Lázár, Olimpia

Zene a hét tengeren át

2007.09.11. 00:00

Programkereső

Kevés olyan ember van, akinek ne pezsdítené fel vérkeringését a hagyományos roma zene bármelyik formája. A magyar cigányság zenéje összetéveszthetetlen karakterrel rendelkezik, mégsem kell elmélyült kutatás ahhoz, hogy számtalan közös vonást találjunk benne a perzsa vagy az indiai zenével. Homályos mítoszok keringenek a zenekedvelők köreiben a cigány nép és a cigány zene indiai eredetéről. Mik a közös pontok, mik az altérések, és vajon hol helyezkedik el ezen a nagyívű zenei térképen a Kárpát-medence romáinak tradíciója?
86be71a0-18be-42ec-bfcb-75a6d91f310d

Csávó, séró, bungaló, kaja, pia – csak néhány szanszkrit eredetű szó, amely a cigány nyelveken keresztül került a magyarba. Ezek még a laikus figyelmét is felhívják a magyar és az indiai cigány
kultúra közös gyökerére. A cigányok hatását, amelyet az európai kultúrára és benne a zenére gyakoroltak, aligha lehet megkérdőjelezni. Gondoljunk az andalúziai flamencóra vagy a francia
jazzre, amit Django Reinhardt óta tartunk számon, vagy éppen a magyar cigányzene száz virágként virágzó műfajaira, a kifinomultabb városi, "vendéglátós" stílusra, az autentikusabb, "kannás" zenére, vagy a jazzen belül kiemelkedő szerepet vállaló cigány előadóművészekre. Debussy, Stravinsky látensebben, Brahms, Liszt, Bartók, Albéniz, Sarasate és még oly sokan nyíltan használnak cigány elemeket ugyanúgy, mint Lorca költészete vagy Gaudí építészete.

Az elementáris hatás mögött meghökkentő kapcsolódási pontok rejtőznek, amelyek a cigány zene ősi gyökereit igazolják. A perzsa eredetű, de Indiában rendkívül népszerű klasszikus indiai hangszernek, a szanturnak Európában csak a cigányoknál van megfelelője: a cimbalom. Az Európában egzotikusnak tartott cigány skálát (más néven kétszeresen harmonikus mollt) az észak-indiai klasszikus zene Bhairavi néven a tíz legfontosabb, kanonizált skála között tartja számon. Az indiai ritmustanulás során használt, speciális szótagok gajdolása, a konnakolnak nevezett különleges szájritmus-technika megdöbbentő hasonlóságot mutat a cigány kannások és kanalasok szájbőgőzésével.

Mégis, amellett, hogy a földrajzi távolság gyarapította a kulturális különbségeket az évszázadok során, a rokonság mellett számos olyan adat is ismert, amely eleve komoly ellentmondásokkal árnyalja a közvetlen cigány-indiai rokonság szivárványszínű ideálját. Ha egy cimbalmos és egy szanturos egyszerre lépne színpadra, csak komoly kompromisszumok árán tudnának egymással zenélni – ugyanez igazminden európai, illetve indiai zenészre. Egy régi hagyomány a cigányokról úgy tartja, hogy az ókori Egyiptomból származnak, erre legnyilvánvalóbb bizonyság a cigány angol megfelelőjének – gypsy – alaki hasonlósága Egyiptom nevével. Érdekes, hogy a magyarországi cigány hagyomány is őrzi ezt a származási elképzelést. A cigányság korántsem egységes genealógiáját számos törzs tagolja önálló nyelvi és kulturális identitással – gondoljunk akár az itthoni cigányság két legfontosabb nyelvi ágára, az oláhra és a beásra. Mindezek alapján akár nem is elképzelhetetlen, hogy a cigányok egy része Egyiptomból, más része Indiából származik. Még valószínűbb az az elképzelés, miszerint az egységes indiai kivándorlás később szétválással és Európába több útvonalon keresztül történt beáramlással zajlott le.

Lényeges, hogy az indiaiak magukat nem tartják cigánynak. Úgy tartják, hogy a Radzsasztánban élő, színes ruhákba öltöző, nomád, zeneileg kifinomult nép India cigánysága. Nem kizárt, hogy India az európai előítéletektől határolódott el ezzel a nézettel, de az sem elképzelhetetlen, hogy a cigányok valóban a szubkontinensnek csupán egy kis tartományából indultak útjukra, amely viszontagságokkal volt teljes, ám a zenei világot egyszer és mindenkorra átformálta. Radzsasztán legnépszerűbb hangszere, az észak-indiai zenében korábban kissé lenézett, főként vokális kíséretre használt, de ma már teljes jogú klasszikus zenei hangszernek elismert szárangi India legfontosabb vonós hangszere. Ustad Sultan Khan, az isteni adottságokkal megáldott, világhírű (már majdnem annyira elismert, mint amilyen csodálatos) szárangimester legtöbb koncertjén előad egy-egy radzsasztáni dalt, közülük sokat rögzítettek lemezre is. Ezek a dalok európai fül számára kellemes hétfokú skálában vannak, páros üteműek, olykor háromnegyedes lejtésű, de könnyen befogadható ritmusban. A dalok első hallásra nem tűnnek cigányosnak, de a gazdag díszítettség és az erős hajlítások megfelelnek az európai cigány előadói gyakorlatnak.

India messze van Európától. De elég meghallgatni a Musafir és a Romano Drom énekeseit, dallamaik egyre gyorsuló tempólüktetését, és világossá válik: a két stílust láthatatlan, de eltéphetetlen szálak kötik egymáshoz, és ezeket a szálakat az Ázsián át vándorló cigány muzsikusok fonták az évszázadok során.

2007. szeptember 13. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - Szekérnyom - a Romano Drom és a Musafir együttes koncertje;
Tagjai: Kovács Antal, Balogh József (gitár, ének), Rafael Zsigmond (kanna, szájbőgő, tánc), Kovács Antal Máté (kanna, derbuka, ütőhangszerek), Farkas Róbert (hegedű, harmonika); Chugge Khan (kasztanyetta, doromb), Jamil Khan (ének, harmónium), Gewar Khan (dob), Sadiq Khan, Sadar Khan (ének, sarangi), Hameed Khan (tabla);
Km.: Rekha (tánc), Banay Singh Kumar (fakír)