A szakirodalom óvatosan fogalmaz, nem véletlenül nevez meg kamaraegyütteseket, kamarazenekarokat, szimfonikus zenekarokat. Egy biztos: egyetlen zenekarnak sem a nagysága, hanem a tudása határozza meg rangját, értékét. A tapasztalat azt is mutatja, hogy nagyon kevés hangszerrel is létrehozható szép, kerek zenekari hangzás. Minden azon múlik, mennyire felkészültek a pultok mögött helyet foglaló hangszerjátékosok.

Két különleges mű szólal meg a Müpa március 3-i, Nagytudású kiszenekar című hangversenyen. Mozart nyolc fúvós hangszerre írt c-moll szerenádja szabad téren hangzott el annak idején, 1782-ben Bécsben. 1934-ben ugyancsak Bécsben született az a hihetetlenül tömör, koncentráltan megírt kompozíció, amelynek szerzője, Anton Webern a Koncert kilenc hangszerre címet adta. Mindkét együttes minden egyes muzsikusát komoly próbatétel elé helyezi a két zeneszerző, s a darabok a szólistákhoz méltó teljesítmény mellett a zenekari hangzás tömörségét is megkövetelik az előadóktól.