A hagyományos színháztermi előadások mellett sok kamaradarab is látható, ahol a közönséghez közeli, kisebb térben születik meg az élmény. A klasszikus mesehősök mellett modern, mai szereplőkkel is találkozhatunk.

Néhány szemlemorzsa válogatóktól:

A Marczibányi Téri Művelődési Központ 2001-ben, az első Szemle elindításával a közönség és a szakma figyelmét a gyerekeknek szóló színház minőségére kívánta irányítani, miközben a Szemle egyik legfontosabb célja kezdettől fogva az, hogy az értékes, utaztatható előadások a legkisebb településre is eljuthassanak. Az idei szemlén több olyan előadást láthatunk, amely akár egy óvodai teremben vagy osztályban is előadható. Az előadások egy részét valamelyik - aktuális korú - unokámmal néztem. Mind az ő, mind a közönség reagálása, viselkedése sokatmondó volt. Ők még nem tudnak udvariasan és fegyelmezetten unatkozni, mint mi felnőttek. A jó színház elvarázsolja őket, érdekes módon nem nyúj tózkodnak, nem fész ke lődnek, nem szomjasak, csak megbabonázva, teljes odaadással nézik az előadást. A nagymamák - gondolom sokan hozzám hasonlóan - folyton etetnék az unokáikat. Szeretnék nekik mindig a legjobbat, a legfinomabbat adni. Legyünk így a szellemi-lelki táplálékkal is: válasszuk ki nekik a legjobb előadásokat! - Szakall Judit 

A jó gyerekszínházat a felnőttek is szeretik. Magam is egyre szívesebben nézek gyerekelőadásokat. Nemcsak a gyerekeim miatt, akik még évek múlva is felidéznek emlékezetes előadásokat: jól sikerült megoldásokat, iz galmas játékokat, érdekes történeteket, vonzó figurákat. Azt gondolom, hogy a gyerekszínházak a magyar színjátszás egyik legértékesebb területét jelentik. Nem csak azért, mert annyi kreativitást, amivel itt találkozom, más műfajokban nem igen látok. Ha nem azért is, mert a gyerekszínházakban többnyire tiszta és világos szándékokkal, felelős alkotói magatartásokkal találkozom. És olyan előadókkal, akik jól értik a közönség nyelvét és folyamatosan "beszélgetni" tudnak velük. Természetesen a gyerekszínházak is nagyon sokfélék, és bizony vannak olyan "vállalkozások", amelyekre a fenti jellemezők közül egyik sem illik. Épp ez a célja a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlének, hogy arra a (nem csekély számú) színházi értékre hívja fel a figyelmet, amelyet a gyerekszínházak létrehoznak. Úgy érzem, döntő jelentőségű változás történt tíz év alatt, amióta a Szemle létezik. Míg korábban a színházi élet perifériájára szorultak a gyerekszínházak, ma elismerik értékeiket: rendszeresen jelennek meg kritikák az előadásokról, díjakat kapnak a legjobbak, összefog laló könyvek olvashatók a magyar gyerekszínházakról. Ma már senki sem vitatja, hogy fontos küldetést teljesít az, aki a gyereknek játszik. - Sándor L. István

A színház sokkal többre hivatott annál, hogy a "bejössz, fizetsz, megnézed, sürgősen távozol" cselekvéssorral letudja működését. Sokak gondolataiban a színház agóra, míg mások szerint hétköznapibb lehetőségeket is kínálnia kell: a színház jó esetben élettér, hely, ahová rendsze resen betérhetünk, ahol az esedékes előadásoktól függetle nül is jogunk van ott lenni, ahol sok minden mást is kaphatunk, illetve sok másnak is részesei lehetünk. Jó lenne, ha ilyen színházaink lenné nek! Ma kevesebbel is be kell érnünk, de ezek az elképzelések könnyebben és elemeiben gyakrabban megvalósulónak tűnnek a gyerekeknek és a fiataloknak szóló színházban. A sokszor idézett, bornírt "merre ment a farkas" típusú „interaktív" gyerekszínház mintha a valódi kérdéseknek és a gyereke ket/fia talo kat valóban megszólító megoldásoknak adná át a helyét. Egyre több az olyan próbálkozás, amelyhez a fenti színházeszmény egyes fragmentumai kötődnek: az olyan színház, ami nem ott kezdődik, hogy a gyerek szüleivel jegyet vetetnek, mert akár előkészítő foglalkozás is van, és nem ott fejeződik be, hogy a ruhatáros néni kérés nélkül is meg mutatja, hogy merre lehet a leggyorsabban csoportosan távozni, mert az élményből elindulnak a feldolgozás, vagy éppen a tanulás felé. Azok a gyerekek/fiatalok, akik ezt az utóbbi színházat megismerhetik, a későbbiekben sem kerülik majd a színházat. Azok nak lehet, hogy természetes lesz az, hogy - nézőként - cselekvésen, dramatikus tevékenységen keresztül ütköztetik fontos emberi tartalmakkal. Ők ta lán azt sem furcsállják majd, hogy a saját gyerekeik vagy a gondjaikra bízottak a cselekvésen, megélésen keresztül tanulják a világot. Sőt, talán igényelni is fogják ezt. A Szemle - az örvendetesen egyre több minőségi előadás mellett - a hazai színházi nevelés két évtizednyi tapasztalatára és a kezdeti lépéseknél tartó színházpedagógiai próbálkozásokra is felhívja a figyelmet. - Kaposi László

A 6. Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle részletes programja megtalálható a Fidelio különszámában.