Árpád

Az utolsó est

2005.08.01. 00:00

Programkereső

A Zsámbék Jazz Open 2005 utolsó estéjén különleges előadást élvezhettek a jazzrajongók. A Swing Ladies Hungary az egyetlen női magyar big band. Akik most ismerkednek a dzsesszel, azok számára talán a big band fogalma ismeretlen lehet. Az 1920-as, ’30-as években bukkantak fel a műfaj első zenekarai az Egyesült Államokban. A név magyarul nagy zenekart jelent. Valóban tekintélyes számú muzsikust foglalkoztat ez a zenekari felállás. Többféle formáció előfordult a jazz története során, mégis hagyományosnak a bőgő, dob, zongora, gitár, öt szaxofon, négy harsona és négy trombita összeállítást tekinthetjük.
89d80eb7-451c-4907-86ac-1bc2c6081da0

A fent említett magyar női big band kissé eltérő hangszer-kombinációval szórakoztatta a közönséget. Ebben nagy érdeme volt Idrányi Eszternek, aki a zenekar zongoristája és egyben hangszerelője is.

Két feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy egy big band kiváló módon funkcionáljon. Először is elengedhetetlenek a jól képzett zenészek. Másodszor pedig szükség van egy ötletes, szellemes hangszerelőre, aki képes megszelidíteni a big band száguldó vasparipáját. Avatatlan kezeket könnyen halálra gázol. Idrányi Eszter tökéletesen szolgálatába állította az acél lovat.

Az első feltételről nem lenne igazságos ítélkezni pusztán a hallottak alapján. Igen változatos a zenészek tudásszintje. Kiválóan képzett tagok mellett még alapfokú tanulmányokat végző társak is szerepelnek. Ennek ismeretében hatalmas dicséret jár a fúvoskar minden tagjának – derekasan helytállt mindegyik lány.

A ritmusszekció meghökkentett: Idrányi Ildikó dobolása határozott volt és hullámzott benne a jazz. Ugyanezt mondhatom el Flór Noémiről, a zenekar bőgőséről; így a fúvós szekció apróbb hibái ellenére az előadás javarészt élvezetes volt.

Két zenészt látott vendégül a zenekar. A szaxofonos Jasna Jovicevicet és az énekes Behumi Dórit. Külön kiemelném Behumi Dóri stílusérzékeny, kiforott, érett éneklését, mely messze a tucat-tehetségek fölé emeli. Azonban színpadi viselkedése olykor közönyt, érdektelenséget árasztott. Ez számomra kissé idegenné tette személyét és művészetét. Bár mindenkit óva intenék attól, hogy egy koncert alapján megítéljen egy előadóművészt, azonban intő jelként szolgálhat Behumi Dorinak az, hogy ha a közönség soraiban egy valakinek az imént említett benyomása támadt, akkkor az megtörténhetett mással is.

Még mielőtt a szünet után színpadra lépő Váczi Eszter Quartet játékát elemezném, szeretném megjegyezni, hogy Maloschik Róbert, a zsámbéki koncertsorozat házigazdája immár hosszú ideje fáradhatatlanul és egyben sikeresen dolgozik a magyar jazz felvirágoztatásáért. Sok tehetségnek biztosított már fellépési lehetőséget, annak ellenére, hogy olykor ezzel kockázatot is vállal. Rendezvényei arról tanúskodnak, hogy igen távol áll tőle a sznobizmus, s a zene őszinte szeretete az, ami újra és újra arra ösztönzi, hogy alászálljon a mélybe, és értékeket bányásszon a zene tárnáiból. Így Váczi Eszter sem először vendége Maloschik Róbertnek. Az énekesnő kvartettje tiszta hangzásképével és letisztult hangszeres játékkal kelt érdeklődést. Gátos Iván zongorázása leköti a figyelmet, bár motívumai időnként nem fejlődnek. Ez könnyen keltheti azt az érzést, hogy rutinszerű improvizációt hallhatunk. Ritmusérzéke azonban kifogástalan és ötletes, színes kíséretekkel egy jókora adag tejszínhabot tesz testvére, Gátos Bálint basszusgitáros és Kovács Zsolt dobos összeérett tortájára. A zenekar repertoárját főként jazz standardok alkotják – azonban a frappáns hangszerelések egyéni hangzásvilággal termékenyítik újra az örökzöld dallamok unalmassá hervadt virágait.

Végül a Csepregi Hip-Bop elnevezésű formáció zárta idén a zsámbéki jazz koncertsorozatot. A zenekar – nevéhez hűen – Hip-Hop karosszériáját ötvözi a Be-Bop alkatrészeivel, s a „jármű” szerencsére jól működik. Remélem, jövőre is sokszor átélhetem ezt a kellemes érzést a Zsámbék Jazz Open 2006 koncertjei után.