Márk

Latin Fesztivál

2007.10.01. 00:00

Programkereső

Melankolikus, visszafogott harmonikahang éneklő hegedűvel, egymásba olvadó tangózó párral. Mi a közös bennük?
bda0cccf-5b16-4f09-a837-f00b15745cb1

Amellett, hogy ma már szinte bárhol a világon ismerősen csengenek, mindössze annyi, hogy mindegyik Latin-Amerika valamely országának egyik zenéje, azaz "latin (-amerikai) zene". Mi, az északi féltekén valamennyiüket a "latin zene" gyűjtőfogalmába soroljuk. Pedig a spanyol és portugál nyelvű Amerika egy hatalmas zenei kavalkád színhelye, ahol majd’ két tucat országban összesen több mint száz különféle zene szól az utcán, a szórakozóhelyeken, a taxis rádiójában vagy a házibulikon. Mindegyik az adott ország sajátja – a maga történetével és hétköznapiságával. Sokszor még az egy országon belüli irányzatokat – s nemcsak a kontinensnyi méretű Brazíliáról van szó – sem lehet egyetlen elnevezéssel illetni. Északra vagy más földrészekre ennek a rendkívül gazdag zenei kultúrának már csak töredéke és sűrítménye jutott el. És az is olykor kicsit "áthangszerelve".

Ma viszont már semmi nem szab határt a Latin-Amerikából érkező zene és tánc elsöprő sikerének. A táncok minden korosztályból egyre több embert csábítanak a parkettre, nagyobb városokban (pl. Párizsban, New Yorkban) pedig külön adók sugározzák Közép- és Dél-Amerika, illetve a Karib-szigetek legkülönfélébb dalait. S hogy milyen zenei változatosság kell ahhoz, hogy egy rádióadó napi műsorait megtöltse? Ennek felkutatására tegyünk egy rövid zenei utazást!

Latin-Amerikában a zene szorosan összefonódott a történelemmel. A tömegesen behurcolt afrikai rabszolgák erősen zenére és táncra épülő kultúrájukkal alapvetően meghatározták a földrész zenei fejlődését. A brazil szamba vagy a ma nagyon divatos forró, illetve a kubai rumba, a Puerto Ricó-i bomba, a kolumbiai cumbia táncnál zenénél érződnek talán legerősebben az afrikai gyökerek, de ez az alapja a New York hispano lakosainak körében kialakult salsának, a dominikai merengének és a bachatának, a kubai sonnak vagy mambónak is.

Az afrikai hatás mellett jelentős volt az európai hódítók által behozott tánczene. A kubai habanera (amelyhez egyesek szerint a tangó története is visszanyúlik) a franciák által Haitin meghonosodott és onnan menekültekkel a szigetországba vitt contradanse stílusból alakult ki a 19. században. A Carmen című operában, a "Habanerában" Bizet meg is örökítette az Európa-szerte ismertté vált zenei stílust. A spanyol, úgynevezett décima dalforma pedig, amely a spanyol költészet egyik jelentős verselési formája volt, számos latin-amerikai zenei stílus, például a bolero alapja lett. Az Andok országaiban, ahol a legnagyobb arányban élnek az őslakosok leszármazottai, természetszerűen jelentős maradt az indiánok zenéjének hatása – a jellegzetes pánsípot például feltehetően már az inkák is használták. Ez a fajta zene markánsan megkülönbözteti a perui, az ecuadori és a bolíviai népzenét a többi ország zenéjétől.

Az európai, afrikai és bennszülött zeneihatások mértéke határozta meg tehát nagyrészt az egyes zenei stílusok kialakulását. Nem volt ez később sem másként. A 20. század elején az európai, többnyire olasz bevándorlóknak volt köszönhető az argentin tangó kialakulása. Az első nagy sikerhullám után – a toulouse-i születésű s fiatalon elhunyt Carlos Gardel a nemzet énekese lett – a tangót a diktatúra száműzte, hogy aztán Európában vészelje át az időt a nagy visszatérésig. A zenét Astor Piazzolla a hangversenytermekbe is bevitte, a dalok szövegeit sokszor nagynevű költők írták (Jorge Luis Borges például számos Piazzolla-tangó "szövegírója" volt). A bevándorlók elkeseredett dalai egy nemzet és a világ kedvencei lettek, s
ahogy a század elején, úgy a válságos kilencvenes években is sok embernek nyújtottak menedéket. Ma pedig már a fiatal generáció viszi a tangó hírét a modern hangzásokkal teletűzdelt új felvételekkel (például a Gotan Project nevű együttes).

