Lázár, Olimpia

Társítás és társalkodás

2008.01.22. 00:00

Programkereső

Harasztÿ István, a mobilszobrokat készítő híres képzőművész ellopta a show-t. Az Édeske néven is ismert szobrász személyisége annyira megnyerő, hogy Alföldi Róbert házigazda és vendégei elsősorban hozzá társították eszméiket, gondolataikat. Ez volt 2006 ősze óta a tizenkettedik Képzett társítás - AEGON-estek a Bárkában.

Aki még nem volt ilyen esten, az is könnyen el tudja képzelni, hogyan zajlik. A rendezés, az alapötlet leginkább egy tévés talk-show mintáját követi. A széksorok és a színpadi díszlet berendezése írógépre emlékeztet, a könyvnyereményeket is a székeken elhelyezett betűpárnák alapján sorsolják ki a végén. Alföldi, a tévében is gyakran látható színész és színidirektor az állandó házigazda. Az alapötlet Eszéki Erzsébet, újságíró és kulturális rovatvezető nevéhez fűződik, ő kutatja fel és "ereszti össze" a különböző művészeti ágakat képviselő vendégeket. Alföldi közvetlensége a tömegmédiumokból is ismert, de személyesen, otthonának mondható színházában még inkább közvetlen kapcsolatot tudott teremteni a közönséggel, már az est elején. De a legutolsó, lelkes taps után is olyan kedvesen tudja mondani a még mindig ülve maradó közönségnek, hogy: – Viszontlátásra!!

Az első hang és az utolsó ezen az estén, január 18-án, a Fekete-Kovács Kornél (trombita) Dés András (ütőhangszerek) duóé volt. Mire ők belekezdtek emelkedett produkciójukba, a közönség már szembesült egy Haraszty-mobilszoborral a színpadon (amit később meg is mozgattak, mindenki ámulatára). Láthattunk továbbá sok reprodukciót a vászonra kivetítve, tehát a társművészetek közti asszociációs játék azonnal beindult. Azt azért meg kell jegyezni, hogy minderre a Sirály (e heti bemutatójára lázasan próbáltak már másnap reggeltől) díszletei között került sor, bizarr, eltávolító felhangot adva a talk-shownak.

A duó filmzene-szerű, jazzes, finoman elvonatkoztatott úgynevezett riffeket játszott, amelyek úgy is felfoghatóak voltak, hogy a mobilszobrok kiszámíthatatlan mozgásdinamikájával állnak gondolati párhuzamban. Egy adott pillanatban pedig a vonat hangját idézve illusztrálták a felolvasott regényrészletet. A házigazda első beszélgetőpartnere Haraszty volt, és a csevegés rögtön szórakoztató dolgokat fedett fel a sokat megélt, örök lázadó művész életéből. Sajnos a kivetített repróknak Alföldi háttal ült, nyílván ezért nem tudott rájuk többször érdemben reagálni.

Haraszty megkerülhetetlen és hallatlanul eredeti figurája a magyar képzőművészeti életnek, most már mindenki tudja róla, hogy mekkora kincs, sőt közkincs. Ez nem mindig volt így, ő viszont semmit sem változott, most is azon az elvi alapon áll, mint amikor még az Aczél-féle kulturális vezetés − jó esetben − tűrte működését, de az is előfordult, hogy betiltották már meghirdetett kiállítását. Mára már díszpolgár lett Kispesten, ahol mindig is élt, és néhány éve Kossuth-díjat is kapott. Telibe talált, ironikus műcímei annak is felkeltik az érdeklődését, aki nem ismeri munkásságát. Címeit régen is, most is, társadalomkritikus éllel adja: Fügemagozó, Illuminoszkóp, Súlytólégtornász [sic!], Ketyegéspótló.ű

