Fred Staton - aki 1915-ben Valentin napon, február 14-én született egy szegény pittsburgi családban - a mai napig rendszeresen fellép különböző Manhattan-i bárokban, ahol általában jazz-standardeket játszik. A legtöbb vendég csak egy hajlott korú, ám annál vitálisabb elegáns öreg urat lát a személyében, és nem is sejtik, hogy a világ legidősebb jazz-szaxofonosa fújja mellettük. Amikor például Staton belekezd a Satin Doll című örökzöldbe, a közönség nem tudhatja, hogy a zenész gyerekkori barátja volt a dal társszerzője, Billy Strayhorn, még a pittsburgi iskolaidőkből. Bár Fred Staton nem tartozik a jazz genealógiájának kulcsfontosságú alakjai közé, mégis közelről élte végig a műfaj történetének utóbbi 70 évét. Olyan legendákkal játszott együtt, mint Erroll Garner, Art Blakey, vagy Horace Silver.
Fred Staton (Fotó/Forrás: Richard Corman)
Fred Staton családjának soha nem volt pénze arra, hogy zeneórára járassák fiukat, sőt, rádiójuk sem volt, ahol hallhatta volna a legfrissebb jazz slágereket, de ő így is megtalálta a zenéhez vezető utat. A helyi gospel kórusban kezdte karrierjét, ahova dobosként vették fel; de ő nem érezte komfortosnak ezt a szerepet. „17 éves koromban, amikor megőrültem a lányokért, és rajtam kívül mindenki csajozott, én egyfolytában pakolgattam a dobokat”- idézi fel fiatalkorát a The New York Timesnak adott interjújában.
Egyszer aztán találtam egy ezüst Buescher tenorszaxofont, és elkezdtem rajta hülyéskedni. Akkor azt mondtam magamban: a fene vigye el a dobokat, inkább szaxofonozni fogok!” - mesélte.
Fred soha nem tudott főállású zenésszé válni. A második világháború alatt hegesztőként melózott egy katonai hajógyárban, New Yorkba költözése után pedig napközben éttermekben dolgozott, és csak éjszaka élt a jazznek. A zenében igazán csak nyugdíjba vonulása után kezdett kiteljesedni. Nem volt azonban sikertelen:
A mai napig nyughatatlanul igyekszik szebb és jobb soundot kihozni hangszeréből, és egy fél doboz nádat is kipróbál, mire kiválasztja a legmegfelelőbbet. Az idős szaxofonos a hosszú élet titkáról nem szeret nyilatkozni, de azt elárulja, hogy a rendszeres gyakorlás mindig átsegíti őt az élet napos oldalára. Még reumás ízületi gyulladással is naponta felveszi a hangszert, ha fájdalmai engedik, és nagyon hálás a sorsnak, hogy még mindig zenélhet. Az utóbbi évtizedekben több zenekart is vezetett, jelenlegi akítvan működő együttesében, a Harlem Blues and Jazz Bandben a legtöbb tag 80 feletti veterán zenész. Frednek soha nem voltak nagyratörő álmai; az egyik legnagyobb, hogy egyszer Obama elnöknek játszhasson, 101. születésnapján megvalósult.
(via: The New York Times , Broadway World)
hírlevél
