Árpád

Bartóktól a Barbaróig

2005.08.04. 00:00

Programkereső

Ötéves hallgatás után az augusztus 10-én kezdődő Sziget Fesztiválon várható a Barbaro zenekar nagy visszatérése. Föllép a Szigeten a nemrég alakult Napra is. E bandák unikumnak számítanak sajátos, népzenei és komolyzenei alapokon nyugvó muzsikájukkal. A zenekarokat Both Miklós, mindkét együttes huszonéves énekes-gitárosa köti össze, aki Bartókon és Jimi Hendrixen nőtt fel.

- A Hagyományok Házából érkezett.

- Fél éve kezdtem hegedülni; ehhez néztem és hallgattam kalotaszegi zenét.

- Mikor lett a zene élete meghatározó része?

- Nyolcévesen kezdtem el gitározni. Innentől kapott egyre nagyobb súlyt az életemben.

- Igaz, hogy kamaszkorában szinte csak Bartókot hallgatott?

- Bartókra egy élet nem elég. Gondolkodásomba teljesen beleette magát a bartóki hang. Rajta keresztül szerettem meg a népzenét, így aztán lehet, hogy más füllel is hallgatom. Persze én is a rocklázzal indultam. Gitározásom alapjait tanár híján Jimi Hendrixtől szereztem meg. Később aztán az autentikus népzenék felé fordultam. S bár kismagyarországi népi muzsikát is hallgatok, nagyobbrészt az erdélyi zenét, az erdélyi magyar, román és cigány zenészek érdekelnek. Ez azt a paradox helyzetet eredményezte, hogy könnyűzenész létemre évek óta nem hallgatok könnyűzenét. Leginkább a XX. századi komolyzene, a népzene és azok a zenekarok, ahol játszottam, adják ki zenei háztartásom derekát. Nem ők írják a zenét bennem, de talajt adnak, inspirálnak.

- Végzett zenei kutatásokat is?

- Nem Kodály-jellegű gyűjtőkörutakra kell gondolni, de többéves zenei működésem folyamán fölfigyeltem valamire. Egy szociális otthonban nyaranta gyerekeket üdültetek, s hetente többször vezetek zenei foglalkozásokat is. Sikerült kiépítenem egy redukált zenei nyelvet. A zenei "őssejtek" különböző kombinációival improvizálunk a 8-10 évesekkel. Ez segített abban, hogy megértsem a zene alapját. Legalábbis a sajátomét...

- Kommunikációt és esztétikát hallgat az egyetemen. Miben segítette az esztétika tudománya?

- A bölcsészkarnak köszönhetően határozottabban állok a világban. Sajnos zeneesztétikát keveset tanulunk, ez nem várható el egy alapvetően nem zenei képzéstől. Így ez a Zenekadémiára marad. Jómagam azonban sokat foglalkoztam otthon a témával. Két éve egy internetes rádión majdnem egy évig volt egy műsorom is, ahol XX. századi komponistákkal foglalkoztam. Az esztétikának köszönhetően tudatosabb lett a zeném is -bár a zenélésben fontos, hogy kikapcsoljak. Tudatos az előzetes elképzelés és a játéktechnika. Aztán a koncerten egy öntudatlanság közeli érzés uralkodik.

- Könnyűzenei pályafutása a Kárpát Möbiuszban indult.

- Kilencvennyolc körül ismerkedtem meg Cziránku Sándorral, aki a Barbaro gitárosa is, és meghívott a Möbiuszba. Műhelyében megtanultam, hogyan kell kísérletezni a hangok minden jellemzőjével.

- Ebben a műhelyben ismerte meg a Vágtázó halottkémek zenészeit?

- A VHK zenéjébe nem sok beleszólásom volt, hiszen a csapatnak csak az utolsó éveiben voltam a tagja. Míg Cziránku együttese zenei iskolát jelentett számomra, a VHK komoly színpadi iskola volt.

- Hogyan került a Barbaróba?

- Csodálatos karácsonyi ajándék volt, amikor Herpai Sándor 2003 vége felé fölhívott: van-e kedvem náluk gitározni. A Barbaro munkásságát már jó pár éve figyelemmel kísértem. Az ő zenéjük segített megérteni, hogyan lehet gitárra alkalmazni a bartóki hangzást, hogyan lehet összehozni a komolyzenét, népzenét és a könnyűzenét. Az együttműködés legfontosabb kérdése az volt, ki tudunk-e építeni egy közös zenei nyelvet. A felkérések és a koncertek sikerei alapján van okunk a bizakodásra. A zenekar szerepel az Illés együttes előtt tisztelgő feldolgozás CD-jén, a Szigeten a világzenei nagyszínpadra kaptunk meghívást, és remélhetőleg ősszel sikerül fölvennünk a Barbaro harmadik lemezét.