A legjellemzőbb történetet, amelyből sokat meg lehetett tudni a nyolcvanas évekbeli magyar közállapotokról is, Haraszty mesélte el az esten. A hivatal folyamatos packázása miatt sokáig kellett várjon, hogy a Nyugat-Berlinbe szóló DAAD-ösztöndíj meghívásával élhessen. Így azután, amikor a Műcsarnokba egy csoportos kiállításra kapott felkérést, ő a Termékszerkezetváltás, azaz a Stemplire várva című alkotását vitte, amelyhez piros szőnyeget is választhatott a hatás fokozására. A látogató ugyanis a géphez járulva, belehelyezve egy üres lapot, megkaphatta a stemplit arról, hogy ő várt a stemplire. Az akkori kulturális miniszter, Köpeczi Béla is megnézte a Műcsarnok-beli reprezentatív anyagot, kapott is egy szabályos stemplit a géptől, amit hümmögve vett tudomásul. De Néray Katalin igazgatónak és Frank Jánosnak (Haraszty monográfusának) hála, a nyilvánvalóan rendszerkritikus alkotást nem merte kicenzúráztatni. Azt azért szóvá tette, hogy a stemplizőhöz vezető hosszú vörös szőnyeget inkább vegyék ki ebből az installációból, mert az pont olyan, mint az ő miniszteri előszobájában. Így tett szert Haraszty akaratlanul egy szép, hosszú vörös szőnyege.

A beszélgetésből kiderült, hogy miért is becézi mindenki Harasztyt. Ha saját szobrával mérnénk meg a mestert, a Szeretet mutatóval, biztosan kilengene. Ő maga mondta, hogy azért készít szobrokat, mert szereti az embereket, hogy azok közel jöjjenek a szobraihoz, mert az ilyesmi, főleg ha még mozog is, érdekli őket. Az est végén nem kevesen mentek oda hozzá egy-két szóra, és a magával hozott, nevét tartalmazó stemplivel sok látogatónak nyomott is egy-egy pecsétet. Szeretetből.

A stempliző, mint sok más alkotása is, Harasztyt a magyar neoavantgárd akciókkal rokonítja. A Magyar Műhely, a párizsi magyar emigráns írók és költők folyóirata volt az az őrhely, amely a magyar avantgárd hagyományát életben tartotta akkor is, amikor itthon alig volt mozgástere az "élcsapatnak". Weöres Sándortól Tamkóig és Nicolas Schöfferig sokan tartottak kapcsolatot a szerkesztőkkel, Papp Tiborral, Nagy Pállal meg Bujdosó Alpárral, a fiatalabbak is, akik már a neoavantgárd mozgalomhoz sorolhatóak.

Harasztyhoz hasonlóan a párizsiakkal barátkozott az est második vendége, Petőcz András is. Ma már nem a képversek, performanszok izgatják Petőczöt, mint annak idején a nyolcvanas években, hanem inkább a próza, méghozzá Alföldi pompás meglátása szerint a "minimálpróza": egészen csupasz, alig egy-két jelzővel. A leghétköznapibb nyelven megfogalmazott egyszerű, egyenletes tempóban sorjázó mondataiból kanyarog elő a történet. Az Idegenek című, tavaly megjelent regényéből Varjú Olga olvasott fel egy részletet, egy készülő novellaciklusból pedig maga a szerző. Alföldi a regény alcíme (Harminc perccel a háború előtt) kapcsán arról faggatta Petőczöt, hogy mitől olyan biztos benne, hogy háború van, vagy legalábbis lesz. Az író persze kitért a határozott válasz elől, de a beszláni tragédia emlegetése − sajnos − elég meggyőzően hangzott a szájából.

89e832cb-c4ce-45a3-876b-a5b904c43736

Ezen az estén a képzetek társítását, a társművészeti inspirációt, inkább a két fantáziadús, nyitott zenész tudta megvalósítani, ők annyira együtt lélegeztek a prózában, a színészetben és a szobrászatban működő társaikkal. Érdekes lett volna, ha nem csak zenében, hanem szóban is megnyilvánulhatnak, de hát így is az volt a közönség benyomása, hogy az idő milyen hamar elszállt.

(2008. január 18. 19:00 Bárka Színház (Budapest) - Képzett társítások - AEGON-estek a Bárkában; vendég: Haraszty István "Édeske" (kinetikus, szobrász), Petőcz András (író), Dés András (ütőhangszerek), Fekete-Kovács Kornél (trombita); házigazda: Alföldi Róbert; sorozatszerk.: Eszéki Erzsébet)