Luca, Ottilia

Belső utazás

2007.12.03. 00:00

Programkereső

Utazni sok féle képpen lehet: lehet például villamoson, buszon, repülőn vagy hajón. Át lehet szelni az óceánt, a kontinenseket, meg lehet kóstolni szokatlan ízű ételeket, és lehet más kultúrákkal is ismerkedni. De van, hogy nem egy ország az úti cél, hanem a saját, belső birodalmunk: egy hely, ami hihetetlenül közel van, és olykor mégis úgy tűnik, hogy a végtelen messzeségbe távolodik tőlünk.

Ivo Sedlaček, Dr. Timcsák Géza és Marek Hlosta

Hogy közelebb juthassunk önmagunkhoz, sokszor segítségre van szükségünk. Ilyen segítő lehet a zenével párosuló szavita jóga is, amelyről nemrég Dr. Timcsák Géza, Ivo Sedlaček és Marek Hlosta segítségével szerezhettünk tapasztalatokat egy, az Aranygyökér által szervezett kurzus alkalmával.

A kétnapos kurzust Dr. Timcsák Géza vezette, aki 1958 óta járja a jóga útját és 1995 óta foglalkozik szavita jógával, az élő zenét pedig Ivo Sedlaček cseh hegedűművész és Marek Hlosta tolmácsolta nekünk. Egy egész zenekarnyi izgalmas hangszert hoztak magukkal: dobokat-djembeket, keretdobokat, tanpurát, tibeti tálakat, csengettyűket, vízzel hangolt üvegkelyheket, citerákat, didjeridoot, esőpálcát, bambuszfurulyákat, és persze hegedűt, mélyhegedűt, viola d’ amourt, koto-monochordokat, valamint gitárt is. Ahogy a gyakorlatok közbeni előadásokból, magyarázatokból megtudhattuk, a szavita jógát kísérő élő zene különleges dolog és teljesen más folyamatot képvisel, mint az egyéb, CD-ken hallható, relaxáló zenék. Különlegessége abban áll, hogy a zenész olyan energiafolyamatokat közvetít hangszerén és improvizációin keresztül, amelyek ott, a hangulattal és a csoporttal együtt formálódnak. Dr. Timcsák Gézával, a Szlovák Jógaszövetség és a Kassai Jógatársaság elnökével beszélgettem.

- Bemutatná a szavita jóga lényegét?

- A szavita jóga a jógának egy olyan interpretációja, ahol az egyes, kiválasztott jógaelemek gyakorlása közben speciális élőzenével tesszük intenzívebbé a gyakorlást, illetve segítjük elő azt, hogy a náda (a hang) és a zene támogatásával az egész ember rá tudjon hangolódni az adott gyakorlattípusra. Ez a lényegi különbség. A gyakorlatok nem térnek el a klasszikus jóga hagyományaitól.

- Miért tartja fontosnak a zene jelenlétét gyakorlás közben?

- Régen is voltak, és most is vannak olyan jógaoktatók, akik a háttérbe eresztenek valamilyen zenét, és közben végzik a gyakorlatokat, de ott a zene általában azt a szokást eleveníti fel, hogy az ember bármit csinál, zajt kíván maga köré. Itt azonban a zenének meghatározott, ráhangoló és felemelő szerepe van. Az emberek, akik szavita kurzusra jönnek, nem biztos, hogy már régóta gyakorolják a jógát, sőt, olyanok is vannak, akik soha nem próbálták még. A zenének azonban olyan információ és érzésenergia töltete van, amely azt is megsegíti abban, hogy a gyakorlatokat jól csinálja, aki soha nem jógázott. A szavita jógához kapcsolódó zene nem keleti zene, és nem nyugati zene. Szerintünk ez a zene az, ami elvezet a zene eredetéhez: a belső átélés kifejezéséhez. A zene által ugyanazt az átélés típust lehet tolmácsolni anélkül, hogy egy szót is szólnánk vagy beszélnénk a tanítványok nyelvén: nem szavakon keresztül, hanem a zenének az egyetemes eszközeivel jut el az egyes emberhez az üzenet.

- Mióta létezik a szavita jóga?

