Etelka, Aletta

Ragtime-rondó

2006.06.06. 00:00

Programkereső

Rovatunkban ezúttal három ragtime-ot (is) játszó muzsikust kérdeztünk arról, véleményük szerint minek köszönhető a ragtime műfajának több mint száz éve töretlen népszerűsége?

Ittzés Tamás

Ittzés Tamás (a Bohém Ragtime Band vezetője)

Rögtön vitatkoznék egy kicsit: a ragtime népszerűsége nem töretlen, hiszen a műfajnak a XIX. század utolsó éveiben kezdődő népszerűsége az 1920-as évek elejére gyakorlatilag teljesen megszűnt. A hatvanas évek végén megindult ragtime-reneszánsz valamikor a hetvenes évek vége felé jutott el Magyarországig – mi 1985-ben alapítottuk a Bohém Ragtime Jazz Bandet. Az emberek többsége ma sem tudja, hogy mi a ragtime, viszont ha hall egy raget, rögtön tetszik neki, mert vidám, jópofa. Ennyi elég is a népszerűséghez. A Kecskeméten – és országosan is – tizenöt éve jól működő Bohém Fesztiválon mindig a ragtime-zongoristáknak van a legnagyobb sikerük, bár a zenekari ragtime-ra is vevő a közönség. Külföldön az öregek nosztalgiából hallgatják az ifjúkorukat megidéző stílusokat, nálunk jelentős a középiskolások, egyetemisták aránya is – persze nem mérhető a rock-koncertek iránt mutatkozó érdeklődéssel, de némelyek számára a komoly- és könnyűzene mezsgyéjén lévő lyukat a ragtime tömi be. A ragtime – valljuk meg – elég primitív ahhoz, hogy népszerű legyen, és elég komoly és kifinomult ahhoz, hogy értéket képviseljen. A nívós szórakoztató zene pedig mindig működik. Nem véletlenül használtak gyakran ragtime-ot némafilmek kísérőzenéjeként. Manapság pedig egyébként is érzékelhető a retro-tendencia minden műfajban. A ragtime – hullámvölgyei ellenére – felszínen tartható, hosszú távú túlélő műfaj lehet. Csak jól kell csinálni.


Gayer Ferenc

Gayer Ferenc (a Budapest Ragtime Band vezetője)

A jazztörténeti hűség kedvéért tudnunk kell, hogy az 1880-as évek végén kialakult ragtime erősen hatott a jazzre, és abba beolvadva egyik lényeges elemévé vált. Kialakulásának helyszínei a korabeli kocsmák, mulatók és szórakozó negyedek voltak. A ragtime megítélése és társadalmi elfogadottsága a korabeli Amerikában a mai rap helyzetéhez hasonlítható. Ezen Irving Berlin: Alexander’s Ragtime Band című kompozíciója változtatott. A jazz kialakulását követően a ragtime nem szűnt meg, hanem mint önálló zenei műfaj él tovább a mai napig. Európában A nagy balhé című film után vált igazán népszerűvé, amelyben igazi ragtime-slágereket hallhatott a közönség. A Budapest Ragtime Band megalakulásához is döntően hozzájárult ez a film. A ragtime hangulatában, előadásmódjában, formájában, harmonizálásában és dallamvilágában egyaránt alkalmas arra, hogy jazz-zenekarok, kisebb-nagyobb klasszikus formációk, rézfúvós vagy akár vokális együttesek is feldolgozzák és műsoron tartsák annak repertoárját. Előadhatják átharmonizálva, improvizálhatnak rá, és megszólaltathatják rendkívül kifinomultan, a klasszikus zene hagyományainak megfelelően is. Összegezve: számtalan zenei stílus alkalmazhatja és alkalmazza is, így nagyon sok ízlést tud kielégíteni. Ezen kívül alkalmas a mindenkori közönség színvonalas szórakoztatására, amelynek soraiban egyaránt megtalálható a gyermek és az idős korú, a tinédzser és a jóravaló átlagpolgár egyaránt. A ragtime műfaj ápolására, megszerettetésére és megismertetésére alakult zenekarok, így a Budapest Ragtime Band is egyéni hangvétellel, hangszerelési fordulatokkal ültették át az eredeti zongoraműveket. Természetesen ma nagyon kevés „vegytiszta” ragtime-zenekar létezik, de ez a nagyszerű zenei stílus irányadó lehet és kell is, hogy legyen minden tradicionális jazzt játszó zenekarnak.


Mimi Blais

Mimi Blais (jazz-zongorista, Kanada)

Ragtime az öröm és a szabadság zenéje. 1883-ban a Chicagói Világkiállításon léphettek fel első alkalommal színpadra „fekete” zenészek, és ez volt az első alkalom, hogy ragtime muzsika szólt a színpadon. Az afro-amerikaiak szabadok lettek, és ki akarták fejezni érzéseiket: az örömöt és a szabadságot. De miért lett ilyen népszerű? A ragtime Amerika első „popzenéje”, és egyben az első autentikus amerikai zenei stílus. Két nagyszerű kultúra, a fehér és a fekete ötvözete. A ragtime újat jelentett, szinkópás ritmusú, fiatal komponisták által fiatal hallgatók számára írt zenét… és a világ „rámozdult” erre. A ragtime lehetőséget nyújtott az improvizációra, a kreatív zenélésre. Számomra ma úgy tűnik, a ragtime és a blues annak a hatalmas fának a törzse, amit amerikai zenetörténetnek nevezünk. Ajtót nyitott a populáris (nem klasszikus) zene számára Amerikában: a novelty, a stride, a jazz, a pop, a Broadway-musicalek, a rock and roll, a country és a western, a dixieland, sőt még a rap is ennek a fának az ága. Imádom ezt a zenét játszani, és emlékeztetni az embereket: minden a ragtime-mal kezdődött. Akár játszom, akár hallgatom, jól érzem magam tőle. Sokat segített abban, hogy megtaláljam a szabadságom, a boldogságom a színpadon és az életben. És nagyon szeretem megosztani Önökkel.