Lázár, Olimpia

Képzett társítások a Bárkában

2008.01.07. 00:00

Programkereső

Az AEGON Magyarország 2006-ban a Bárka Színházzal együttműködésben irodalmi-művészeti sorozatot indított Képzett társítások – AEGON-estek a Bárkában címmel. 2008. jaunár 18-án Haraszty István (Édeske) szobrász, Petőcz András író, Dés András (ütőhangszerek) és Fekete-Kovács Kornél (trombita, szárnykürt) lesz Alföldi Róbert vendége.

Fekete-Kovács Kornél nem csak hangszeres szólistaként, hanem zeneszerzőként és hangszerelőként is elismert művész, aki tanít is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén. A Budapest Jazz Orchestra (BJO) alapítója, annak 1998-tól 2005-ig művészeti vezetője és szólistája. 2005 októberétől a Modern Art Orchestra vezetője. 2006 februárjában megalakította saját zenekarát Fekete-Kovács Kornél Quintet néven. Több magyar formációban játszott, s neves nemzetközi zenekarokban is zenélt.

Zeneszerzőként számos kisebb kompozíció mellett a Budapest Jazz Szvit című mű szerzője. Második, big band-re íródott, egész estés darabja: A Vándor, amely Human Circle/The Wayfarer címmel látott napvilágot. 2005-ben két szerzeményét is bemutatták: az egyik a Dedications című szvit, a másik a Karácsonyi Napló – ez utóbbi a Modern Art Orchestra első lemezéhez szolgált zenei anyagul. A Tölgy és a Méh című darabját a Modern Art Orchestra mutatta be 2006 szeptemberében.

Díjai: 1993-ban Krakkóban a Jazz Juniors Competition versenyen zenekarával megszerezte az első helyezést, valamint a legjobb trombitás díját is elnyerte. 2000-ben és 2004-ben az Artisjus Zenei Alapítvány díjával tűntették ki. 2002-ben Az év zeneszerzőjeként eMeRTon Díjat kapott.

Dés András hétévesen kezdte zenei tanulmányait klasszikus ütőhangszereken. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán szerzett 2005-ben diplomát. Sokoldalú ütőhangszeres zenész, aki elsősorban a dzsesszhez közel álló improvizatív zenét játszik.

Több jelentős formációban muzsikált, ilyen a Balázs Elemér Group, az Off Course (2004-ig), a Kaltenecker Trió (2005-ig), Fekete-Kovács Kornél kvintettje, a Dés László Septet, az Oláh Kálmán Sextet. 2007 őszén saját zenekart is alapított Dés András Trió néven.

2001-ben Eötvös Péter felkérésére közreműködött a Music for New York című szerzeményének felvételén. A dzsessz mellett más műfajok is érdeklik, tagja volt például a Jazz+Az együttesnek, s két remek énekesnővel, Palya Beával és Szalóki Ágival való együttműködését szintén pályája fontos állomásának tekinti. Rendszeresen fellép hazai és külföldi koncerteken, s számos album felvételénél játszott.

52afaf68-31bc-46e0-b7cc-18a4d7caf61e

Haraszty István (Édeske) 1934-ben született Pestszentimrén. 1951-től géplakatos tanuló, 1953-tól díszműlatakatos. Ekkor kezd festeni. 1960-tól tíz éven át a Dési Huber Képzőművészeti Kör növendéke, 1964-től rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon.

Első mobil szobrát (Körök) 1967-ben készíti. A Hathúszas gyors című, 1970-es alkotása már jól érzékelteti munkáinak egyik jellegzetes vonását, a rendszerrel szembeli kritikáját és iróniáját. Itt jelenik meg először későbbi fő műveinek jellegzetes eleme, az acélgolyókkal működő acél-bronz sínrendszer.

Az új anyagokra és technológiákra fogékony művész a 60-as, 70-es évek fordulóján áttér a fémingákról a plexi mobilok készítésére. Az 1970-ben készült kinetikus szobra, a Fügemagozó az egyik legjelentősebb alkotása. Amikor 1972-ben betiltják a Ganz-Mávag-ba tervezett kiállítását, a meghívót felülbélyegzi, majd szétküldi a következő felirattal: "Bizonytalan időre elhalasztva".

A korszak egyik legjelentősebb műve volt a Madárkalitka (1971), amely a rabságot modellezi (amint kirepülne belőle a madár, becsukódik az egyébként nyitva lévő ajtó). Alkotásainak jó része látványos, szellemesen működő szerkezet, sokszor többéretelmű, humoros címmel, mozgó szobrait jól kiszámított dramaturgia és zeneiség jellemzi.

1977-ben a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt látható első nagyszabású kiállítása. 1980-81-ben készítette el Agyágyú című, monumentális kinetikus szobrát. 1987-ben alkotta meg a korabeli magyar bürokráciát karikírozó, Termékszerkezet-váltás (Stemplire várva I.) című mobilját, 1986-87-ben, nyugat-berlini tartózkodása után a Vér és fű (1988) című művét.

Főbb díjai: Kassák-díj (1975), Munkácsy-díj (1988), érdemes művész (1996), Pro Urbe-díj (1999), Kossuth-díj (2000).

Petőcz András 1959-ben született Budapesten. 1981 és 1983 között a Jelenlét című folyóirat vezető szerkesztője. 1983-ban underground művészeti egyesületet és szamizdatot alapít Médium-Art néven. A 80-as években csatlakozik a párizsi avantgárd köréhez, 1986-88-ban több franciaországi rendezvényen is fellépett. 1989-91-ben videófilmeket rendez a Balázs Béla Stúdióban. Médium-Art címen reprezentatív vizuális költészeti antológiát állít össze. 1990-92-ben a párizsi Magyar Műhely egyik felelős szerkesztője.

Sáry László zeneszerzővel közös lemezt készítenek, a Közeledések és távolodások című hanglemez 1990-ben jelenik meg. A Láthatatlan jelenlét című kötete a hagyományos formákhoz való visszatérést jelzi költészetében. A szintézis, a hagyományok egységesítésére való törekvés jelenik meg az 1994-es A tenger dicsérete című, válogatott verseit tartalmazó könyvében is.

1998-ban meghívást kap az Egyesült Államokba, ahol három hónapot tölt egy nemzetközi írószemináriumon, Iowában. Ebben az időszakban fordul a próza felé. Megírja A napsütötte sávban című prózaverskötetét, majd novellákat publikál Egykor volt házibarátaink címmel. Ezt követi két regény, A születésnap 2006-ban, majd 2007-ben az Idegenek – ez utóbbi írása idején Petőcz András Franciaországban él. A könyv az oroszországi Beszlanban történt tragédia prózai felodolgozára, drámai látomás a terrorról, a kiszolgáltatottságról egy, az édesanyjával folyton menekülő kislány szemszögéből.

Fontosabb díjak: Kassák-díj (Párizs, 1987), Graves-díj (1990), József Attila-díj (1996), Arany János-jutalom (2001), Salvatore Quasimodo díj (Balatonfüred, 2003), UNESCO-Aschberg Alkotói Díj (2006).