A végzős, bábrendező szakos hallgatóként debütáló Bereczki Csilla egy rendkívül szórakoztató és egyben tanító, a gyerekek figyelmét folyamatosan fenntartó előadást rendezett Sven Nordqvist világszerte ismert meséjéből. A majd' egyórás „zenés macskakaparásból" ugyanis a jóízű nevetés mellett játékos formában még némi életbölcsességet is elsajátíthatnak a gyerekek, miközben válogatott részek (Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt, A kandúr szülinapi tortája, Lesz nemulass, Findusz és Pettson karácsonya) elevenednek meg a svéd mesekönyv lapjairól.

A Pettson és Findusz már sok formában (könyv, rajzfilm, rajzfilmsorozat, társasjáték és számítógépes játék, stb.) jelen van a piacon, így újbóli feldolgozása nem lehetett könnyű feladat. Mindemellett pedig meg kellett küzdeni a színpadi adaptáció idő- és térbeli korlátaival is, hogy a falusi ezermester és szertelen kiscicájának kalandjai ne csak mozaikosan jelenjenek meg egymás mellett.  Ám, a harmadéves dramaturg szakos hallgató, Fekete Ádám - aki azóta Junior Prima Díjat is kapott - úgy gyúrta össze a Pettson és Findusz-opusból kiragadott történeteket, hogy az egyes epizódszeletek végül komplex képet adnak, mintha valóban egyetlen mesévé állna össze a cselekmény. A történet az akkor még egyedül élő Pettsonnal indul, aki egy nagy adag borsókonzerv helyett kiscicát kap ajándékba, és az ő egymásra találásuknak, a köztük lévő kapcsolat megerősödésének, egyfajta szülő-gyermek viszony kibontakozásának lehetünk tanúi a darab folyamán. Ez a kapcsolat problémáktól és veszekedésektől ugyan korántsem mentes, de tegye a szívére a kezét az a szülő, aki még sosem emelte fel a hangját csemetéjével szemben.

Magára ismerhet itt tehát felnőtt és gyerek egyaránt, amit nagyban segít az is, hogy a különös és időtlen díszlet segítségével maximálisan elvonatkoztathatunk az eredeti környezettől, Pettson tanyájától és Svédország vadregényes fenyveseitől. Csodálatos mesevilágot teremt már önmagában a látvány is (tervező Lisztopád Krisztina): a hajlított, görbe bútorok azt sugallják, itt valahogy semmi sem a megszokott módon működik. Elvégre egy falusi gazda, egyben feltaláló, ezermester otthonában vagyunk, aki csodabogárként, különcként van elkönyvelve az emberek szemében. A furcsa, legabszurdabb helyeken kinyíló szekrénykék képezik a díszletet, melyeket lehet úgy mozgatni, alakítani, hogy kinti és benti világot is megjelenítsen. Tyúkól, csatorna és háztető képzeletben egyaránt megjelennek a szemünk előtt. A gyerekek egy meleg színekkel és vidám játékokkal teli fantáziavilágba csöppennek, ahol minden fiók remek rejtekhely és gazdag kincsestár egyszerre.

Pettson és Findusz - Budapest Bábszínház

Ebben a különös és kissé nyakatekert játéktérben az előadást csak félig „uralják" a bábok, többnyire akkor, amikor állatok jelennek meg a színen - így az emberi és az állati szféra szüntelenül keveredik egymással. Átjárást jelent azonban a két csoport között Muklafiú (Bercsényi Péter) és Muklalány (Mórocz Adrienn e. h.). Mivel a muklákat nem mindenki láthatja, ezért az előadásban kiemelt szerepe van annak, amikor Findusz előtt valósan is megjelennek. Ekkor ugyanis a színészek eltűnnek, és egyfajta alakváltozáson mennek keresztül: helyettük már kézbábok képviselik a rejtőzködő kis lényeket. A muklákra ugyanakkor nagy szükségünk van: mókás háttérmunkások segítik és kommentálják szüntelenül az eseményeket, tanulságos dalokkal kötve össze a szálakat és segítve ezzel az egyes epizódok közötti átmenetet. A szerepük azonban még ennél is több, hiszen ők azok, akik folyamatosan kommunikálnak a gyerekek felé is.

Pettson és Findusz - Budapest Bábszínház

Egyfajta átjárást képez az emberi és állati világ között maga Findusz is. Ellinger Edina úgy mozgatja a kölyökmacskát, mintha az valóban az izgága kisgyerek önálló életét élné, így Findusz cica voltát sokszor teljesen el lehet felejteni. A szüntelenül láb alatt sertepertélő Findusz-báb megannyi kérdéssel nyaggatja az őt valóban sajátjának tekintő Pettsont, így jellegzetes, zöld csíkos kantárosnadrágjában mindig láb alatt van. Mellette az előadás egy másik, rendkívül szórakoztató figurája a Pettsont játszó Ács Norbert, aki ugyan némiképp fiatalabbnak tűnik a rajzfilmbeli öreg gazdánál, ám szüntelen zsörtölődése és bohókás kinézete tökéletesen felidézi a mesebeli Pettsont. A falusi tabló két másik emberrel egészül még ki: harsánysárgában és rikítózöldben ügyeskedik és jótékonykodik a férjkereső Andersson néni (Krista Anita), aki szívét-lelkét kitéve próbálja meg a lehetetlent: hogy némi helyet kapjon Pettson és Findusz kapcsolatában. Noha mindig pórul jár, mégis ő a jóindulat és segítőkészség élő szobra. Terjedelmes „párja" a szintén kívülről figyelő, nagypocakos Gustavsson (Csajághy Béla), aki fújókájával mindig abba kontárkodik, amibe nem kellene, ám lelke mélyén ő is jótékony és melegszívű. Az emberek mellett népes állattáborral is büszkélkedhet ez a kis közösség. Ide tartozik például a magának szüntelenül jogot kotkodácsolni akaró tyúksereg, akik haszonállati mivoltukba nem nyugodnak bele: nem adják csak úgy ingyen a tojást és nem tűrik szó nélkül, ha valaki megzavarja őket a fiókos szekrény rejtekében. Az előadás kétségkívül legmókásabb bábjait ők jelentik, Semjén Nóra és Rusz Judit olyan dinamikusan mozgatja őket a háttérből, hogy valóban úgy tűnik, mintha ez az elégedetlenkedő és éles nyelvű népség menten ki akarna repülni kis zárkájából. A lomha járású, mindent megszaglászó Borz úr (Rusz Judit) és a mérges bika szintén mókás epizódokat biztosítanak, noha csak egy-egy villanásnyi időre jelennek meg.

Pettson és Findusz - Budapest Bábszínház

A megjelenített, különböző élethelyzetekből adódó problémák és nehézségek ellenére is egy olyan közösséget mutat be az előadás, amelyben mindenkinek megvan ugyan a maga helye, de ugyanakkor mindenki számíthat a másikra is. Szülő és gyermek, szomszéd és szomszéd, ember és állat tökéletes harmóniája, mely mentes mindenféle gonoszságtól és bűntől, egy csodás helyen, ahol, ha ki is csúszik az ember lába alól a talaj, a muklák akkor is ott vannak, hogy mindent rendbe tegyenek. Ha csak álmainkban létezik is, egyszer mindenkinek látnia kell egy ilyen világot.