A máltai sólyom, Casablanca, a száj sarkában húzódó cinikus mosoly és a Chesterfield cigaretta. Százhúsz éve született Humphrey Bogart, egy korszak macsója, akitől nem menekült Jean-Paul Belmondo, Woody Allen és a Töki sem.

Eszméletlen termékeny volt, filmjei dollármilliókat és Oscarok tucatjait gyűjtötték be. Viszont soha nem tanult meg rendesen angolul, és bármit elvállalt, amit csak felkínáltak neki. Kertész Mihály a hollywoodi aranykor egyik legnagyobb rendezője volt, de nem elég művészi ahhoz, hogy ma bálványként ünnepeljék. Ő nem foglalkozott a megítélésével, ahogy azzal sem, a színészei mit gondolnak róla - inkább futószalagon tovább gyártotta filmjeit.

Simlis gazemberként él a köztudatban a magyar származású színész - legjobb alakításai ugyanis mind bűnözők, csalók és gyilkosok. Peter Lorre soha nem vágyott hősszerelmes szerepekre, de mellékszereplőként is a csúcsra jutott. Sorozatgyilkosként ismerte meg a világ - pár évtizeddel később neve egy valódi emberölést is megakadályozott.

"Play it again, Sam" - a világ egyik legtöbbet használt pontatlan idézete. Ráadásul a zongorista Sam valójában dobos volt, a dal pedig használt. Ezek után az már mellékes, hogy a férfi főhős csak optikai tuninggal lett magasabb a hősnőnél.