A pécsi írónő neve nem hangozhat ismeretlenül magyar és nemzetközi gyermekirodalmi berkekben sem. L. Molnár Edit Történetek a gyerekszobából című, e-book sorozatának első kötete 2013-ban itthon az Év gyermekkönyve lett és egyben a Moonbeam Children's Book Awards verseny ezüstérmét is megszerezte; a sorozat második kötete pedig elhozta az amerikai 2014 Independent Publisher Book Awards aranyérmét. A Csika manó otthonra lel című mesekönyv után a Pongrác Kiadó az írónő két művét is megjelentette az idei Könyvhét alkalmából: egy ifjúsági regényt (A sárga kanapé) és a kisebb korosztálynak szóló, Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza című mesekönyvet, amely egy egészen új nézőpontból ábrázolja a tündérek világát.

L. Molnár Edit könyve korántsem unalmas, szirupos tündérmese: szó sincs arról, hogy idealizálná a főhősét, inkább könnyedén, humorosan és őszintén mutatja meg Annabella Lujza hibáit is. Mint arra már terjedelmes vezetékneve is utal, Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza összetett jellemmel bíró tündérkislány, aki - ha varázserejétől eltekintünk - egy átlagos kisgyerek képét is felidézheti bennünk: vidáman ugrándozik végig az utat szegélyező kavicsokon, böffent, pukedlizik, valamint megállás nélkül vihog. Az alig háromcentis tündér apró termete és minden bája ellenére azonban óriási kalamajkát képes előidézni, ennek oka pedig nemcsak kíváncsi és kósza természete, hanem egy olyan természetes, emberi érzelem, mint az irigység.

A baj okozója történetesen egy lila keszkenő - amely Zille, a virágtündér tulajdonát képezi, és amelyre a lila színért rajongó Annabella is szemet vet. A kis főhős egy nagy adag furfanggal megszerzi Zillétől a csipkés kendőt, ezzel pedig meg is történik a katasztrófa: Zille a zsebkendő nélkül ugyanis nem tudja elállítani a virágok locsolására szánt könnyeit, ennek következtében pedig óriási víz lepi el a környéket. Annabella akkor szembesül csak az özönvízzel, amikor korgó gyomra és üres kamrája miatt minden erejével elkezd ennivaló után kutatni. Miközben Annabella mindvégig arra törekszik, hogy saját éhségét csillapítsa, L. Molnár Edit nem mulasztja el a kis tündér jó tulajdonságait is hangsúlyozni, hiszen Annabella Lujza tud jószívű is lenni: ennek tökéletes példája, amikor a mogyorót saját zsákja helyett a mókuscsalád kosárkájába gyűjti össze.

Egyetlen szépséghibája az alakformálásnak, hogy arról, Annabella Lujza milyen tündér is valójában, már csak a könyv vége felé értesülünk. Mindaddig csak egy falánk tündérkislányt látunk, akinek hét tojás sem elég reggelire és képzeletben az egész könyvet "végigeszi". Kolbász, szalonna, paprikás krumpli - neki mindegy, még a palacsintát is elfogadja, "ha húsos". Éppen ezért ez a falánkság, mint jelző is helyett kaphatott volna a nevében, míg időjárástündér-mivoltát egészen a történet (kissé légből kapott) befejezéséig semmi sem sugallja.

A humor végig átszövi a történetet, különösen mulatságosa azok az epizódok, amikor Annabella a fukar és bohókás kereskedővel, Kalmári-Nagyorrú Kazimirral próbál dűlőre jutni. Almási Zétény illusztrációi ezt a könnyed humort képileg is megtartják és olyan sokoldalú, szerethető jelenségnek láttatják Annabella Lujzát, amilyennek első olvasásra elképzeljük. A meleg színek és a kedves karakterek (mint például a bögrében szundikáló egerek vagy a faágon rekedt "csupaszem" mókuscsalád) a szemnek is élvezetessé teszik a mesekönyvet.

A könyv már négy-öt éves kortól is "fogyasztható", L. Molnár Edit pedig nem tekinti passzív hallgatóságnak a gyerekeket, ami rendkívül közvetlenné teszi a mese hangnemét. Többször is megszólítja őket, kérdéseket tesz fel a kicsiknek és a mesekönyv elején az írónő annak rendje és módja szerint be is mutatja a tündérkislányt, ezzel is közelebb hozva alakját az olvasók/hallgatók számára. Ezen felül pedig maga a mesélő is megjelenik egy-egy kiszólásban, ami megteremti az interaktív, szerepjátékra is terepet adó meseolvasás lehetőségét.

A cím némi reményt csillant fel arra vonatkozólag, hogy Kíváncsi-Kósza Annabella Lujza kalandja az özönvízzel csak egy sorozat része lesz - így, a tündérkislány egyik legfőbb tulajdonságához hűen, az olvasó is nagyon kíváncsian várja a folytatást.