A mai nappal közös megegyezéssel felbontottuk megbízott főzeneigazgatói szerződésemet. Örülök, hogy az elmúlt év során megoszthattam Önökkel a gondolataimat, örömeimet és problémáimat.

Közeleg A kékszakállú herceg vára bemutatója. A színrevitel már hosszú hónapokkal ezelőtt foglalkoztatott, akkor jegyeztem le a koncepciómat, amelyet most önökkel is megosztok:

Júliusban három előadást néztem meg a Veronai Arénában. A veronai élményekkel kapcsolatban azt a konklúziót tudnám közreadni, hogy a Magyar Állami Operaháznak már nem kell soká várnia arra, hogy részese legyen a vágyott nemzetközi operaéletnek – a nagy múltú Veronában és Budapesten immár ugyanazok a szereplők és rendezők dolgoznak.

Februárban már megosztottam a blogom olvasóival: a Filharmóniai Társaság elnök-karnagyi kinevezése segíthet abban, hogy végre valóra válthatom régi álmomat, s a világ nagy karmestereit bemutathatom a hazai közönségnek.

Februárban már megosztottam a blogom olvasóival: a Filharmóniai Társaság elnök-karnagyi kinevezése segíthet abban, hogy végre valóra válthatom régi álmomat, s a világ nagy karmestereit bemutathatom a hazai közönségnek.

Februárban már megosztottam a blogom olvasóival: a Filharmóniai Társaság elnök-karnagyi kinevezése segíthet abban, hogy végre valóra válthatom régi álmomat, s a világ nagy karmestereit bemutathatom a hazai közönségnek.

A magyarországi operaélet számos meghatározó személyisége indult Erdélyből, úgy mint Kiss B. Atilla, Airiser Csaba és Kálmándi Mihály, hogy csak néhány olyan nevet említsek, akik nélkül szegényebb lett volna hazánk művésztársadalma.

Több szempontból is lenyűgöző útról tértem haza: Erdélyben jártam. A város szülötte, Selmeczi György vitt városnézésre Kolozsváron, ami külön öröm volt számomra, hiszen nemcsak a szokásos, turisták által ismert nevezetességet mutatta meg, hanem számos, neki kedves helyszínt is. A szállásom a hegytetőn volt, alattunk verőfényes napsütésben fürdött a város. Kiutazásomnak egyébiránt szakmai célja volt: énekeseket hallgattam meg.