Szilárda

Csángó Fesztivál Jászberényben

2005.08.10. 00:00

Programkereső

Rácsodálkozunk és megrendülünk, ha egy-egy kultúra fönnmarad, mint egy zárvány, mint légy a borostyánban. De hát a kultúra él, így vigyáznunk kell rá, nehogy a súrlódás formátlanná tegye.

- Hogyan sikerült az idei jubileumi fesztivál? 15 éve járnak már ide a csángók Jászberénybe, szinte a nyár már elképzelhetetlen nélkülük.

- Igen, 15. fesztiválunkhoz érkeztünk, amit lehetne talán tizenhatodiknak is mondani, hisz még fesztivál sem volt, csak az alapgondolat merült fel, már voltak Jászberényben csángók – közölte Kocsány László, a Jászság Táncegyüttes művészeti asszisztense, a csángó fesztivál főrendezője. 16 évvel ezelőtt már ismerkedtünk az ő kultúrájukkal, zenéjükkel, táncaikkal, viseleteikkel. Minden évben nagyon várjuk őket, tehát szervezzük, hogy itt legyenek és nemcsak mi, hanem Jászberény város közönsége. Nemcsak a csángókról szól, hisz ők adják a nagy nevet, de mellette minden kisebbségről, aki hozzánk ellátogat.

- Többek véleményét tolmácsolom, amikor azt mondják, hogy húsz év múlva eltűnik a néptánc, mint olyan. Ön szerint ez elképzelhető?

- A néptánc mint olyan az örök, túlél mindent, túlél rendszereket, túlél változásokat. Az emberi lélekben benne van a mulatság, benne vannak a nóták, és benne van az, hogy az egész napos, hónapos, éves hajtás után, egy ledolgozott szép nap után ki tudja adni magából az ember az érzéseit. Aminek ez a forma egy bensőségesebb formája a néptánc. A tánc olyan formájára gondolok, egy olyan tradicionális formára, amit apáinktól, nagyapáinktól örököltünk, és ők is örököltek. Az a véleményem erről, hogy mindenképpen lesznek és vannak most is olyanok, akik ezt továbbviszik és jönnek a generációk és nem hagyják ezt kihalni.

- Innen, Jászberényből vannak, akik elmennek a csángókhoz azért, hogy megtanulják tőlük ezt?

- Hat-hét évvel ezelőtt alakítottunk egy hagyományőrző együttest itt Jászberényben, Jászberényi Hagyományőrző Egyesület néven, és ez válasz lehet még az előzőekben feltett kérdésre is, hogy meg fog-e halni. 30 ezren laknak körülbelül Jászberényben, akkora városban hagyományőrző együttest létrehozni úgy, hogy mint jászsági hagyományőrzés nem volt, és most már létezett, akkor azt kell mondjam, hogy valóban tovább fog élni. De visszakanyarodva erre a kérdésre, a csíksomlyói búcsúra mentünk ki a hagyományőrző együttessel, Gyimesközéplokon laktunk, gyimesi csángó családoknál. Szeretettel fogadtak, mi is szeretettel fogadjuk, tehát ez egy olyan kialakult kapcsolat, ami úgy érzem és úgy hiszem, hogy nem tud szétszakítani semmi. Míg nálunk polgárosodott a zene, mindenki hallott már mulatós zenét: hegedű, brácsa, bőgő, újabban ez már szintetizátorral és dobokkal kiegészült. Az alapfelállás vonós volt. Náluk még megmaradtak a régi furulyás felállásnál. Olyan régebbi archaikusabb hangszereket használnak, amiket használtak itt is, de már elfeledtek. Ugyanez vonatkozik a táncra: míg kifinomultabb, polgárosodottabb a mi táncunk: páros táncok, csárdások szövik be keresztül-kasul ezt a kis magyarországi zenét, a felvidékit is, a vajdaságit is. Még Erdélybe ha megyünk, az ő táncuk inkább a körtáncokon alapulnak. Tehát ha metszeteket nézünk, akár a reneszánsz korig visszanyúlva, akkor láthatjuk, hogy a körtáncok dominálnak és azok voltak, a páros táncok később jöttek divatba, és ők megőrizték magukban összezártságukban ezt a gyönyörű szép körtáncokat, hisz ez is hozzájárult, hogy ők egy kisebbségi létben élnek és nekik önmegtartó erőt jelentett ez a tánc.