Koncz Pétert választották idén az évad legjobb férfi táncművészének modern-kortárstánc kategóriában. A Pécsi Balett magántáncosával beszélgettünk, aki lírai hangvételű videót készített az otthoni bezártságból fakadó élményeiről.

Mindig is bizonytalanságban éltünk, még ha ez most szembetűnőbb is. Feldmár András pszichoterapeutát kanadai otthonában, az interneten keresztül kerestük meg, hogy beszélgessünk a járványhelyzet ürügyén magányról, szellemi szabadságról, kenyérsütésről. És hogy megkérdezzük: végülis az ember az igazi vírus?

A világhírű karmester és hegedűművész, a Takács Kvartett alapítója genfi otthonában a Don Giovanni tanulmányozásával töltötte a karantén első napjait. Március végén készült villáminterjúnk vele.

Az Aegon-díj shortlistjén szerepelt regénye, az Életünk végéig kapcsán egymástól tizenkétezer kilométerre, hatórányi időeltolódással beszélgettünk Barnás Ferenccel Indonéziáról, családról és vallásról.

Nem csak a karanténhoz kell hozzászokni, a régi kerékvágásba visszatérni sem lesz könnyű. Sokat fotózott Budapesten, de a mostani látvány neki is szokatlan. Szöllősi Mátyás most fejezte be új könyvét, erről is kérdeztük.

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. A kurátori csapat közel két éve dolgozik a tárlat koncepcióján, ám egyelőre csupán a virtuális térben láthatók a kiválasztott művek, a hozzájuk kapcsolódó háttéranyagok. A válogatást szokatlan módon a múzeum hatfős kurátori csapata jegyzi, sorozatunk második részében Üveges Krisztina művészettörténésszel beszélgettünk a témáról.

A Zuglói Filharmónia Pastorale családi sorozatának 250. előadásának apropójából a sorozat létrejöttéről, az egyes évadok felépítéséről és a 250. előadásról Záborszky Kálmánnal, a Zuglói Filharmónia művészeti vezetőjével, az MMA rendes tagjával beszélgettünk.

Léner Péter Kossuth-díjas rendező, igazgató 2010 nyarán kilépett a József Attila Színház kapuján – két évtizedig vezette a teátrumot a rendszerváltástól –, és nem nézett vissza. Nem is rendezett többé. Inkább rendszerezte fél évszázadnyi színházi életét. Írni kezdett. Először a József Attila Színházról, aztán az ő „színházi apáiról” – Marton Endre, Egri István, Kazimir Károly rendezőkről, direktorokról –, majd barátjáról, Sztankay Istvánról. A napokban pedig megjelent beszélgetős könyve Bodrogi Gyuláról. Hét év alatt a negyedik kötete a „Bodrogi”.