A Fitos Dezső Társulat és a győri Vaskakas Bábszínház különleges tánc- és bábszínházát, A suszter álmát, Győrött láthatják az érdeklődök, de színre vitték már a budapesti Nemzeti Táncszínházban, bemutatták több vidéki városban, sőt a szlovákiai Csallóközben is. Füttyös suszter és Füttyösné mindennapjai, házasságuk története elevenedik meg Fitos Dezső és Kocsis Enikő Harangozó-díjas táncosok és a hasonló tehetséggel megáldott, a háttérben működő bábművészek, Ragán Edit és Szúkenyik Tamás előadásában.

Kocsis Rozi: A gyerekeket kísérő felnőttek azt hiszik, az a színházi viselkedés normája, hogy csöndben kell lenni. Ez így is van a felnőtteknél, de a gyerekszínházban teljesen megszokott a halk zümmögés. Szokták is kérdezni a nagyszínházi kollégák, hogyan bírjuk. Hiszik vagy nem, bennünket nem zavar, hiszen tudjuk, a gyerekek az előadáshoz megjegyzéseket fűznek, különösen a szöveg nélküli előadásban - mint amilyen A suszter álma - dekódolják, "lefordítják" a látottakat. Ezzel is jelzik, hogy együtt lélegeznek az előadással. A darabnak több rétege van, szól az óvodásokhoz, szól az iskolásokhoz és a felnőttekhez is. A gyerekek nevetnek, amikor Füttyösné évődve megbillenti Füttyös tomporát, kuncognak, amikor gyors mozdulattal elveszi az öregecske suszter orra elől a borosüveget. Az első nyíltszíni taps mégis, meghökkentő módon akkor csattant fel a mostani előadásban, amikor Füttyös suszter elindul az ajtó felé, hogy végleg hátat fordítson korábbi életének, otthonának, feleségének. Aztán fordít egyet a döntésén, és a házaspár együtt marad. Ez is mutatja, hogy a gyerekek sokkal komplexebben látják a világot, mint amit sok felnőtt gondol erről. Érzik, átélik és megszenvedik az otthoni feszültségeket, a szülők közti vitákat, az együtt maradás és az elválás dilemmáját, és ezt az élményt maguk is megtapasztalják barátságaikban, szerelmeikben. A suszter visszautazik álmában saját fiatal korába, maga mellé álmodik egy gyönyörű, energikus fiatalasszonyt, aki nem más, mint ifjú felesége. És táncban végigélik a maguk mögött hagyott évtizedeket, az örömöket, a feszültségeket, a félelmeket és a megbocsátásokat. Aztán a fináléban a középkorú suszterné megmutatja, hogy mindent tud, hiszen az utolsó fergeteges táncban benne van valamennyi fiatalkori tánc egy-egy motívuma. Csakhogy a tudását, a benne rejlő értékeket néha észre kellene venni. Ez az üzenet inkább a felnőtt nézőknek szól, de egy jó gyerekelőadásnak azért van több rétege, hogy a szülők is haza tudjanak vinni belőle valamit.

Kocsis Enikő: A gyerekközönség nagyon őszinte, egyből reagál mindenre. Ám figyelmeztető jelzés az is, ha nem reagálnak. A jó közönség a zene mellett hihetetlenül motiválja a táncosokat.

- Talán azért is unikum ez a produkció, mert a bábművészet varázslata és a kiváló táncosok tudása erősíti egymást?

KE: Igen, erősíti ugyanúgy, mint ahogy a két műfaj érdekes találkozásából felizzó művészi hatást is erősíti. Táncosként a bábszínészektől elleshettem a színészmesterség minden csínját-bínját. Rengeteget tanultam ebből az előadásból.

KR: Ha a tehetségek és a kifejező erők összeadódnak, abból jó dolog jön ki. Minden előadáson az itt és most élményét kell nyújtani. A közönség érezze, hogy amit lát, az most történik először, most születik meg a színpadon. A váratlanság, a megismételhetetlenség varázsával kell megajándékozni a nézőket. És megtoldja azzal, hogy kell a táncban a virtuozitás, de még fontosabb, hogy a jelentése, az üzenete "átjöjjön". A tangónál érezni lehet a férfi és a nő szikrázását, de ez akkor igazán jó, ha arról szól, hogy Füttyös suszter szakítani akar, felesége pedig a maradását akarja.

- A produkcióban élővé vált a magyar néptánc és a népzene. Egyik-másik gyerek még bele is énekelt az előadásba. Ez azt is jelenti, hogy fogékonyak a gyerekek a népi kultúra iránt?

KE: A népzene, a néptánc tud adni nekik valamit, ami belemászik a fülükbe, tetszik a szemüknek, elér a szívükig és megérti a fejük. A suszter álma zenéit egyébként a népzenész- néptáncos körökben köztiszteletben álló "szívlélek ember", Pál Lajos zeneprofesszor és Makó Péter, a Csík zenekar frontembere szerkesztette. Az autentikus erdélyi, kalotaszegi, rábaközi népzenén kívül sanzonra emlékeztető gramofon zene, cirkuszi muzsika, sőt néhány taktus még Mozart Varázsfuvolájából is belekerült a zenei összeállításba. Ezt igényelte a dramaturgia, ezt követelte a történet, amelyben sok klasszikus mesemotívum fellelhető, elég, ha csak a Suszter manóira vagy a Csoszogi, az öreg suszterre gondolunk. A tánccal is hasonlóképpen bántak a táncosok, akik maguk álmodták meg a koreográfiát. Fergeteges néptáncokkal varázsolták el a nagyérdeműt, de a tangó, az amerikai sztepp és az akrobatikus mozgás, szóval a műfaj széles skálája része a produkciónak.

- Az előadások sora nem szakad meg, sőt külföldi turné is alakulóban van. A produkció a New York-i Magyar Intézettől meghívást kapott egyesült államokbeli turnéra. A továbbiakban mire készül még a Fitos Dezső Társulat?

KE: Emigráns darabról álmodunk, a múlt század 30-as éveiben kivándorolt magyarok élettörténeteit, férfisorsokat szeretnénk eltáncolni. Azokról "szólnánk" a tánc nyelvén, akik elveszítik gyökereiket és új otthonra találnak, illetve akik nem veszítik el, és nem találnak új otthonra. Akik boldogulnak, és akik elvesznek. Titkos vágyunk pedig, hogy egyszer hivatásos együttest alapíthassunk valahol. Esetleg éppen Győrben.