Valér

Kétcsipetnyi a világ minden zenéjéből

2005.08.26. 00:00

Programkereső

Decibel Az idei Szigeten több, Afrikából Európába származott zenész táncoltatta meg a világzenei színpad közönségét a két- vagy inkább sokféle kultúrát ötvöző muzsikájával. A zairei Zap Mama koncertjén mozdulni is alig lehetett, és az utolsó nap esős időjárása ellenére az algériai Khaled sem panaszkodhatott. Igaz, egyikük sem tette, inkább zenéjükről meséltek, amikor diktafonvégre kaptuk őket egy-egy pár perces villáminterjú erejéig.

A Zap Mamát alapító Marie Daulne belga édesapját a zairei polgárháborúban vesztette el, édesanyjával Belgiumba kellett menekülniük, így Marie két kultúra hatása alatt nőtt fel. Művészi pályafutása egyáltalán nem a zenével indult, először ugyanis festeni kezdett – hatalmas vásznakra dolgozott, közben különböző zenéket hallgatva. De egy idő után úgy gondolta, egyik zene sem elég jó, egyik sem a sajátja igazán. Az egyikből ez tetszett, a másiból az, így nekiállt elkészíteni a sajátját. Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy a festővászon egyre kisebb lett, az elkészült zene pedig egyre több. Mindazt, amit korábban megfestett, zenébe ültette át – ezért azt mondja, dalai a festményeihez tartozó zenék.

Közben egy afrikai utazáson felfedezte a helyi zenét, és a kétféle dallam és ritmusvilág segítségével felfedezte önmagában az európai és az afrikai nőt – így kezdett el komolyan zenével foglalkozni. A kilencvenes évek elején megalapította a Zap Mamát, amelyben négy másik fiatal lánnyal hangszerek nélkül, a capella léptek fel. Néhány évnyi zenélés után ismét utazott – ezúttal az Egyesült Államokba, ahol megérintette az afrikai kultúrából táplálkozó fekete zene. Afroamerikai zenészekkel kezdett együtt dolgozni, méghozzá olyan sikeresen, hogy átalakította a Zap Mamát, és egy komplett zenekarral egészítette ki a formációt. New Yorkban nagyon sok emberrel találkozott Indiából, Oroszországból, Afganisztánból, akik mind-mind másféle kultúrát mutattak meg neki. Így aztán legutóbbi, öt év szünet után megjelent lemezén még többféle hatás fedezhető fel, a végeredmény mégis egységes.

Marie szerint nincs ebben semmi meglepő, hiszen mindannyian emberi lények vagyunk, és ha nyitott elmével közelítünk a másféle kultúrákhoz, önmagunkban is felfedezhetjük azokat. Ő nemrég annyi zenei élménnyel tér vissza az Egyesült Államokból, hogy mostanában már előbb hallja a zenét, amelyet aztán megfest – most épp lila árnyalatokat visz a lakásában mindenhová kifeszített hatalmas vásznakra. Ezekből születik majd meg az új Zap Mama album, valamikor a közeljövőben.

Szintén többféle, ráadásul igen színes kultúrákat vegyít zenéjében az Algériában született Khaled, akit a rai királyának tartanak. A könnyed, többnyire a szerelemről szóló daloknak Algériában nagy hagyománya van, bár egy időben a marxista kormány tiltotta a műfajt, amelynek neve „véleményt” jelent – talán éppen ezért. Khaled családjában senki nem zenélt, ő sem tanult zeneiskolában soha, mégis lételeme a zene, az éneklés. Ő úgy tartja, ez hatalmas adomány, amelyért hálásnak kell lenni, hiszen vagy megvan valakiben, vagy nincs, nem lehet megtanulni. Az algériai zenére nagy hatással volt például a közeli Andalúzia zenéje, a flamenco, Khaledet pedig lenyűgözték távolabbi országok muzsikái is, mint a blues. Majd Franciaországba költözött, és zenéje még színesebbé vált.

Persze könnyű, ha – mint mondja – szinte az egész világ inspirálja: egy szép nő, egy örömhír, a természet, bármi, ami az embert jó kedvre deríti. Hiszen a rai sosem szomorú, ellenkezőleg, mindig a boldogságról szól, és egy rai énekes akkor éri el célját, ha felvidítja az embereket. Khaled mostanában még valamit szeretne elérni zenéjével: bebizonyítani, hogy az iszlám hit nem egyenlő a terrorizmussal. Ezért ha csak teheti, mindenféle vallású muzsikussal játszik együtt. Egyébként pedig „csak” saját zenekarával érkezik, és vidámságot hoz. Még akkor is, ha a Sziget utolsó napja van, és lóg az eső lába.