Szilárda

Örömkoncert – 2005

2005.08.29. 00:00

Programkereső

Különleges élményt kínált az augusztus 19-i Örömkoncert, hiszen alkalmat adott arra, hogy összehasonlítsuk a hazai jazz-élet legnagyobbjainak játékát a nemzetközi világsztárokéval. A Dés Septet a legendás trombitással, Randy Breckerrel egészült ki, Tony Lakatos szaxofonhangja a László Attila Band produkcióját gazdagította, a Budapest Jazz Orchestra pedig korunk egyik legnagyobb big band hangszerelőjével, Bob Mintzerrel egészült ki.

Amikor a Margit híd pesti hídfőjéhez értem, a Dunán elhelyezett színpadon még a Babos Project Special játszott. A zenekar a jazz és a Kárpát-medence népzenéinek elemeit ötvözi izgalmas és különös hangzásvilágú egységgé. Lenyűgözött Veress Mónika jellegzetesen roma éneklése az őszinteségével, és magával ragadó volt a zenekar tagjainak lelkesedése: elmerülve saját kulturális gyökereik zenei világában szinte lubickoltak a roma zene elemeivel tarkított kompozíciós anyagban.

Ezt követően a Dés Septet lépett a színpadra. Alig vártam, hogy összehasonlíthassam Dés László és Randy Brecker játékát, hogy megfigyelhessem a két zenész szólói mögött meghúzódó koncepciók különbségét. Dés játékát túlságosan kiszámíthatónak találtam, s ez kissé monotonná tette a zenei folyamatot. Mert bár egy improvizáció minden esetben következetesen felépített konstrukció kell legyen, elengedhetetlenül fontosak a váratlan fordulatok. Szép „házakat” épített ugyan Dés, figyelmemet mégis jobban lekötötték Brecker szólóinak fura „tornyai” és éles „kiszögellései”. A zenekar saját kompozíciókat szólaltatott meg, amelyek Dés egyedi ízlésvilágát tükrözik: letisztult, átgondolt, ironikus, intellektuális zene ez – világszínvonalon előadva.

Ezt követően ismét éles stílusváltás történt: Szakcsi Lakatos Béla Új Magyar Gipsy Jazz nevű formációja a Dés Septet után mintha a jazz-univerzum Jupiteréről a Plútóra teleportált volna. Szakcsi együttesének zenei világa utánozhatatlanul egyedi: a roma zenét ötvözi a jazz-el, a kortárs zenével és még számtalan egyedi elemmel, s hogy mindez mégsem esik darabokra, az nagyrészt a zenekarvezető kivételes zenei tájékozottságának köszönhető. No meg a kitűnő zenészeknek: az ifjú dobosnak és bőgősnek, Lakatos Pecek Andrásnak és Orbán Győzőnek, akik fiatal koruk ellenére nyugodtan nevezhetők a modern jazz mesterinek. Az együttes további két tagja, Rostás Csaba és Mónika tradicionális roma ének- és táncelemekkel gazdagítja az amúgy sem unalmas zenei keveréket, s hozzájuk kapcsolódott az Örömkoncerten két vendégzenész: Lantos Zoltán hegedűvirtuóz, akinek művészete mélyen gyökerezik az indiai zenében, melynek elemeit mesterien építi játékába, valamint Horváth Kornél ütőhangszeres, akit méltán tartanak a szakemberek a világ egyik legjobbjának. Nincs mihez hasonlítani a zenekar hangzásvilágát: egyszerűen remek.

Ismét óriási távolságot ugrottunk a zenei kozmoszban, ezúttal a Plútóról a Tejútra. A László Attila Band következett, a Weather Report számaira emlékeztető, kiválóan hangszerelt fúziós-jazz kompozícióival. Nagyon élveztem az elhangzott számok felépítését: mindegyik két-három jól elkülönülő részre osztható, s ezek olyan hatást gyakorolnak az emberre, mintha egy izgalmas filmet nézne a moziban. A különböző részek lennének a különböző helyszínek, a szólisták pedig a főszereplők. A történetet a zenekar tagjai közösen szőtték, minden zenei mondatra tökéletesen érthető válasz következett. A zenészek egymás szólóiból vett motívumokkal játszottak, Tony Lakatos például az egyik improvizációjában az egyes zenei gondolatokat ugyanazzal a motívummal zárta le, amellyel előtte László Attila.

bf2ddffa-e7a9-4e03-9e24-6d436a75a9bf

Végezetül a Budapest Jazz Orchestrát hallhatta az Örömkoncert közönsége. A szaxofon kedvelőinek igazi csemegét jelentett Bob Mintzer vendégszereplése, aki nemcsak kiváló hangszerelő és zeneszerző, hanem páratlan szaxofonos is. Szólóinak felépítése tökéletesen érthető, sok bennük a visszatérés, az alapmotívumokra való utalás. Újból és újból felbukkannak hasonló részek, finoman módosítva. Mindezt a nagy tenorszaxofonos elődök művészetéből táplálkozó, ízes motívumokra építi, iskolapéldáját nyújtva a jó tenorszólónak. A big band egyes hangszercsoportjai szép egységet alkottak, megfelelőek voltak a dinamikai arányok, a zenészek pontosan játszottak, s így méltó társaivá váltak Mintzernek.

A magyar jazz-zenészek bebizonyították, hogy megállják a helyüket a világnagyságok társaságában. S külön öröm, hogy a magyar jazz-sztárok zenekarában sok huszonéves tehetség játszik, akik tíz év múlva talán a saját zenekarukkal szerepelnek majd a 2015-ös Örömkoncerten.