Etelka, Aletta

Az egész világ: zene!

2005.08.12. 00:00

Programkereső

Javaslom: hagyjuk már ezt az egész csodálkozós/viccelődős szigetelősdit, ne essék több szó a varacskos punkokról, a magukat szénné ivó és ekképpen lazítgató brókerekről, a szigetet pimaszul telehabzó multikról, ne kerekedjen el a szemünk, hogy jé, itt együtt mulat zsidó és krisnás fiatal, valamint ne csússzunk hason Nick Cave, a Morcheeba, de még az új csillag Franz Ferdinand előtt sem.

Ha a popipar mindenható sztárjait és a Sziget Fesztivál unalomig ismert közhelyeit szeretnénk kikerülni, akkor a területre érve haladéktalanul forduljunk balra, tekintetünket szegezzük az aszfaltra, menjünk, siessünk, és az út végéig meg se álljunk. Ha ügyesen kicseleztük a korszellemhez igazított ingergazdag környezetet, eljutunk a roma sátorig, ahol a jó programokat illetően biztosra mehetünk, mert elképesztő zenékbe és garantált őrjöngésbe botlunk. A roma sátor szervezői a 2002-es, óvatos kezdést követően alaposan belehúztak, és olyan nagyágyúkat hoztak ide az elmúlt években, mint a cigányok királynőjeként emlegetett macedón Esma Redzepova, a cseh Vera Bilá, a holland Trio Rosenberg vagy a Dhoad Gypsies of Rajasthan nevű csapat egyenesen a rajastani sivatagból.

Most sem rosszabb a kínálat, indulásként például az "őrült holland fúvósbandaként" jellemzett De Coup a magyar Téka együttes közreműködésével olyan koncertet rittyentett, hogy a táncoló nézők kis híján szétborították a sátrat. Ma este egy rajastani énekes- és táncosnővel fellép a francia Thierry "Titi" Robin, akire évek óta vadásznak a szervezők, szombaton pedig a holland Paulus Schäfer Gipsy Band, amelynek tagjai Django Reinhard szellemét fogják megidézni. S miközben persze helyhiány miatt lehetetlen szólni valamennyi külföldi és magyar csodamuzsikusról, a kedden hallható macedón Pitzikatot azért mindenképpen említsük meg. Azt a rezesbandát, amelyre a jó szemű menedzserek néhány éve bukkantak egy Macedónia környéki romatelepen.

Hogy miképpen lett a Sziget Fesztivál egyik legnépszerűbb programhelyszíne a Pannon GSM világzenei nagyszínpada, arra több magyarázat is kínálkozik. Egyfelől ezen a helyszínen évről évre a műfaj világszerte elismert és magasan jegyzett sztárjainak sokasága fordul meg, a másik magyarázat szerint ez a számos stílust, zenei arculatot ötvöző hangzásvilág ilyen széles merítésben elég ritkán hallható mifelénk, végül ne felejtsük el: a világzene teret ad a táncnak, az elvetemült mulatozásnak is, és mindennél jobban jellemzi azt a multikulturális sokszínűséget, amely a Sziget Fesztivál lényege.

Ebben az esztendőben is kitűnő a világzenei színpad felhozatala. Különösen sok az afrikai fellépő, köztük olyan művészek, akikre régóta kíváncsiak a műfaj barátai. A fesztivál első napján két élő legenda is színpadra lépett, elsőként az algériai, fenékig érő hajzuhataggal büszkélkedő, egyébként nyolcvanegy éves Cheikha Rimitti, minden idők legnagyobb rai-énekesnője, aki csak úgy vállal koncertet, ha valaki érte megy, elkíséri, majd a buli után szépen hazaviszi Algériába. Rimitti néni után következett a szenegáli Youssou N'Dour, aki már a popzenészek között is sokat foglalkoztatott sztár, és akire évek óta vár a hazai közönség. A mai nap különlegessége a bolgár etnodzsesszt játszó klarinétos Ivo Papasov és a belga Zap Mama, aki néhány éve még a tiszta, női énekhan-gokra esküdött, ma már az afropop és a hiphop ölelte világzenére. Természetesen a világzenei színpad kínálata is megérne egy hosszabb ajánlót, ennek híján azért feltétlenül említsük meg a nemrég még a mali törzsi háborúkban vitézkedő, a fegyverropogás közepette alakult (!) és vasárnap fellépő Tinariwen nevű együttes tagjait. Az ugyancsak aznap hallható guineai Mory Kantét, aki a Yéké Yéké című slágerrel ajándékozta meg Európát, valamint az Amerikából érkező és hétfőn hallható The Klezmatics együttest, amely ezúttal, meglepetésre nem klezmert játszik, hanem gospelt. Végül ne felejtsük el az algériai Khaledet sem, aki 16-án, kedden zárja a világzenei színpad programsorozatát.

Akinek a lába bírja, szigorúan a főúton (nem nézelődni, nem barátkozni!) közelítse meg a sziget túlsó csücskében elhelyezkedő Klubrádió Jazz színpadot. És ha már lemaradt a húzós zenét játszó amerikai basszusgitáros Gary Willis vagy a lengyel Krzysztof Scieranski műsoráról, a közeli napokban láthatja a nagyon erős magyar mezőnyt a Dél-alföldi Szaxofonegyüttestől a Pleszkán Trióig, és vasárnap meghallgathatja a legendás lengyel szaxofonost, Tomasz Szukalskit, aki nemcsak legendás, hanem fantasztikusan jó is. Mellesleg a Sziget Fesztivál tulajdonképpen Magyarország legnagyobb dzsesszfesztiválja, más kérdés, hogy szervezői nem gazdálkodnak annyi pénzzel, amennyiből a műfaj megasztárjait is elhozhatnák. Ha meg mégis, akkor őket elszippantja a nagyszínpad, mint tette azt néhány éve a Spyro Gyra együttessel.

Mindent összevetve, még senki nem késett le semmiről, a maival együtt öt nap áll rendelkezésére, hogy részt vegyen egy világ körüli utazáson, amelyhez elég kimenni a Hajógyári-szigetre, ahol aztán balra kell fordulni...

A többit tudjuk.