- A negyedéves bábrendezők kedvenc meséiket gyúrták össze ebben a produkcióban?

- Nem teljesen. Egerben osztálytársaimmal La Fontaine-történetekre épülő előadást készítettünk. A darab olyan jól sikerült, hogy a tanáraink azt gondolták, hogy az előadást minden variálás nélkül Pestre is felhozhatnánk. Jó ötlet volt, de mi változtattunk az eredeti terven. A bábokat meghagytuk, a díszleteket hanyagoltuk, a La Fontaine-fabulákat pedig picit a darabot játszó bábszínész hallgatókra igyekeztünk formálni. Feldúsítottuk a mesevilágot, és Szaida Khaled-Abdo dramaturghallgató segítségével egy speciális kerettörténetbe ágyaztuk a klasszikus mesemotívumokat. Így a Versenyfutásban a saját generációs problémáink reflektálnak a meseszerű cselekményekre.

- Mire utal az előadás címe? Mindenki rohanásban van?

- A történet egy albérletből költöző fiatal és meglehetősen hajszolt társaságról szól. Mindenki jobbra-balra futkározik, a szereplők igyekeznek ügyes-bajos dolgaikat, vitáikat lezárni. A cím kicsit metaforikusan is értelmezhető, hiszen a nagy versenyfutásban felmerül a kérdés, hogy vajon mi is lesz velünk, hogyan élünk tovább. A generációs problémákra a bábokkal eljátszott helyzetek adják meg a választ. A feszültségek önmagunkat kifigurázva, a mesével együtt oldódnak. A bábozással jobban rálátunk a saját életünkre.

- Ravasz róka, szorgos hangya, méla tücsök - ők az ifjúsági darab állat szereplői. Ön kivel érez rokonságot?

- Nagyon szeretem az egereket. Van egy városi és egy vidéki egér a történetben. Az egyik a világot próbálja felfedezni, a másik meg úgy tesz, mintha nagyon sokat tudna róla.

- Ezek kesztyűs bábok?

- Igen, kesztyűs bábokkal dolgozunk és alternatív paravánokkal. Hol egy komód, hol egy fregoli, kanapé mögül bukkannak elő a figurák, vagyis a környezet tárgyait használjuk a játék közben.

- Úgy tűnik, a mese megjelenése a Versenyfutásban terápiás funkciót is betölt.

- Mindenképpen, legalábbis erre jöttünk rá, miközben az előadáson dolgoztunk. Az is felmerült, hogy vajon kiknek is szól ez a darab, aztán a bemutatóra mindenféle korosztályból jöttek. A nézők között voltak hatévesek és egyetemisták is, és úgy tűnt, mindenki megtalálta a neki szóló történetet a mesétől az életvezetési problémákig.

- Mit gondol, mi történik ma egy kezdő bábrendezővel vagy színésszel, ha kikerül az egyetemről? Ez a kérdés közvetve a darabban is felvetődik.

- Van, aki szorgos hangya lesz, más pedig vándortücsök, mint a mesében. Sok bábrendezőt és bábszínészt az élő kőszínházi világ vonz, de akadnak olyanok is, akik szabadúszóként próbálnak érvényesülni. Egy bábszínházi művész színészként szerintem jobban tud érvényesülni.

- Mire tanít a bábművészet?

- Nagyon nagy alázatara, erős koncentrációra és önfegyelemre. A bábosnak együtt kell lélegezni a bábbal. A bábszínész képességei csak az általa használt eszközön keresztül érvényesülhetnek. Az nem lehet, hogy én táncolok a báb mögött - nekem a bábot kell megtáncoltatnom.