- Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy gyerekelőadást szeretnétek csinálni?

- Egyszerre több irányból jelentkezett az igény.  Már régóta szerettünk volna környezetvédelmi témájú előadást készíteni, mivel annál fontosabb témát, mint hogy a Föld, a természet védelmére ösztönözzük a gyerekeket, nemigen tudunk elképzelni. A közvetlen ispirációt a társulat tavalyi performansza, a Gombagyökér című háztartási bábjáték adta: a mesés elemekkel átszőtt felnőttelőadás közben úgy éreztük, szívesen készítenénk gyerekprodukciót. Másrészt amikor Zsuzsa kisfia, Valter Fülöp meghallotta, hogy bábjátékot játszunk, ő is jönni szeretett volna, ám mivel a Gombagyökér erősen korhatáros produkció, otthon kellett maradnia. Juhász Kristóf, a Gombagyökér írója ekkor ígérte meg Flüpinek, hogy ír egy mesedarabot.

- Miért kortárs szöveget választottatok, nem lett volna egyszerűbb klasszikus szöveghez nyúlni?

- A K.V. Társulat egyik legfontosabb jellemvonása, hogy minden alkalommal kortárs szövegekkel dolgozik. Mindketten Kaposváron voltunk színésznők hosszú évekig, rengeteg klasszikus darabban játszottunk, és úgy ítéljük meg, hogy a kortárs problémák kortárs nyelven, új darabok útján tudnak a leginkább megszólalni. Másrészt valljuk, hogy a független színház a kísérletezés helye: itt bátrabban vállalható be egy-egy kockázatos kísérlet, ami önmagában akár sikertelenséget is jelenthet, de a jövőben éppen ennek a tanulságaiból, tapasztalataiból tudunk tovább lépni.

- Hogyan zajlott a közös munka Juhász Kristóffal, az előadás írójával?

- Korábban mindig csapatmunkában zajlott a darabírás. A Fürdőszobát mi magunk írtuk, a Fellebbezés esetében Kristóf már jelen volt mint alkalmazott drámaíró, a Szilánkokat pedig egyszerre három szerző, Bánki Gergely, Kristóf és Alice Müller készítette. Ezúttal Kristóf az eddigieknél jóval szabadabb kezet kapott: meghatároztunk egy irány, egy fő csapásvonalat, amelyen a darab elindult, és időről időre összeültünk - később már az előadás dramaturgjával, Markó Róberttel -, megbeszéltük a fejleményeket, agyaltunk a hogyan továbbon.

- Miért éppen Kristófot kértétek fel az előadás rendezőjének?

- Kristófnak már írás közben volt egy igen erős víziója a szövegről, nagyon szerette volna ő megrendezni, mi pedig rábólintottunk, mert azt gondoltunk: hol van még egy ilyen szegmense a színházcsinálásnak, ahol egy ennyire különös fantáziájú, egyértelműen színházi tehetségű ember, mint Kristóf kipróbálhatja, hogyan birkózik meg egy ekkora feladattal? Minden más esetben biztosra kellene mennünk, függetlenként nem.

- Mire számítson, aki jegyet vált A Kitin Klán a Kertbe megy című előadásra?

- Olyan produkciót szerettünk volna létrehozni, ahol eltűnik a hagyományos színpad-nézőtér viszony, ahol a cselekmény a gyerekek között, a gyerekek aktív közreműködésével játszódik, ahol mind az öt érzékszervüket használhatják a játékban. Mivel a szereplők hosszú utat járnak végig az előadás során, igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni a kidolgozott, koreografált mozgásokra, és a zenék kiválasztásakor-megalkotásakor is a természetesség a fő szempont. De nem csak a látásnak és a hallásnak szánunk szerepet, hanem a szaglásnak, az ízlelésnek, a tapintásnak is: a látvány organikus elemekből épül, a díszlet egy részét magunk gyűjtöttük a környező erdőkben, s a kellékek fűszer- és gyógynövények, tehát egytől-egyig természetes anyagok.

- Kik lesznek a produkció szereplői?

- Független csapat vagyunk, a K.V. Társulat magja állandó: akivel dolgozunk, azzal hosszú távra tervezünk. A társulat tagja korábbról Juhász Kristóf, mi magunk adottak vagyunk, s először dolgozik velünk Hegedűs Barbara, Elek Ányos és Gombai-Nagy András.

- Hol, mikor és milyen korosztálynak játsszátok az előadást?

- Az öt és kilenc év közötti korosztály a célcsoportunk, na meg persze a szüleik. Helyszínnek nagy örömünkre sikerült megnyernünk a FUGA Építészeti Központot Budapest belvárosában, a Petőfi Sándor utcában.