Luca, Ottilia

Herbie Hancock a Margitszigeten

2006.06.22. 00:00

Programkereső

Herbie Hancock, a modern zene valódi ikonja 2006 júliusában újra Budapestre látogat, és olyan zenészek társaságában szórakoztatja majd a jazzkedvelő közönséget, mint Lionel Loueke (gitár), Matthew Garrison (basszus), Richie Barshay (dobok) és Lili Haydn (hegedű, ének).

Herbie zenei kutatásai során mindig átlépte a határokat és mindig megtartotta saját különlegességét, összetéveszthetetlen hangját. Herbie beírta nevét a század krónikájába sikereivel, amelyeket a zenei lehetőségek kibővítésének terén ért el. Öt évtizedes, illusztris karrierrel a háta mögött még mindig meghódítja a közönséget, és soha nem szünetelteti azon tevékenységét, hogy a közönségnek megmutassa: mi is a zene, pontosabban a mai jazz.

Herbie Hancock kreatív múltja folyamatosan az akusztikus és az elektronikus jazz és az R&B fejlesztése között ingázott 1960 óta. A zeneiparban csak néhány művész van, akik nagyobb elismerésnek és befolyásnak örvendenek, mint Hancock. Ahogy a hallhatatlan Miles Davis mondta önéletrajzában: „Herbie „a” lépés volt Bud Powell és Thelonious Monk után, és nem hallottam senkit, aki őt követhetné ebben a sorban.”

A kezdetek: korai élet és a Miles Davis Kvintett
Hancock 1940-ben született Chicagóban, csodagyerek volt. Mozart-zongorakoncertet adott elő tizenegy évesen a Chicagói Filharmonikus Zenekarral. Jazzt Oscar Peterson és Bill Evans hatására kezdett játszani középiskolás korában. Ugyanekkor szenvedéllyel kezdett foglalkozni az elektronika tudományával, így a zene mellé felvette második tárgynak az elektromérnöki szakot a Grinnell College-en. 1960-ban, húsz évesen Herbie-t felfedezte a trombitás Donald Byrd, aki arra kérte, csatlakozzon zenekarához. Byrd bemutatta Herbie-t Alfred Lionnak, a Blue Note Records képviselőjének. Két éves munkafázis után – amelyet Phil Woodssal és Oliver Nelsonnal töltött el –, szerződött a legendás kiadóhoz mint szólista. Debütáló albuma 1963-ben jelent meg Takin’ Off címmel, és azonnal óriási sikert aratott a „Watermelon Man” című dallal, amely a jazz és R&B rádiók legnagyobb slágere lett. Szintén 1963-ban történt, hogy Herbie kapott egy telefonhívást, amely megváltoztatta életét, és biztosította helyét a jazz történelmében. Miles Davis hívta meg Herbie-t, hogy legyen a Miles Davis Kvintett tagja. A Davis-szel eltöltött öt év alatt Herbie és kollégái megborzongatták a közönséget és klasszikust klasszikus után játszottak lemezre, beleértve az ESP, a Neferti és a Sorcerer című albumokat. A legtöbb zenekritikus és a rajongók is üdvözölték ezt a zenekart, amelynek tagjai Davisen és Hancockon kívül Wayne Shorter (tenorszaxofon), Ron Carter (basszus) és Tony Williams (dobok) voltak – a legnagyobb kis jazz zenekar a ’60-as években. Még az után is, hogy Herbie elhagyta Davis zenekarát, közreműködött Davis felvételein (In a Silent Way, Bitches Brew), amelyek a jazz-fúzió előhírnökei voltak. Párhuzamosan a Miles-szal töltött időben Herbie szólókarrierje a Blue Notenál virágzott, és olyan klasszikusokat játszott fel, mint a Maiden Voyage, az Empyrean Isles és a Speak Like a Child. 1966-ban komponálta Michelangelo Antonioni: Nagyítás című filmjének zenéjét. Ez sikeres karrierhez vezetett a film- és televíziós zenék terén.

5311e8db-6be2-4c10-9a17-f2bcb5bbb5b6

1970-es évek: A The Headhunters és a VSOP
Miután 1968-ban elhagyta Miles Davist, Herbie minden idejét az elektronikus jazz-funky-nak szentelte, mely igazi előretörést jelentett. Herbie új zenekart alapított Headhunters (Fejvadászok) névvel, és 1973-ban feljátszották az azonos című albumot, amely az első jazz platinalemez lett. A „Chameleon” című dal volt az, amely azt jelezte, hogy Herbie Hancockot nem lehet beskatulyázni. Az évtized közepén Herbie stadionnyi tömegek előtt játszott világszerte, és nem kevesebb, mint négy albuma volt a pop slágerlistákon egyszerre. Összesen Herbie tizenegy albuma volt a slágerlistákon a ’70-es években. Ez nem az egyetlen időszak volt Herbie karrierje során, amikor nagy hatást gyakorolt környezetére. Herbie a ’70-es években sem távolodott el az akusztikus jazztől. Feljátszott és fellépett a VSOP-vel (a Miles Davis Quintet újraegyesülése, ahol Freddie Hubbard helyettesítette Davist), számos trióval és kvartettel a saját neve alatt, és duetteket játszott barátaival, Chick Corea-val és Oscar Petersonnal.

