A fantázia görög eredetű szó, jelentése alkotó képzelőerő, álmodozás, szabadjára engedett képzelet, képzelődés, ábránd, a zenében pedig a szabad formájú, rögtönzésszerű darabokat hívják így. A fantázia birodalma pedig olyan hely, amelyet mások által nem korlátozva, kizárólag saját teremtményeinkkel, saját törvényeink mentén népesíthetünk be. Gyermekkorban a fantázia jóval aktívabb, mire felnövünk, hajlamosak leszünk kizárólag hiperrealista módon érdeklődni a világ iránt.

Már a csecsemők is fantáziálnak: figyelik környezetüket, azt elraktározzák, s a képzelet teremtő erejére hagyatkozva képesek aztán felismerni az arcokat, rámosolyogni az ismerősökre, a beszéd kialakulásának idején az élénk képzeletről aztán tökéletes tanúbizonyságot tesznek a két-, három-, négyévesek, akik a felnőttek szerint ″furcsákat mondanak". Pedig ők nem viccelnek, hanem teljesen komolyan gondolnak mindent, a mesét elhiszik, mi több: ők nem játszanak, hanem ők megélik a játékot. Bármit megtehetnek, bárkinek a bőrébe belebújhatnak, és akkor ők nem szerepelnek, hanem tényleg átlényegülnek és átlényegítenek.

Éppen úgy, ahogyan Maurice Ravel A gyermek és a varázslat című egyfelvonásosának főszereplője, aki egyáltalán nem akar leckét írni. Amikor édesanyja megszidja, szemtelenül válaszol neki, az ezzel kiérdemelt büntetés pedig olyan haragra gerjeszti a kis lurkót, hogy a szobájában található élőlényeken és tárgyakon tölti ki haragját. (Ismerős helyzet, ugye, kedves szülők?) Az első helyszín, a szoba tárgyai és bútorai, illetve a második részben a kerti élőlények, a fák és az állatok azonban nem hagyják magukat, életre kelnek, és a szemére vetik mindazt a gonoszságot, amit mindaddig ellenük elkövetett. Egyre fenyegetőbben viselkednek mind a tizenkilencen, végül a kisfiú igazán megrémül...

Maurice Ravel második operája - A pásztoróra után, amelyet 1907 és 1909 között írt - A gyermek és a varázslat 1918 és 1925 között készült. Biztosan vannak sokan, akik csak legyintenek: hét év egy gyerekeknek szánt egyfelvonásosra? Még akkor is, ha nem hétszer 365 napon keresztül, napi huszonnégy órát dolgozott a darabon...

A kisopera megrendelésre készült, az ötlet Jacques Rouchétól, a francia főváros dalszínházának, az Opéra de Paris-nak az igazgatójától származik, aki az első világháború vérzivataros napjai alatt kérte fel Colette-et egy ″féerie-ballet", azaz mesebalett komponálására. A híres-hírhedt írónő, teljes nevén Sidonie-Gabrielle Colette, nyolc nap alatt elkészült a szövegkönyvet, melynek műfaját lányoknak való szórakozásnak nevezte. Több komponistát is javasoltak, Colette szeme viszont csak Ravel nevére csillant fel. A történetet annak rendje és módja szerint elküldték neki. Azonban 1916-ot írunk, a zeneszerző a fronton teljesít szolgálatot - balettje után Adélaïde-nek keresztelt teherautóval -, a küldemény pedig elveszik. Egy évvel később aztán eljutott hozzá a darab, tetszett is neki, rábólintott, megegyeztek a megrendelővel. Jacques Rouché türelmes ember volt, csak 1924-ben kezdte lobogtatni a szerződést, hogy be kellene fejezni a művet. A bemutatót végül 1925. március 25-én tartották Monte Carlóban. Az előadás karmestere Vittorio de Sabata volt, míg a koreográfiát az ifjú George Balanchine készítette. Ravel az amerikai musical comedyből vette a zenei inspirációt, különösen abban a tekintetben, ahogyan a zenekar magát alárendeli az énekes számoknak. A művet vegyes fogadtatásban részesítette a közönség: Colette-nek tetszett - ő különben az évek alatt már leszámolt azzal, hogy valaha színpadon látja a történetet -, a premieren Monte Carlóban rajongták, egy évvel később Párizsban már jóval hűvösebben fogadták. André Messager zenekritikus fanyalgott, a Hatok - Poulenc vezetésével - azonban megvédték, különösen a másütt botrányosnak tekintett Macskaduettet, amelyről feltételezték, hogy egy wagneri szerelmi kettős paródiája. Aztán persze, lehet, hogy jóval prózaibban is indokolhatjuk a cicákat: Ravelnek ugyanis több sziámi macskája volt.

A felnőttek ″gondolta a fene" csapdájába azonban ne essünk bele, higgyük el, hogy a kínai csésze, a fotel, a levelibéka nekünk, velünk beszél. Próbáljunk megőrizni gyermeki énünket, hiszen kell egy hely, mint Pán Péternek vagy Alice-nak, ahová a hétköznapok szürkesége elől elfuthatunk. Ezért váltsanak a Gyermekek évadjára, a Művészetek Palotájának őszi Matinékoncert-sorozatára a felnőttek is jegyet, hogy ismét felfedezzék magukban a gyermeket és a varázslatot, hogy feltárulhasson előttük egy rég elfeledett mikrokozmosz, felfedezhessék (magukban is akár) a csodagyereket, karácsony előtt pedig jutalmul zenés szánkóutazásra is indulhassanak.

Ravel: A gyermek és a varázslat

2011. október 2. 15:00 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház

Meseopera egy felvonásban

Km.: Gyermek: Czabán Angelika (Gyermek), Széll Cecília (Tűz/Hercegnő/Csalogány), Lehőcz Andrea (Mama/Kínai Csésze/Szitakötő), Dóri Eszter (Karosszék/Pásztorlány/Denevér/Bagoly), Galgóczy Dóra (Pásztorfiú/Fehér Cica/Mókus), Gavodi Zoltán (Teáskanna/Kis Öreg/Levelibéka), Lisztes László (Óra/Fekete Kandúr), Mokán László (Fotel/Fa), a Nemzeti Énekkar szólistái, MÁV Szimfonikus Zenekar, a Kolibri Bábszínház művészei
Látvány: Kiss Ákos
Rend.: Göttinger Pál
Vez.: Antal Mátyás