A költők a szomszédos országban is nagy szerephez jutottak az 1950-es évek zenei életében. Rio de Janeiróban ekkor "találja ki" a Bahia tartomány egy falujából a városba érkező Joao Gilberto egy szál gitárján a Bossa Novát. Az új, letisztult hangzás több, Ipanemában, a város gazdagabb negyedében élő zenész és költő érdeklődését is felkelti, és egy egész mozgalom alakul ki, amely főleg Antonio Carlos Jobim, azaz Tom Jobim lakásán bontja ki az új zene rétegeit. A teljesen politikamentes dalok többnyire a szerelemről, az élet szépségéről szólnak, és az Ipanemai lány című dallal, Vinicius de Moraes költő és Tom Jobim szerzeményével az egész világot lenyűgözik. A Bossa Nova a városi értelmiség zenéje lesz, amelyben a szöveg legalább olyan fontos, mint a zene, tánc pedig nem kötődik hozzá.

Az "ipanemai srácok" úgy tiltakoztak a politika ellen, hogy nem vettek róla tudomást. Mások azonban zenéjüket áldozták a diktatúra elleni harcért. A Latin-Amerika számos országát uraló katonai rezsimek alatt mindenhol megjelentek a politikai tartalmú dalok, amelyek egy önálló irányzattá fejlődtek az egész kontinensen, s eljutottak egészen Spanyolországig. Minden országnak megvolt a maga "Nueva Canción", vagyis "Új dal" énekese, s közülük sokan emigrációba is kényszerültek emiatt. A népzenéből táplálkozó zenei mozgalom központja Chile volt, ottani legfontosabb személyisége pedig Victor Jara, akit a Pinochet-rezsim nem volt hajlandó megtűrni, és a rendszer áldozata lett. Argentínában a gyönyörű hangú Mercedes Sosa, Brazíliában pedig Caetano Veloso és a jelenlegi kulturális miniszter, Gilberto Gil voltak a fő hangadók.

A zenei utazásból nem maradhat ki a jazz, amelyet már az 1940-es években "utolért" Latin-Amerika zenéje. Dizzy Gillespie és Stan Kenton voltak azok, akik az észak-amerikai koncerttermekbe vitték a teljesen új ritmusokat. A latin jazz két úton indult el: a brazil és az afro-kubai dallamok ragadták magukkal leginkább a nyitott fülű jazz-zenészeket.

A világ többi részére érthető módon a populáris zene jutott el, amely pusztán a zenével és a ritmusokkal bármilyen nyelvi határt ledöntött. A legnépszerűbb tánczenei stílus a salsa lett, amely eredetileg a New Yorkban élő spanyolajkúak körében alakult ki, és hódította meg egész Latin-Amerikát, majd a világot; a zeneileg izgalmasabb stílust, a kubai sont és bolerót pedig a Buena Vista Social Club zenészeitől ismerhette meg mindenki.

S ahogy folyamatosan hódítanak a latin-amerikai stílusok (bossa-novát, salsát, csa-csa-csát számos nyelven énekelnek), úgy a világ többi zenéje sem kíméli a latin-amerikait. A rock, a ska, a hip-hop, a reggae és az R&B is rég elérte már Dél- és Közép-Amerika partjait, és igyekszik megmártózni a tengernyi zenében. Hogy milyen sikerrel, az majd kiderül, hiszen irigylésre méltó, ahogyan fiatalok öregek ragaszkodnak a népzenéjükhöz és a populáris zenéhez. Némelyik országban nehezen találni olyan szórakozóhelyet, ahol ne a "latin zene" szólna. A lemezboltok tele vannak saját együtteseikkel, és a nagy kedvencek is közülük kerülnek ki. A legtöbb zenéhez kötődő táncot pedig életkortól függetlenül táncolja szinte mindenki. Mert Latin-Amerikában a zene, a költészet és a tánc a világ valamennyi más régiójánál mélyebben és erősebben gyökeredzett meg a hétköznapi élet kultúrájában.

2007. október 5. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - A Quartett Escualo és Cristóbal Repetto (ének) koncertje;
Tagjai: Ács Péter (nagybőgő), Deli Zsolt (harmonika), Kerek István (hegedű, brácsa), Mayer Albert (gitár);
Km.: Krulik Johanna, Josiph Bartulovic (tánc), Daniel Claudio Yaria, Juan Manuel Boyadjian, Angel Omar Godoy (gitár), Javier Casalla (hegedű)

2007. október 6. 19:30 Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - A Latin Combo és az Ambos Mundos (Kuba) koncertje;
Tagjai: B. Bíró Zoltán (gitár, ének), Lili Garces (ének, ütőhangszerek), Ricardo Révész Richárd (zongora, ének), Angel Chino León Criz (konga, bongó, ének), Takachi Fuentes (fuvola, ének), Jorge Sosa (ütőhangszerek), Mákó Miklós (trombita), Somhegyi Tamás (nagybőgő); Tania Nerfin (ének), Jorge Galí (zongora), Alcides Toirac (nagybőgő), Francesco Carpino (trombita, fuvola), Ohlé Gagneux (tres, ütőhangszerek), David Nerfin (ütőhangszerek)

2007. október 7. 19:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Eddie Palmieri (USA) koncertje