1980-as évek: Future Shok, Film és TV
1980-ban Herbie bemutatta a világnak Wynton Marsalis trombitást, akivel közösen elkészítették a fiatal zenész szólólemezét, és turnéztak is együtt. 1983-ban az alternatív oldal vonzásának hatására Herbie együttműködésbe kezdett a híres zenei-építésszel, Bill Laswellel. A Future Shok újra platinalemez lett, és a „Rockit” című dal megrengette a tánc és R&B slágerlistákat, elnyerte a legjobb hangszeres R&B kategóriában a Grammyt, a dal videoklipje pedig, amelyet Kevin Godley és Lol Crčme készített, MTV Music Award díjat nyert. A Sound System, amely a Future Shokkot követte, szintén Grammy-díjas lett az instrumentális R&B kategóriában. Herbie Hancock újra ragyogott és egy új ösvényt taposott ki, melyet a fiatal zenészek követhettek. Grammy- és MTV-díjak tetézéseképpen Herbie 1986-ban Oscar-díjat kapott a „Round Midnight” című film zenéjéért, s a filmben szereplőként is megjelent. Ebben az időben számos más filmzenét is írt, mint a Colors, a Jo Jo Dancer, Action Jackson és a Harlem Nights című filmek zenéjét. Számos televíziós megjelenése ahhoz vezetett, hogy két műsor házigazdája lett. Az egyik, a Rock School, oktató jellegű innovatív program volt, a másik a Showtime’s Coast To Coast, egy különleges koncertek sorozatát bemutató műsor.

1990-es évek: Verve Records és a Headhunters újraegyesítése
Herbie újra felkerült a slágerlistákra, de a legkülönlegesebb módon. Az US3 nevezetű brit hip-hop csapat a Blue Notenál kiadott Cantaloupe Island” című lemezének „Cantaloop” című dalát dolgozta fel. A dal számos ország slágerlistáján szerepelt, illetve még több TV-reklám és promóciós anyag dalaként használták fel – ez pedig számos régi Herbie Hancock-dal felújításához vezetett. Herbie 1994-ben a Polygramhoz szerződött, miután befejezte kalandos pop-orientált projektjét a Mercury Records részére – Dis Is Da Drum címmel. Ezután átszerződött a jazztörténeti jelentőségű Verve Recordshoz, és megalapította all-star zenekarát, amellyel feljátszotta Grammy-díjat nyert The New Standard című albumát. Ez a lemez mérföldkőnek számított: jazzformátumra dolgozta át a rock és az R&B dallamait. 1997-ben egy sokatmondó és merész album jelent meg, amelyen duetteket énekel Wayne Shoreterrel. Címe 1+1. 1998-ban a legendás Headhunters zenekar újra összeállt, és feljátszotta Herbie saját Verve-terjesztésű anyagát, majd turnéra indult a Dave Matthews Banddel. Herbie legnagyobb teljesítménye a Vervnél eltöltött időszak alatt a Gershwin”s World volt. 1998-ban játszották fel és adták ki. Ez a mestermű összehozta a művészeket az egész zenei spektrumból, hogy megünnepeljék George Gershwint és az ő teljes művészi miliőjét. Herbie együttműködött Joni Mitchellel, Stevie Wonderrel, Kathleen Battle-lel az Orpheus Chamber Orchestrával, Wayne Shorterrel és Chic Coreával. A Gershwin’s World három Grammy-díjat söpört be 1999-ben, beleértve a legjobb tradicionális jazzalbum és a legjobb R&B énekelőadás díját Stevie Wonder St. Louis Blues című daláért. Az egész zenei világ ünnepelte az albumot mint az egyik legjobbat Herbie Hancock összehasonlíthatatlan karrierje során.

2000 és ma: FUTURE2FUTURE és a Possibilities
Egy újabb innovatív stilisztikai megmozdulás: Herbie ismét együtt dolgozott Bill Laswellel és néhány fiatal hip-hop- és techno-művésszel dolgozott együtt. Az albumot FUTURE2FUTURE címmel 2001 tavaszán adták ki. A következő együttműködésben Herbie Roy Hargove-val és Michael Breckerrel játszott fel egy élő koncertalbumot Direction In Music: Live at Massey Hall címmel – amellyel John Coltrane és Miles Davis előtt tisztelegnek. Herbie legújabb stúdióalbuma Possibilities címmel 2005-ben jelent meg, és olyan meghatározó művészekkel együttműködve jött létre, mint Sting, Annie Lennox, John Mayer, Christina Aguilera, Paul Simon és Carlos Santana. Herbie újraalapította Headhunters együttesét olyan nevekkel, mint John Mayer és Lionel Loueke (gitár), Marcus Miller (basszus), Terri Lyne Carrington (dobok), Roy Hargrove (trombita) és Munyungo Jackson (ütőhangszerek). Ebben a felállásban számos koncertet játszottak 2005 nyarán. Herbie Hanckoc karrierje a színpadon és a stúdiókon kívül is virágzik. 1991-től a coloradói Jazz Aspen Snowmass kiváló művésze: egy non profit szervezeté, mely a jazz és az amerikai zene megőrzésére törekszik. Herbie emellett a Thelonious Monk Jazz Intézmény elnöke, mely a jazzelőadások és tanulmányok fejlesztésért dolgozik. Hancock egyebek mellett a mesteri osztályok tanítóinak versenybírája és vendégművészként szerepel az intézmény programjain. Most, szakmai életének ötödik évtizedében Herbie Hancock ott van, ahol mindig is volt: a kultúra, a technológia, az üzlet és a zene élvonalában.

2006. július 3. 19:30 Margitszigeti Szabadtéri Színpad – A Herbie Hancock Quintet koncertje; km.: Herbie Hancock (zongora), Lionel Loueke (gitár), Matthew Garrison (basszus), Richie Barshay (dobok és ütőhangszerek), Lili Haydn (hegedű, ének)

(Jegyárak: 15000, 12000, 9900, 7500 Ft; jegyek kaphatóak a Ticket Express jegyirodáiban és az Eventim hálózatában.)