Lázár, Olimpia

Az élő zene híve

2006.04.10. 00:00

Programkereső

Beszélgetés Gőz Lászlóval, a BMC Records lemezkiadó alapítójával.

Gőz László

- Furcsa ötlet a lemezkiadás. Hogy kezdett bele?

15 évvel ezelőtt, a rendszerváltás idején Magyarországon teljesen megváltoztak a lemezkiadás lehetőségei. Kizárólag üzleti alapon foglalkoztak lemezkiadással, ami az amúgy is hátrányban lévő kortárs és jazz lemezek kiadási lehetőségét gyakorlatilag lehetetlenné tette.

Akkoriban fogalmazódott meg bennem a terv, hogy magyar kortárs és jazz lemezeket szeretnék kiadni. Persze ez egy nagyon összetett és pénzigényes vállalkozás, és a kezdet borzasztóan nehéz volt. Amíg nem értük el az első 15-20 kiadványt, gyakorlatilag senki nem állt velünk szóba. Ugyanakkor a lemezeladásokból nem lehetett tovább építeni a kiadót, ezért mindenféle trükköket kellett alkalmazni. Sok olyan pénzt termelő munkát végeztünk, ahol a nevünk lényegtelen volt (csak a számlán szerepelt), és az ebből befolyó összegeket a lemezkiadásra fordítottuk. Így van ez ma is, csak talán nem olyan nagy mértékben.

Alapvetően a lemezkiadás is egyfajta alkotás. A legjobb példa rá a német ECM vagy az Enja akik stílusokat teremtettek és nagy részben meghatározták Európa zenei életét. Ma már egy csapat van mögöttem, akikkel együtt lehet gondolkozni a kiadó arculatának kialakításán. Remélem, egy bizonyos idő után a BMC lemezeinek is része lesz Európa zenei életében.

- Mitől tartja különlegesnek kiadóját?

Nagy szerencsének tartom, hogy a magyar szerzők és előadók világszerte a legjobbak közé tartoznak. Nekik nagyon fontos, hogy valaki úgy foglalkozzon velük, ahogy a BMC. Nem süllyednek el egy multi kiadó névsorában. Így eleve egy rendkívüli helyzetben vagyunk. Eötvös Péter, Kurtág György, Kocsis Zoltán, Csalog Gábor, Gadó Gábor, Winand Gábor vagy a Dresch kvartett nagyjából meghatározó szerepet töltenek be a kiadó arculatában. Persze az a cél, hogy minél több kevésbé ismert szerzővel és fiatal előadóval készítsünk lemezeket, akik hasonló úton járnak vagy hasonló a hozzáállásuk a zenéhez mint az előbb említett muzsikusoknak.

- Ha nem dolgozik, milyen zenét hallgat?

Mivel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen zenetörténetet tanítok, gyakorlatilag mindenféle korú és stílusú zenét hallgatok. Rengeteg demo lemez jut el hozzám, és a Budapest Jazz Fesztivál szervezése kapcsán is sok anyagot és élő zenét hallgatok. De nagyon szeretem a reneszánsz szerzőket azon belül is a Okeghemet, Dufayt, Machaut-t, és sok sok jazzlemezt.

- Mit gondol a zeneipar jövőjéről?

Egyelőre nem látok tisztán, de valószínűleg a letöltés lassan átveszi a hordozó szerepét. Azt gondolom, hogy ha ez jogilag szabályozatlan, akkor nagy baj lesz. Zeneileg változatlanul a kis kiadókban bízom, mivel ők azok, akik a zenei fejlődést tudják biztosítani. Ha őket a zeneipar térdre kényszeríti, akkor visszaesik a fejlődés. Változatlanul hiszek az élő zenében, erre jó bizonyíték, hogy egyre több koncertterem épül.

- Mi az ami miatt minden reggel felkel?

Az aznapi munka és az azzal járó izgalom, hogy kitaláljak és építsek valami újat.