- Nem szentségtörés gitáron népzenei jellegű muzsikát játszani? Vagy ez a hagyomány és a modernitás szerves összekapcsolása?

- Pontosan. A hegedű sem magyar találmány, Itáliából érkezett, mégis a legelterjedtebb hangszer a népi kultúrában. Miért ne szólalhatna meg a hagyományos zene a mai kor bevett hangszerein is? Amit mi játszunk, akár városi népzenének is nevezhetnénk.

- 2001-ben alakult meg saját zenekara, a Magura Napotvet, majd 2004 vége felé megszületett belőle a Napra. Zenéjéről azt írja az együttes honlapja: próbáljuk meg elképzelni, miként viselkedett volna egy XIX. századi parasztprímás, ha meghallja Jimi Hendrix zenéjét.

- A Napra muzsikája is népzenei alapokon nyugszik. Dinamikus, virtuóz. Sikerült egy olyan útra találnunk, ahol egészségesen össze lehet párosítani az elektronikus hangzást az akusztikussal, az elektronikus hangszereket - a dobot, basszusgitárt, gitárt - a népiekkel: a hegedűvel, brácsával, tangóharmonikával. Sajnálatosnak gondolom, hogy a fiatalok nem ismerik a térség népzenéjét. Érdemes az okokon gondolkodni. Már maga a hangzás riasztónak tűnik a fiatalok számára. Egyszerűen arról van szó, hogy a zene erejét olyan végletekig fokozott hangképekben ismerjük és tanuljuk meg, amitől nagyon nehéz később elszakadni. Holott a népzene által képviselt hangzás, bár lényegesen visszafogottabb, mégis óriási erőt és kifejezési lehetőséget rejt magában.

- Mindez leöntve egy jó adag pszichedeliával. A Barbaróba is ön vitte bele a pszichedelikus ízt. Aldous Huxley a Szép új világban alkotta meg ezt a szót, ami annyit tesz: látható lélek. Magyarul az úgymond elszállós zenéket nevezzük így.

- A pszichedelia lényege nálam a tudatlanság, az ösztönösség. Ez olyan állapot, amikor úgy érzed, mintha fel lennél lógatva a semmibe. Hullámok futkosnak a hátadon. A megírt témáknál egy körön belül kering az ember, majd megfelelő pillanatban félredobja a témát, kiugrik a körből és egy sokkal nagyobb körbe lép át, ahol az addigi szabályok kevésbé érvényesek. Nem tudok elszakadni ettől a furcsa, lidérces hangzástól. Ez a lételemem. A folk, a rock, a komolyzene, a pszichedelia - mind a zeném oszthatatlan része. Egyiket sem lehet kivonni belőle, mert összeomlana tőle a rendszer.

- A Napra netán misszió, híd a népzene felé?

- Nem csupán az. Mi a saját zenénket játsszuk, de célunk elsősorban nem a szórakoztatás, hanem a katarzis. Mindenki, aki zenél, misszióból is teszi. Hiszünk abban, amit csinálunk, s nem tudnánk mást csinálni. Ugyanazt tesszük a térség népzenéjével, amit az ötvenes-hatvanas években az afroamerikai népzenével Elvis, Hendrix vagy a Rolling Stones. Abból kiindulva írtak saját számokat.

- Hogyan lehet manapság ilyesmivel befutni?

- Sokan befutottak a lemezpiacon, de kifutottak erkölcsi értelemben. Természetesen örülnénk, ha mind többen megszeretnének minket. Hiszen csodálatos érzés, amikor pusztán a zene ereje végtelen egésszé alakítja a hallgatóságot. Itt fogható meg a zenének a mindent elsöprő hatalma. És hatalomról lévén szó, így történhetnek meg a legelképesztőbb manipulációk is.

- Mit vár a PANKKK-tól, a kormányzat könnyűzenét támogató programjától?

- Végre megmozdult valami a könnyűzene körül. Tudjuk, hogy a könnyűzene a többi kulturális területhez képest kevés támogatást kap. Mi is szeretnénk pályázni. Bízom benne, hogy nemcsak a szándék, hanem a rendszer is átláthatóan fogja segíteni a tehetséges és új hangot felmutató zenekarokat. Észre kell vennünk, hogy nincsenek fiatal zenekarok. A zenei ismereteket nem igénylő gépi zene korszakában egész generáció nőtt fel úgy, hogy eszükbe sem jutott saját zenekart alakítani mondjuk egy középiskolában.