Luca, Ottilia

Etnobalta a ráncok ellen

2008.03.29. 00:00

Programkereső

"Hallgassátok a Zubolyt mert eltüntetjük a ráncokat!" – írja Hock Ernő a zenekar honlapján, és valóban, már az első koncertélmény közben tapasztalható az azonnali hatás: a nagy szemöldökráncoló izom elernyedése, feltörő nevetés, bőrpirulás, spontán hangadás, ringatózás, topogás, altesti tájékon etnogyökerek felfedezése és eresztése.
39548ffd-15bb-4337-a2aa-594705755c96

A Zuboly Orchestra tagjai - Ágoston Béla megfogalmazásával élve "halálozási sorrendben": Ágoston Béla "zeneközelítő", Benke Ágoston Félix, Busa István "ceremóniamester" és Hock Ernő. Az interjú végén azt is megtudjuk tőlük, hogy mi a szerelem.

Varga Veronika: A ránctalanításból kiindulva: milyen wellness hatásai vannak még a zenekarnak? Mire vagytok jók, vagy mi ellen?

ÁB: Világmegváltó hangulataimat én inkább jazz-zenekaromba, az Ágoston Western Quartettbe fecskendezem, a Zubolynak jut a humor, a karcolat, egy kis kritika, protestálás a rapekben. De játszottunk már a Rudasban is, áthangszereltük magunkat vízizenére..

VV: A névjegykártyádon az áll: Ágoston Béla "zeneközelítő" ill. "Music Navigator". A zenét közelítitek a hallgatóhoz, különböző zenei műfajokat egymáshoz, vagy hogy érted ezt?

ÁB: Azoknak a dolgoknak a metszéspontját próbáltam így megvilágítani, amikkel foglalkozom. Igazából nem érzem magam sem "zeneszerzőnek", sem "szaxofonművésznek", mert ha népzenét játszom, akkor azt szeretem fellazítani, ha jazzt játszom, akkor abban megjelennek népies motívumok, ha zenét szerzek, akkor abban megjelenik minden olyasmi, ami az akadémikus, a hagyományos zeneszerzői felfogáson túli, kísérletező, akár improvizatív, akár kortárs, esetleg meghökkentő.

VV: Ez a "navigálás" egyrészt implikál egy tervező, irányító szerepet, másrészt jelent egyfajta kiszolgáltatottságot: különböző külső hatások függvényében kell meghatároznod magad számára a legoptimálisabb pályát. Ti mennyire vagytok öntörvényűek, vagy követitek a saját ösztöneiteket, és mennyire tartjátok fontosnak, hogy reagáljatok a kortárs zenei élet eseményeire, hatásaira, legyenek azok jók vagy rosszak?

ÁB: Részemről a navigálás szó az én össztevékenységemre vonatkozik, aminek a Zuboly csak egy része. A Zuboly olyan, mint egy jó csajozás, egy flört, aminek vannak olyan boldog pillanatai, mint egy szerelemnek, de igazából az én szerelmem a jazznek egy komolyabb vonala, ahol nem kell poénokkal hergelnem a közönséget, hogy odafigyeljen, hanem a zene automatikusan egy kitüntetett figyelmet kap, kvázi egy jazzkoncerten vagyunk. A Zubolyra valahogy Magyarországon hamarabb figyeltek fel, holott már van 3-4 jazzlemezem is.

VV: Ide kapcsolódik az a gondolat, ami tőled származik, miszerint "a jazz mindig a szakadék szélén táncol".

ÁB: A szakadék egyik oldalán van a jazz, a másikon a népzene. Mi a múlt és a jelen zenéi között próbálunk hidat verni, hasonlóan ahhoz a varázslóhoz, aki a viccben azt kérdezi, hogy csináljak neked egy hidat? Aztán hirtelen hátrahajlik és csinál egy hidat.

MC Busa: Én hiphopot és reggae-t teszek hozzá a Zubolyhoz. A hiphop magába foglalja a graffitit, az utcai költészetet: hogy minden fal ki van festve, minden fal üzenetet szállít. Ennek kultúrája van, ez egy hangulatteremtő dolog. Ahogy régen a papok mondták a próféciákat, annak is volt egy ilyen monotonitása. Már nem minden a dallam, ami mellé írok három sort és megkapom érte a platinalemezt: komolyabb mondanivalódnak kell lennie. Elkezdtem a slammel is foglalkozni: itt már nem a zenét követi a szöveg, hanem a szöveg irányítja a zenét, a zene az aláfestés, lekíséri, mint egy filmnél. Ahol durvaság van, ott feszüljön, szakadjon a húr, ahol lazaság van, ott legyen kényelmes, kellemes, ha kell lágy, bugyibanyúlós.

