Joni Mitchellről járja a városi legenda, hogy mindig a legjobb szaxofonosokat és a legjobb basszusgitárosokat akarta begyűjteni a lemezeire session-muzsikusnak. Ebből lett aztán az, hogy a kanadai énekes-költő-festő különc hippi mellett a jazz olyan kulcsfigurái jelentek meg, mint Wayne Shorter, Michael Brecker vagy Jaco Pastorius.

Szalóki Ági hasonlóan kutatja azokat az alkotótársakat, az aktuálisan legizgalmasabb zenészeket, akikkel formálhatja stílusát legújabb - és borítékolhatóan legjobb - lemezén. A törekvés eredménye a Kishúg című lemez, aminek társszerzője és producere Borlai Gergő volt 2010-ben.

Most pedig itt van Fenyvesi Márton, az a fiatal gitáros, aki zeneszerzőként és hangszerelőként is már fontos szakmai eredményeket ért el. Itt az idő, hogy a szélesebb közönség is megismerje a nevét ennek a Junior Prima-díjas művésznek. Fenyvesi és Szalóki Ági együtt nem tévesztenek. Stílusérzékük külön-külön is nagyon impozáns, együtt pedig olyan zenei játék szabályait állították fel, amely remekül működik közös produkciójuk egésze során.

A Trafóban zajlott lemezbemutató szűk másfél órája patikamérlegen kimérve illeszkedett a családi közönség gyerektagjainak korlátaihoz. Egy Szalóki Ági-gyerekkoncert vállaltan játszótér is, ahol a kicsik megjelenhetnek a színpad előtti ugrálón, sőt akár a színpadon is. A kontaktus folyamatos a fiatalokkal, de a rafinált és tudatos zenei kompozíció, a dalszövegek rejtett poénjai és a jazz-zenészek szokásosan lebilincselő közreműködése a felnőtt közönség számára is izgalmassá tette az előadást. Érdekes végiggondolni, hogy a Weöres Sándor által megteremtett, virtuóz indiai verslábakra írt gyerekversek hagyománya hogyan kelt saját útjára, és hogyan fejlődött Halász Judittól egész a mai fiatal énekesekig. Az afrikai és ázsiai motívumok most is jelen vannak, de ez a zene bátran kihasználja a közreműködő előadók autentikus tudását az indiai klasszikából vagy az afrikai polimetrikus zenék világából. Ettől a dalok nem távolodnak el közönségétől, viszont közelednek a forrásokhoz, így hitelesebbé válnak.

Fenyvesi Márton, aki a bemutatón gitárosként is aktív szerepet vállalt, a nyugtalan zenei mindenevők közé tartozik. Komfortosan mozog a Django Reinhardtos virtuóz hangszerkezelés terén, a blues-os karcolás hangulati szférájában, az elektromos hangzások teres misztikájában. A kísérletezés közepette úgy érzem, az élő elektronikával variált hangzásokban és a sodró lendületű szólókban érzi magát legotthonosabban. Kurt Rosenwinkel dinamizmusának és a norvég experimentális vonal, így Stian Westerhus kérlelhetetlen progressziójának hatása meglehetősen egyértelmű.

A feldolgozások közt ezúttal is ott vannak Szabó T. Anna és Jónás Tamás versei, de számos más régi és új költő is gazdagítja az ívet. Így József Attila két verse is felcsendül, amelyek közül a Perc című szonett feldolgozása számomra kiemelkedő: a boldog-szomorú szövegre érzékenyen rárezonáló feldolgozás torokszorítóan szép, katartikus élményt okoz, amely a lemezről is végighallgatva újabb és újabb képzettársításokat idéz a hallgatóban. Ez az a pont számomra, ahol a Körforgás jóval felülemelkedik egy gyereklemez keretein.

A lemezzel együtt megjelent könyv igényes kivitelezéséért sok alkotót illet méltatás, akiknek a nevével úton-útfélen találkozni Ági honlapján és Facebook-oldalán. Kevesebb szó esik a Kolibri Kiadóról: hadd emeljem ki itt és most Balázs Eszter Anna tevékenységét, aki elhivatott könyves szakemberként és anyukaként ezúttal is sokat tett a kiadvány sikeréért - együtt számtalan más hasonlóan színvonalas ifjúsági olvasmánnyal.

Trafó Kortárs Művészetek Háza

2014. május 3.