamit létrehozunk, ezt a terméket eljuttatjuk a közönséghez, ők fizetnek érte, tapsolnak, valami módon elfogyasztják. A felelősség a mi esetünkben is ugyanaz, mert a cél a gondolatébresztés, a katarzis, de sokkal primérebb, közvetlenebb formában. Az óra végén nincs taps, hanem mosolygó arcok vagy épp duzzogás, de mindenképp egy jóval direktebb visszajelzés jár."

A MUS-E jelenleg tíz európai ország mintegy négyszáz iskolájában, közel hatvanezer gyermek bevonásával és több, mint ezer művész közreműködésével folyó programját a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítvány felügyeli. Yehudi Menuhin Kodály Zoltán ars poeticáját vitte tovább, a hegedűművész megfogalmazásában azonban nem csupán a zene lehet mindenkié. Mivel a színház, a képzőművészet, a tánc, sőt a harcművészet gyakorlása során olyan alkotófolyamaton megyünk keresztül, amely során kreatív energiák szabadulnak fel, megélhető, hogy döntéseinknek milyen hatásai lesznek, emellett - bár ugyanolyan súllyal - az sem mellékes, hogy az általános iskola első négy évében szerzett élményekkel gazdagabbá válhat az életük, érdeklődési körük. Magyarországon 1994-ben indult el a program a Magyar Zenei Tanács vezetésével, a budapesti Erkel Ferenc Általános Iskolában. A 2010/2011-es tanévben Budapesten és három vidéki helyszínen tíz osztályban folyik a program.

Az alapelv szerint a kapcsolat három évig tart. A művészeti ágat vagy a művészt választhatja a pedagógus, sőt menet közben váltásra is van mód, hiszen a legfontosabb az, hogy személyre, közösségre szabottan működjön a program. Az első órák, még a megfigyelés szakaszában, a MUS-E-művész számára az impulzusokról szólnak, az osztálybeli viszonyok és a gyerekek képességeinek feltérképezéséről, arról, mit generálnak egymásban. "Nekünk az első nagy kihívás az, hogy azokat a gyerekeket érdekeltté, motiválttá tegyük, akik zárkózottabbak vagy kevéssé lelkesek" - mondja Tímár Andor. Minden művésznek megvan a maga jól bevált eszközrendszere, játéktára, ám az, hogy mi jön létre az együttműködés során, milyen úton mennek végig, minden esetben más. Az ingyenes MUS-E-foglalkozások az órarendben szerepelnek, a heti össztanóraszám tíz százalékát jelentik, tehát nem szakkör vagy különóra jellegűek - hiszen a program az elit művészképzés helyett társadalmi célzatú -, kötelezőek, osztályzás nincs, ám a tanév végén mindhárom fél, a gyerekek, a pedagógusok és a művészek is értékelik magukat és egymást. Az, hogy a gyerek szeret-e iskolába járni, hány barátot szerez, a közösségben milyen helyet foglal el, mennyire aktív ezeken az órákon, hogyan változik az önkifejezési készsége, természetesen mérhető, ám akik az ennél egzaktabb számokat jobban szeretik, azoknak is álljon itt bizonyíték a MUS-E jótékony hatásáról. Egy iskolában a MUS-E-osztály mellé kontrollcsoportot választottak, és a program kezdetén felmérték mindkét gyerekcsoport intelligenciáját. Ez a kiinduló érték a MUS-E-osztályban gyorsabban és nagyobb mértékben növekedett, mint a párhuzamos, egyébként kezdetben intellektuálisabban magasabb értéket mutató osztályban.

A Művészetek Palotájába tervezett kreatív művészeti foglalkozásokon azonban természetesen másképp kell tervezni, mint az iskolai körülmények között. "Sokkal kompaktabb módon kell gondolkodnunk, tehát jóval tágabb teret engedünk az improvizációnak, annak, hogy több úton is végigmehetünk, jóval pontosabb, negyed-, félórára lebontott tervezést igényelnek ezek az alkalmak. Egy biztos: mivel a Müpa a zene fellegvára az országban, a muzsika alkotja a foglalkozások gerincét, annak mentén épül fel a mondanivaló, és a két művész közül az egyik közreműködő mindig zenész lesz. Célunk az, hogy a foglalkozások önmagukban is megállják a helyüket, ugyanakkor folyondárszerűen felfedezhető összefüggésekben is gondolkodunk, így azokon akár egyszer, akár tizenkétszer részt vehetnek a gyerekek és kísérőik. Hiszek abban, hogy aki jelen van a térben, mindenki felelős a másikért, és mindenki dolgozik. Ez is egyfajta oldás: másképp viselkedik a gyerek, ha csak figyelik, és másképp, ha a szülő is közreműködő vagy partner a feladatban, ráadásul az is kiderülhet, hogy a szigorúnak hitt papa vagy mama milyen jó fej tud lenni."

MUS-E - Kreatív művészeti foglakozás

2012. január 7. 21., február 4., 18. 16:00

Művészetek Palotája - Lépcsőterem