Míg Zsuzsi néni csalogatja a közönséget, addig Turka, a kecske egy hangfalnak dőlve pihen. Nem valami szép látvány, csapzott szőre ernyedten lóg le pálcika testéről. Nemsokára azt is megtudhatjuk, mi ennek az oka: szegény pára kilehelte a lelkét a hosszú úton. De Zsuzsi néni mindenre tud megoldást, csak egy önként jelentkező kell, s máris kezdetét veszi az egyórás csoda.

A szálakat Szabó Zsuzsa bábművész mozgatja. Parasztos, ízes játéka mindenki arcára mosolyt csal, elevensége mégsem csap át túlzott népieskedésbe. Úgy terelgeti a közönséget, mint juhász a nyáját, feladatokat ad, énekelni tanít, mialatt Turkát rendre más-más néző - szülő és kisgyerek egyaránt - kelti életre. Az előadásnak két fontos pillére van, az egyik a közönség tettrekészsége, a másik pedig az improvizáció. Mindkettőhöz nagy bátorságra van szükség, de Szabó Zsuzsának láthatóan ez nem okoz gondot, mindenre van egy frappáns válasza, amelyekkel legalább annyira szórakoztatja a szülőket, mint gyerekeiket.

Zsuzsa néni bebizonyítja, hogy a kecskék bizony számolni is tudnak - persze csak tízig, hisz többet illetlenség lenne elvárni tőlük. Turkának ráadásul van egy különleges képessége: meg tudja különböztetni egymástól a fiúkat és a lányokat, ami napjainkban sokszor nem is olyan egyszerű. Az egyórás zenés-táncos játékkavalkád végén a gyerekek saját kecskét készíthetnek, amiről otthon immár nekik kell gondoskodniuk. Zsuzsi néni pedig elköszön: „túrós haluskás szép jó napot" mindenkinek!

Eleinte kevésbé interaktív, ám legalább akkora sikert arat a fesztivál utolsó napját "elfoglaló" Ziránó Színház. Délelőtti „bemelegítő" előadásuk A három kismalac egyben ősbemutató is. A klasszikus történetnetnek csupán a váza marad meg, ám cserébe friss ötleteket és poénokat kapunk. A játszók (Pfeifer Zsófia és Varga Péter) nem csupán szemlélik a történteket, mozgatják marionett figuráikat, hanem ki-kikacsintva a nézők felé, együtt aggódnak az otthonukból kitúrt malacokért. A farkas ugyanis - igen, az, aki megette Piroskát meg a nagymamát és a kisgidákat is - elkergeti a három testvért. Ínyenc pácolt sertéssültjének receptjét hallva gyomrok kezdenek korogni a nézőtéren. De mintha ez nem lenne elég az oktondi malacok még el is tévednek az erdőben, és elveszítik egymást. Így épít a legkisebb fűcsomóból házat, a középső indiánsátorral büszkélkedhet, és a legidősebb... Na, neki meghagyja a rendező, Boráros Milada a téglát, hogy a történet végén azért legyen valami, ami megállítja a farkast.

A nap második előadásában már a gyerekek is aktív résztvevővé válnak, legalábbis ami a bekiabálásokat illeti. A kétszemélyes társulat ezúttal Pulcinella történetét mutatja be a somogyi megyeszékhelyre. A hétvége első kesztyűbábos előadása - nagy örömömre -, Kovács Géza rendezésében. Pfeifer Zsófia ezúttal „csak" a zenéért felel, az álomszuszék Pulcinella és felesége, Rosetta kalandját Varga Péter bábozza el egyedül, amit a színpadként szolgáló bőrönd mérete is indokol, hisz ketten aligha férnének el benne.

Az olasz dalokkal kísért parázs viták rendre béküléssel, csókkal zárulnak, s a végén még Pulcinella is hajlandónak mutatkozik, hogy dolgozzon. Keze nyomán pillanatok alatt négy szép répa terem. De nincs mese gonosz nélkül, akit jelen esetben egy - legkevésbé sem gyáva - tapsifüles testesít meg. „Ott a nyúl!" - üvölti kórusban a gyereksereg. Van itt minden, hipnózis, dinamit, fakanálpárbaj, persze győz a jó, s szerencsétlen üregiből répás nyúlpaprikás lesz. Vagyis csak lenne, ha egy kutya el nem lopta volna a tetemet. Felnőtt fejjel kissé morbidnak tűnik az eset, de a gyerekek arcán a megdöbbenés legkisebb jele sem látszik. Pulcinella viszont így is - akárcsak a gyerekek - elégedett, megkapja végre répafőzelékét.

A fesztivál utolsó gyermekprodukciója a Csicseri történet címet viseli. H. Nagy Katalin rendezése keretjátékkal indul, így könnyedén egybefűzik a rövidke meséket. Vándormuzsikus és garabonciás bábos találkozásának örömére meghallgathatjuk Bolondos Fityók és a zsémbes gazda, vagy a kovács és a lakatos esetét. A gyerekekből pedig záporoznak a javaslatok, amiket olykor nem is olyan könnyű elhárítani, de a színészek végig kézben tartják az előadást. A zenét ezúttal is Pfeifer Zsófia szolgáltatja, a figurákat pedig Varga Péter mozgatja. A berbencéből (Rumi László, Poór Tamás és Csipler Adél munkája) pillanatok alatt szekér vagy épp házikó lesz. A játszók igyekeznek mindent a lehető legkevesebb kellék bevonásával megoldani. Olyan klasszikusok is előkerülnek, mint a hatrongyosi kakasok, akik makacsságuk miatt szégyenben maradnak, hisz a nap nélkülük is felkel, na meg a kisgida története, aki édesanyja intő szavára hallgat, s így nem válik a farkas zsákmányává.

A mesék egyre csak peregnek, a párbeszédek rendre újabb történeteket szülnek, a gyerekek pedig élvezik, alig lehet rávenni őket, hogy ne másszanak fel a színpadra. De mint minden, így a Festők városa is véget kell, hogy érjen egyszer. A múzeum udvara bezárja kapuit, hogy egy évig a változatos előadások és az önfeledt gyermekkacajok emlékét őrizze.