- A jógahagyomány nagyon hosszú ideig szájhagyomány útján terjedt, és így az, amit ma szavita jógának hívunk, az egy nagyon régi hagyomány felújítása. Mi, európaiak, a jógát Indiából vettük át, és a szavita jóga itt valamivel több mint 10 éve kelt életre. Indiában a klasszikus, autochtón zeneszerszámok a természetben található "félkész" nyersanyagból készültek – pl. szárított tökből -, ezért valószínű, hogy ott nagyon hamar kialakult egyfajta zenekultúra. Az európai zenében a hangszerek kevésbé integrált nyersanyagokból készültek (pl. a fa ugyan sok szerszám kiinduló anyaga, de a szerszám alakját majdnem teljesen az emberi kéz alkotta). Továbbá Európában a kotta nagyon fontos szerepet játszik, míg az indiaiban majdnem semmilyen szerepe nincsen. Az európai zenében a legkisebb hangköz a negyedhang, míg Indiában harminckettedhangnyi távolság is létezik. Az indiai zenekultúra más filozófiára épül, szerintem sokkal régebbi, kevésbé strukturált és kevésbé analitikus típusú zene, mint az európai: nem mondatokban dolgozik, nem annyira "beszédes", inkább hangulatokat tolmácsol, éppen ezért emberközpotúbbnak érzem.


Dr. Timcsák Géza

- Az, hogy a szavita jóga nem annyira elterjedt, az annak is köszönhető, hogy nincsenek meg hozzá a megfelelő zenészek?

- A zenész szerepe kiemelkedő a szavita jógában. A kezdet kezdetén a zene olyan információ átadási mód volt, amely energiamozgást hozott létre. Tudni kell, hogy a jógának még Indiában se volt régen tömegbázisa. Persze mindig voltak olyanok, akik a jóga útján jártak, és ezeknek a mestereknek volt egy-két, tíz-húsz, maximum néhány száz tanítványa. Régóta ismeretes, hogy a tömegmozgalom általában ideológiai, vagy szimpatizáns, vagy ellenkezőleg, antipátia által van vezetve. A csoportok vagy egymás ellen, vagy egymás mellett mennek valami felé, de az egyén szerepe minimális, hiszen a mozgalom nyájként mozog, és benne az emberek, mint egyedek, nem nagyon nyilvánulnak meg. A szavita jóga soha nem lesz mondjuk az Iyengar jóga népszerűségi fokán, amit a világ ezrei akarnak gyakorolni, de mi ezt vállaltuk. Ahhoz tudniillik, hogy a szavita jóga létezhessen, kiemelkedő adottságokkal rendelkező zenészek kellenek, akik a jógát is értik és művelik.

- Ivo Sedlačekkel hogyan találtak egymásra?

- Ivo a ’80-as évek legelején a prágai zeneakadémián tanult, és eljött egy jógakurzusra. Ekkor fedeztük fel azt, hogy az a típusú zene, amit ő játszik, nagyon különleges és az elmére nagyon érdekesen hat. Akkor még csak tanulta az európai zene magas fokú művelését - a hegedűművészetet, és kereste a keleti zenei és filozófiai vonatkozásokat. Miután elvégezte a zeneakadémiát, kiment Indiába, ahol nemcsak az észak-indiai, hanem a dél-indiai zenefelfogást is elsajátította, sőt, folytatta a jógatanulmányait is. A szavita jógázók táborának növelése tehát nagyban függ a zenészektől és a jógaoktatóktól, akik ideális esetben hasonló utat járnak végig, mint mondjuk Ivo. Ő hajlandó volt feladni azt a konvencionális utat, amelyen sokak járnak: megtanulnak egy létező zenei darabot, aztán koncerten eljátsszák, vagy egy nagyobb zenei testület részeként ugyanazt hegedülik. Szerinte ez inkább "rabszolgaság", mint alkotói folyamat. Vállalta azt a rizikót, hogy nem lesz belőle nagy, híres koncertművész, és csak lassacskán lesz egyre ismertebb. Vannak persze olyanok is, akik tudják azt, amit Ivo – nem ő az egyedüli –, de ők inkább elvonulnak, gyakorolnak, és maguknak zenélnek, az ő jóga útjuk keretén belül.

- Mit tekint életcéljának?

- Életcélomnak azt vallom, hogy egyrészt az ember haladjon végig azon az úton, amit vállalt mielőtt idejött volna, közben a lehető legkevesebb problémát okozzon másoknak és magának, és fejlődjön tovább. Nevezhetnénk ezt a dharma útjának is. Másrészt cél a jógában is elérni azt, ami az adott életben elérhető. Az illúzió, hogy az ember egy ugrással a célba érhet. Hisz húzza magával a saját, hosszú történetét. Ebből adódóan először ezt kell kibogozni. Az eredmény nem csak attól függ tehát, hogy az ember mit akar, és mit nem akar, vagy mit tűz ki céljául, de attól is, mi az, amit az élet lehetségessé tesz számára. Szerintem az élet egyik "titka" - hogy az ember megértse, hogy csak úgy lehet igazán harmonikus életet élni, ha megismerjük idejövetelünk céljait, és azt igyekszünk megvalósítani. Ha ez sikerül, akkor az ember nyugodtan távozik e földről…. Ebben szeretnénk az érdeklődők számára segítséget nyújtani a szavita jógán keresztül is.