VV: Veletek kapcsolatban már szinte közhelynek számít a sokszínűség, ami egyrészt a hangszereitekben is megmutatkozik. Mondjuk végig őket: levélsíp, esőbot, szájharmonika, nagybőgő…

ÁB: …szaxofon, duda, melodika, brácsa, tilinkó, dob.

VV: Másrészt az a kevertség, turmixgép effektus, hogy a stílusotok gyakorlatilag meghatározhatatlan, illetve ti magatok alkottatok olyan kifejezéseket a meghatározására, mint a "broken et-no jazz" és a "bio - techno - logic". A stílusok keveredése, a remix, vagy az, hogy a gyereksírástól kezdve a mobilcsörgésig minden a zene részévé válhat, ez végül is folyamatosan történik körülöttünk, de mi ennek részetekről a belső motiváltsága?

MC Busa: Ötletek, hasonlóságok.

ÁB: Mint minden zenésznél, van előttünk is egy formavilág, azokból a zenékből, amiket tanultunk, hallottunk, ismerünk, amikből lehet építkezni.
Nem felejtjük el a gyerekkori élményeket. Van ebben egy olyanfajta játékosság, ami visszavisz minket az időben, és egyben kortalanná is tesz.

MC Busa: Nekem a gyerekkorom része volt az, hogy vége volt a Szünidei matinénak és elkezdődött Rockenbauer Pál műsora a Másfélmillió lépés Magyarországon. 11 éves korom óta, mióta verseket írok és foglalkozom zenével szerettem volna ezt a dalt megcsinálni rapben. A korábbi rap zenekaraimban erre nem volt partner senki, de a Béla reflektált rá, és megcsináltuk. Nagyon jó érzés látni azt, hogy amikor a Másfélmillió tépést játszuk a közönség ugyanazt éli át mint mi, felfedezi, hogy mit jelent a bootleg: hogy két zene mennyire össze tud simulni egymással, és mi nem két lemezt rakunk egymásra, hanem akusztikusan játszunk végig.
Sok olyan reggae dallam van egyébként, ami nagyon hasonlít a magyar népzenére, ahogy vannak ec-pec-kimehetsz stílusú rap számok is.

VV: A Panoráma zenéje hogyan jött a képbe?

MC Busa: Az az én álmom volt, kapcsolódik hozzá egy versem, amit 12 éves koromban írtam. Az adta hozzá az ötletet, hogy végigolvastam a Guinness rekordok könyvét. Legnagyobb katasztrófák a világon: járvány, népirtás, éhínség, földrengés, tömeges öngyilkosság, repülőszerencsétlenség, tornádó, árvíz, lavina, atombomba, és én kitaláltam, hogy ez rímelni fog.

ÁB: Az én kedvencem a "tengeralattjárókkal túl mélyre hatolás"...

MC Busa: Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy mi lenne az, ami ehhez illene? Persze, hogy a Panoráma, persze hogy a Hét, vagy a Híradónak a zenéje. A Béláék meg kitalálták hozzá, hogy szőjük bele a Szelidecskét. A zene nagyon sokszor kontrasztra épít. Szépség és a szörnyeteg. Ha a zene szép, akkor jobb, hogyha a szöveg kicsit ércesebb, ha a zene durvább, akkor szépen énekel rá a lány, ez viszi a prímet és mindig megvan a feloldása. Mondok egy durva tényt, de mire elszomorodna a közönség, addigra jön valami vidámabb.

VV: Merre eveztek tovább? Nem úgy ismerlek titeket, mint akik ne folytatnák tovább a kísérletezést, mindenféle irányba.

ÁB: Megalakítottuk az Electric Zubolyt, amiben van egy DJ és egy dobgépes fiú, így újabb elemekkel gazdagodik a zenekar, ez újabb variációs lehetőségeket jelent matematikailag. Egy másik vonal a színház. Létrejött egy együttműködés a Szkéné színházzal: a Mi a szerelem című darab zenei részének a megoldását vállaltuk.

