Árpád

A Harlem Gospel Singers Budapesten

2006.12.14. 00:00

Programkereső

Az évek óta rendszeresen Magyarországon is fellépő gospel kórus december 7-én ismét hangos sikert aratott a fővárosi SYMA rendezvénycsarnokban – fél ház előtt.
e5a1e383-d342-48ae-8285-6c08a14c89dc

Ennek ellenére azok az emberek, akik megvásárolták a jegyet, két órán át garantáltan jól érezték magukat, hiszen a fekete énekesek templomi zenéjének egyedi hangulata, hangszerelése, koreográfiái még a hétköznapi munkába belefáradt, beszürkült embereket is megmozgatta temperamentumosságával; a színpadról áradt a sugárzó boldogság, a megtörhetetlen hit és a jókedv. Természetesen a program színházi, azaz bő negyedórás késéssel indult, ezzel is fokozva a közönség hangulatát, aki már tűkön ült, hogy láthassa a produkciót.

Elsőként az öt főből álló zenekar jelent meg a színpadon. A zenészek nagyon szerényen sétáltak be, kiintegetve a nézőknek, majd egy rövid instrumentális nyitánnyal indítottak. Ezek után a zongorista s egyben konferanszié, (MC) Anthony (akinek még sok szerepe adódott az est folyamán) felkonferálta az aranytorkú énekeseket, akik szép sorjában komótosan begyalogoltak. Idáig mellőzték a látványt. Innentől viszont megindult a „stage”. Ami a legmeglepőbb volt, hogy a tíz főből álló kórus az egész koncertet végigtáncolta energikusan, széles mozdulatokkal, mégsem hallottuk, hogy utána a szólóik alatt lihegtek volna. A hamisítatlan fekete hangok nem okoztak senkinek sem csalódást; ilyet itthon nem hallani.

A kétrészes koncert egyik csúcspontja az első felvonás fináléja volt. A már említett Anthony-nak egy rock&roll-hoz volt kedve (halkan megjegyzem: gospel stílusban). A számból hamar zongoraszóló lett, ahol többek között felhangzott Mozart C-dúr szonátájának első tétele D-dúrban, illetve a „Tavaszi szél vizet áraszt” magyar slágerdal, amelyet a közönség csak egy kis százaléka vélt felismerni, mivel ritmikailag nem igazán könnyítette meg az asszociációt Anthony. De hát a szándék a lényeg…

A második félidőben már nemcsak gospelt hallhattunk. Az énekesek megcsillogtatták tudásukat „operai stílusban”, és énekeltek blues-t is. Hihetetlen volt látni, hogy ezek az énekesek, ha kell, első rangú profi szólisták, gyönyörű hanggal, de ha kell, beállnak a karba, és alkalmazkodva a kóruséneklés törvényeihez, egységet alkotva együtt szólaltatják meg a dalokat, s mindezt dinamikával. Zseniális énekesek! A Harlem Gospel Singers & His Band lényegében Esther Marrow „kísérőzenekara”. A legtöbb szólót ez az idős fekete hölgy énekelte, aki korával ellentétben olyan támasszal, lelkesedéssel, szenvedéllyel és – nem utolsó sorban – hanggal énekelt, hogy többször kirázott a hideg a koncert alatt. Ezerféle hangszínnel, amivel a közönségnek csak fokozta a hangulatát, s amelynek eredményeként a stadion felállva tapsolt a produkció végén. A visszatapsnál még elénekeltek egy „Oh, happy day”-t az őrjöngő tömeg legnagyobb örömére, majd elköszöntek, és ugyanolyan szerénységgel, ahogy színpadra léptek, integetve eltűntek a takarásban. Minden évben nagy élmény, amikor jönnek, és mindig újat mutatnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

(2006. december 7. 20:00 20:00 SYMA Sport- és Rendezvénycsarnok – A The Harlem Gospel Singers koncertje)