- Kolozsi Angéla színész, rendező, dramaturg, író, akivel te egyébként már sokszor dolgoztál együtt korábban, most szerzőként jegyzi a darabot. A bábelődásokat mindig élővé és modernné varázsló Gimesi Dóra a dramaturg. Te a szövegírásban azért közreműködtél?

- Gimesi Dórival valóban együtt gondolkodtunk, de inkább csak ötletadás, irányítás, útmutatás volt ez részemről. Átdolgozásra nem volt igazán szükség, mert Angéla szenzációsan ír, és egy nagyon jó anyagot adott le. Amikor a Bábszínház felkért engem a rendezésre, ennek a „nippmesének" az alapja már megvolt. A kész darabot csak csökkentenünk kellett egy kicsit, illetve bizonyos jeleneteket átcsoportosítottunk.

- A történetben adott két kislány, egy testvérpár, akik erősen ellentétes tulajdonságokkal bírnak, ebből sok veszekedés származik. De hogy lesz a veszekedésből színpadi konfliktus?

- A két kislányt, Matildot és Otíliát nagyapjuk megkéri, bármi mással, csak a polcon található, emlékeket őrző nippekkel ne játszanak. De ők juszt is azokkal a csecsebecsékkel kezdenek el játszani, és egy véletlen baleset folytán tönkre is teszik azokat. Egyszer csak fent találják magukat a polcon összezsugorodva. A feladatuk pedig a darab során az lesz, hogy mindent rendbe tegyenek. Többek közt az időt is helyre kell állítaniuk.

- Milyen varázselemeket használtok a darabban?

- Már a nagyapa figuráján is sokat gondolkoztunk, hogy ez egy trükkökkel bíbelődő nagyapa legyen vagy egy igazi varázsló. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, de azt a kérdést mégis nyitva hagytuk, hogy a polcra felkerülés a nagyapa varázslata vagy csak álom. Életre kelnek továbbá a darabban olyan varázsos tárgyak, mint például egy baglyos óra, amiről leszáll a bagoly, élvezi, hogy szabad, és nem akar visszamenni. Van még egy kristálypók, akinek a horgolt csipketerítője lebomlott, egy sün alakú tűpárna, akivel állandóan civakodnak, három, „nem lát, nem hall, nem beszél" agyagmajom, akik háromba törnek, illetve egy üveghal, aminek lekopik a szája. Ezeket az „elromlott" nippeket a kislányoknak kell helyrehozniuk.

- A zenét a sokoldalú Szemenyei János írta. Tőle mit kértél, milyen érzést adjon át a hangokon keresztül?

- Ismerve őt, bevallom, alapvetően szabadkezet adtam neki. A végeredmény kicsit musicales lett, egy élvezetes és szárnyaló zenei anyag. János jól emel meg minden egyes témát, helyzetet, jelenetet, jó a zenéjében fürdeni. Bár minden karakter külön dalt kapott, és Szemenyei sok stílust vonultat fel, a zenei világ mégis mindvégig egységes marad.

- A nézők közül valószínűleg sokan még nem tudják, hogy egy saját „családi" bábszínházad is van.

- Igen, a feleségemmel, Nagy Viktória Évával közösen vezetjük és működtetjük a Hepp Trupp című kétszemélyes társulatunkat, ami szó szerint szerelemből született 2008-ban. A népszerű 3 kismalac és a farkasok című előadásunk, ami a pécsi Bóbita Bábszínházban készült, például már majdnem a kétszázadik előadásnál tart. Ez a fajta szabadúszó közös munka és a közönség megbecsülése pedig mindkettőnk számára nagyszerű érzés.