VV: Igen, látom, hogy mindjárt kezdődik is a próbátok. Ugye a darab erotikus népmesék feldolgozásán alapul, milyen módon vesztek ti ebben részt?

MC Busa: Én végül is hangutánzó vagyok egyrészt, másrészt zenei aláfestés. Úgy kell elképzelni, mint egy filmzenét, csak élőben, az effektekkel együtt mindent mi csinálunk. Néha ajtónyikorgás vagyok, néha gépfegyver, dobbanás…

ÁB: Az ajtócsapódástól kezdve a kulcs elfordulásáig a zárban mindent mi imitálunk. Vannak betétdalok, amik valószínűleg kinövik magukat Zuboly számokká, ezeket a fináléban mint egy koncertet, úgy élvezheti a közönség.

VV: Mondjatok néhány érdekes történetfoszlányt, motívumot. Milyen karakterek vannak? Láttam a színpadon egy kádat, az milyen jelenetnek a kelléke?

MC Busa: Több jelenetnek. A kád körül sok minden forog. Ugye akkoriban még nem volt terhességi teszt, ezért az egyik női szereplő rápisil egy békára, mert az volt a népi hiedelem, hogy ha habzik a béka háta, akkor terhes a nő. Végül is a nászéjszakán az ágy is a kádból van kialakítva. De még a lakodalom közben az apa karakter kérdőre vonja a fiát, azzal, hogy: "Hun a világ közepe, fiam?" Erre a fiú azt válaszolja, hogy "ott, ahova a botomat szúrom". Végül is mindig erre megy ki a játék a darabban, csak mindenki máshogy nevezi. Van, aki romantikusabban fogalmazza meg, van, aki puritánabbul. Sokan szégyellnek beszélni a világ legjobb dolgáról, mintha nem abból lenne az ember.

ÁB: Vannak a különböző életkorok, mint karakterek. Van az öregkor, a fiatalkor, van az apa-fiú, az anya-lány viszony, amik mind egy kis példázatként jelennek meg. Vannak alapszituációk, amik más-más fényben vannak feltüntetve.

VV: Milyen alapszituációk?

ÁB: A titkos szerelmi kapcsolat, az igazi szerelem, az, hogy hiába van egy kommuna, ott is a férfi-nő kapcsolat nem lehet egy kollektíváé. A birtokviszonynak ez a kérdése is ebben a formában megjelenik: hogy ki lehet-e sajátítani valakit magunknak? A szerelmem az csak az enyém-e?

Ezek a mesék úgy vannak felfűzve egy szálra, hogy az alaptörténet a 70-es években játszódik, amikor egy kommunában élő nő riporterként – ahogy most te is itt ülsz és készíted az interjút –, vidéken kérdezősködik, falusi öregektől próbál választ keresni arra, hogy mi a szerelem. Ez is a darab mottója, címe. Simon Balázs rendezésében nagyon frappánsan cserélődnek az idősíkok, olyan történetek részesei vagyunk, mintha egy faluközösség emlékeiben vájkálnánk, és ezen keresztül jelenik meg a férfi-női kapcsolatnak ez az erőteljes erotikus vetülete. Az öregek visszaemlékeznek, hol a katonaéletre, hol arra a bizonyos kis csínytevésre, ami életük legszebb pillanata volt és aztán soha többet nem jött el ilyen pillanat.

Az elmúlt száz év szociológiai keretei vannak felhasználva: hogyan lett szerelmes egy cseléd, hogyan lett szerelmes egy legény, aki később katona lett. Ezeket szinte filmszerűen bontja ki a darab, ezért a zenekar hol népi zenekarként jelenik meg, hol saját magát játssza, hol a modern kor hangulatát idézi. Olyan mintha egy időgépbe ülne be a néző és emellett tanúja lehet egy mitikus utazásnak, egy olyan szellemi, lelki szférába kerül, mint amilyen a tudatalatti. Egy szép dráma. Vaskos népi humorral leöntve.

VV: Miért pont titeket találtak meg ezzel a feladattal? Mondjuk annyira illik hozzátok, hogy nem is nagyon tudok elképzelni más zenekart ebben a szerepben.

ÁB: Ezért.