A Kolibri Kiadó gondozásában megjelent "nagyra nőtt booklet", az Altatok e versek szövegét, Szottfried Zsófia kapcsolódó illusztrációit és egy CD-mellékletet tartalmaz. Az albumon Gerzson János, Mazura János és Szász Márk működik közre; a családi lemezt 0 és 100 év közötti "gyerekeknek" ajánlják.
- Milyen változást hozott az életedben, a lényedben a kilenc hónap és az elmúlt nyolc hét?
- Anyává értem lassan. Azt gondolom, hogy ez a legmélyebb belső utazás, ami egy nő számára adatott - és az a jó benne, hogy sosem érünk a végére.
- Kapolcson még azt mesélted nyáron, hogy fejen állsz a diófa alatt, mindent úgy csinálsz, ahogy előtte. Máshogyan látod a mostani időszakot?
- Más a ritmusa a mindennapoknak. Egy baba szerintem lassít, más rezgésekre hangol, de az alkotói kedv ugyanúgy megmaradt. Talán egy kicsit kerekebb lettem minden értelemben (nevet), a mindennapoknak van egy folytonos kereksége, melegsége. Az, hogy itt van Lili, ad egy puhaságot a napoknak. Az anyaság és az alkotó énem azonban nem válik ketté: szoptatás közben is tudok dalokon gondolkodni, vagy ha nem akarok, akkor Lilire hangolódom és csak nézem a kis orrát, fülét.
- A könyvlemez nem kifejezetten gyerekeknek készült, sőt, te magad sem csupán "gyerekelőadó" vagy.
- Mostanában nem annyira gyerekkoncertekről vagyok ismert, de az utam során párhuzamos volt a gyerekekkel való foglalkozás a felnőtt zenéléssel. Óvodákban dolgoztam meg fogyatékos intézetekben, a Kőketánc Gyermektáncházban Sándor Ildikó mellett a Marczibányi téren, és rengeteget kaptam a gyerekektől. Nagyon maszknélküliek, nagyon őszintén visszaáramoltatják azt, amit éppen éreznek, és ez a kendőzetlenség igazából engem egyrészt arra inspirált, hogy én is olyan legyek, mint ők, másrészt, hogy egy képzeletbeli világot teremtsünk (lásd Álom, álom, kitalálom 2004-ben), amiben aztán mindent lehet. A gyerekek nagyon könnyen el tudnak vonatkoztatni a valóságtól. Ezt a játékosságot megőrizni szerintem egy alaptanulás nekünk, felnőtteknek. Nem ismeretlen tőlem, hogy gyerekanyagot készítek vagy gyerekeknek szóló dolgot csinálok, de tény, hogy Lili azért egy sokkal erősebb inspiráció volt. Azon nevettünk a férjemmel, hogy kilenc hónapos várandósan még nem volt pelenkázó asztal, de már voltak dalok: én a babaszobát és Lili lelkét azokkal öltöztettem.
- Említetted, hogy nem csak az altatásról szól a könyv. Miről még?
- Hogy a család tagjai szeretik egymást, és ezt ki is mondjuk a dalokban. Másrészt tele van olyan játékos helyzetekkel, amelyek az altatás, az elalvás, a villanyoltás körül feljöhetnek. Nemcsak a gyerek alszik, és nemcsak az anya altathat, hanem az apa is altathat, a nagymama is altathat, a gyerek is mesélhet arról, hogy mit látott álmában, és a gyerek is lehet kicsi, nagy, fiú, lány - ettől függően változnak azok az elemek, azok az összetevők, amik egy-egy ilyen dalban, versben vagy kis képzeletvilágban megjelenhetnek. Az első és legnagyobb inspiráció persze Lili lányom, de igazából maga az ötlet, hogy egyszer majd altatós lemezt csinálok, régóta bennem volt. Mint ahogy az is, hogy az altatókban kódolt gyengédség túlmutat azon, ami csak az altatás aktusa: itt azért többrétű dologról van szó. Az altatásról gondolkodva eszembe jutottak a tibeti olvasmányaim, a tibeti misztériumok, ahol annak a lelke, aki éppen meghal, elkezd szálldosni, és kell hozzá egy lélekkísérő, aki segíti, hogy nem tévelyedjen rossz helyre. Valahogy így gondolom az altatást vagy az elalvást is: az is egy "minihalál", ahhoz is kell egy lélektárs, egy lélekkísérő, aki az altatókat énekli. Ezeket az altatókat egy kicsit olyan daloknak szántam, amiket otthon hallgatgatunk, megtanulgatunk, visszaéneklünk, továbbírunk, tovább improvizálgatunk rá... És a végén van egy ébredésdal is, amit az altatás szerves lezárásaként, a ciklikusság megőrzéseként gondoltam.
- Hiperaktív vagy, mindig készülsz valamire. Biztosan most is jár valami a fejedben az Altatok-projekten kívül.
- Rengeteg tervem van. A jövő év első fele persze nagyrészt az Altatok bűvkörében fog telni. Elindul egy havi Altatok-klub a Művészetek Palotájában március 31-én, és azért még előttem van ennek az egész anyagnak a koncertté formálódása. A régi Palya Bea-klubok hangulatát szeretném feleleveníteni, ahova félkész dolgokat is fogok vinni, és majd kérek a szülőktől anyagokat, amiket aztán együtt gyúrunk dallá meg verssé. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az utolsó altatós könyvem, mert ezeket a dalokat úgy írtam, hogy Lili még belül volt, és én még nem tudtam vele úgy beszélgetni, mint most, nem volt meg az az élmény, hogy látom és fogom a kezét, és egész nap az ő kis puha testébe merülök bele. Amikor ő majd beszél hozzám vagy csak gesztikulál nekem, akkor valószínűleg új dalok fognak bennem születni - ez a folyamat igazából már most elkezdődött, máris írtam egy karácsonyi dalt, ami kicsit ennek az anyagnak a folytatása, az a címe, hogy Igazi angyal. Úgyhogy szerintem ez inkább egy sorozat első darabja. Másrészt Fassang Lászlóval és Szokolay Dongó Balázzsal is készülünk egy anyaggal, amelynek március 3-án lesz a bemutatója a Müpában. Harmadrészt pedig a régi anyagaim is kérnek még koncertet, a szefárd anyag sincs még kijátszva, és legalább hat projektem van, ami még fut és amivel szeretnék dolgozni tovább. Ugyanakkor azt is szeretném megérezni, hogy az anyaságnak és a koncertezésnek mi a közös ritmusa, hiszen ez nem két külön fájl az agyamban, de azért van benne még ismeretlen: mennyit esik jól koncertezni, mennyit esik jólesően alkotni. Az biztos, hogy az otthoni, egyedüli alkotás nagyobb hangsúlyt kap, például az otthoni írás, az otthoni dalcsinálás, mert azt Lili mellett is lehet és szívesen is teszem - a többit meg rábízom a jó szelekre.
Palya Bea: Altatok - Dalok, versek álomország kapujában és azon túl (Kolibri Kiadó, 2012)