A fiatalkorú Boldizsár (Lovas Dániel) édesapja és édesanyja nélkül él, nagyapja (Spilák Lajos) neveli. Múlhatatlan vágya, hogy megtalálja őket, főleg édesanyját, akit rajongva szeret. A kitartó, szenvedélyes érdeklődés meghozza gyümölcsét, a háztetőn gordonkázó nagypapa egy zaklatott éjszakán elárulja, hogy az édesanya már nem a Földön, hanem a Holdban (Homonnai Katalin) él. A fiúnak ez az örömhír megragadja a képzeletét és dacára, hogy a világról homályos ismeretei vannak, hevesen lobogó bátorsággal, ahogy egy hőshöz illik, útnak indul. Zalán Tibor, kinek nevét számos nagyszerű színdarab őrzi, ezúttal azok tetszését vívja ki, akik szeretik a figyelemre méltóan humoros verses mesejátékot. A mulattató Hold-utazást nem az űrprogram, hanem Chagall festményei ihlették, így a történet fittyet hányva a természet törvényeire, a jó ízlésű, finom ecsetvonásokkal megrajzolt, merész képzeletben játszódik.
Ehhez van hangolva a megszámlálhatatlan hangszeren megszólaló fülbemászó zene (Spilák Lajos) és a jófülű színészek éneke. A rendező (Fodor Tamás) azonban nem csak kifogástalanul szórakoztat, hanem bölcsen tanít is, nem csak az érem tetszetősebb oldalát mutatja meg a gyerekeknek, hanem tüzetesen szemügyre véteti velük azt is, amikor a hős hangulatába sötétebb színek keverednek. Az aprólékosan kidolgozott díszletek, öltözékek, és az éles arcvonású bábuk (Németh Ilona), valamint a sejtelmes megvilágítás (Fodor Gergely) álomvilágba vezetnek, abba a térbe, ahol a megszokott események, érzelmek és szavak ősi, mitologikus mélységbe süllyednek, hogy a néző, ha megérteni nem is tudja, kinevethesse lenyűgöző félelmeit. A gyerekek könnyen azonosulnak a fedhetetlen jellemű Boldizsárral, aki tökéletesen ért az állatok nyelvén. Meghitt barátja, egy nem éppen éles elméjű szamár (Nagypál Gábor) oltalmazza a sokszor borzongató útakadályokon és más, elszenvedett csapásokon át, miközben kedvére dühöng, szája sokszor szitkokra nyílik, de arra is ügyel, hogy a közönség, a két felvonás közti tíz perces szünetet leszámítva, szünet nélkül nevessen. Segíti őt ebben még néhány állat, egy félfülű, kapzsi nyúl (Nyakó Júlia), egy kihívóan rossz modorú, gonosz kakas (Sütő András Miklós) és egy óriási béka.
A bábuk, állatok, lidércek, még egy kifogásolható erkölcsű utcalámpa is, életre kelnek, úgy mozognak és beszélnek, mintha se színészek, se emberkéznek más nyoma nem lenne körülöttük, jóságuk, gonoszságuk, érdekük van, akár akarják, akár nem, hozzásegítik a hőst, hogy oda jusson, ahová jutnia kell. A titokzatos mintázatú Hold pedig olykor elveszíti ragyogását.
hírlevél
