Aladár, Álmos

A "finger style" földi helytartója

2008.04.08. 00:00

Programkereső

A csillogó, mindent felülmúló bravúrjáték legkönnyebben gitáron leplezhető le, ezért különös kihívás egy szólógitár-est középpontjába a virtuozitást állítani. Kevés előadó létezik, aki elképesztő tempó mellett is képes megőrizni egy dallam zeneiségét, és olyan széles dinamikai spektrumot felölelve játszani, mintha az a világ legtermészetesebb dolga volna.
1bf82257-d8ed-4777-a2d4-1ec802352d9d

Az ausztrál Tommy Emmanuel azonban ennél is többet nyújt: szimpatikus személyisége az elképesztő mennyiségű szakmai- és közönségdíj, valamint a földkerekség nagyobbik feléhez eljutó televíziós koncertközvetítéseinek sikere ellenére mellőzi a sztár-allűröket, és így egy kellemesen elegáns művész benyomását is kelti.

Ha azt tekintjük, hogy a világ angolszász területeinek zenei konjunktúrája majdhogynem kizárólagosan csak az Egyesült Királyságot és az USA-t érinti, nem nehéz arra a következtetésre jutnunk, hogy igencsak nehéz világraszóló karriert építeni Ausztráliából. Persze nem ilyen szándékkal kezd muzsikálni az ember, és igazságtalanok volnánk, ha azt állítanánk, hogy a hatalmas szigetországból ez alig-alig sikerült valakinek. A kis Tommy sem gondolt professzionális karrierre, amikor négyévesen Phil bátyjával zenekart alapított. Két esztendő múlva, hatéves korában már fizetséget is muzsikálni az ember, és igazságtalanok volnánk, ha azt állítanánk, hogy a hatalmas szigetországból ez alig-alig sikerült valakinek. A kis Tommy sem gondolt professzionális karrierre, amikor négyévesen Phil bátyjával zenekart alapított. Két esztendő múlva, hatéves korában már fizetséget is kapott produkciójáért, és tehetségét látva a helyi country sztár, Buddy Williams hamar a szárnyai alá vette a csodagyereket. Emmanuel a hatvanas években korabeli zenekarával, a The Trailblazers-szel érte el első sikereit, és gyermekmuzsikusként két televíziós tehetségkutatót is megnyertek, aminek eredménye egy hanglemez megjelenése lett. Még tinédzser korában Sidneybe költözött, ahol stúdió- és háttérzenészként magába szívta a profi k szemléletét. A nyolcvanas évek elején készített felvételeket a Men at Workkel és John Farnhammal, majd 1987-ben a Dragon nevű zenekarral végigkísérte Tina Turnert az énekesnő nagy visszatérését jelentő "Break Every Rule" turnéján. Tommy Emmanuel valódi arca azonban szólókoncertjei során mutatkozik meg.

A populáris szcénában szerzett tapasztalatok és az ott kivívott megbecsülés kölcsönhatásban állnak egymással. A tapasztalatok vezettek részben odáig, hogy Emmanuel pontosan megtalálta zenéjében a virtuozitás helyét, míg – ennek révén – az intelligens mértéktartás egyúttal megbecsült és megbízható zenészpartnerré is avatta. Budapestre szólóprogramjával érkezik, de aki bármely internetes videomegosztón belenézett koncertfelvételeibe, tudhatja, hogy a szóló az ő esetében olykor teljes zenekart is imitálhat. Emmanuel titka az úgynevezett "finger style" technikában rejlik, amelynek segítségével akár három zenekari szerep, a basszus, a ritmus és a dallam is megszólaltatható egyszerre a gitáron. A technikának különféle változatai léteznek, azonban mindegyik közös abban, hogy a hüvelykujjakat is kell használni, vagyis a hangszer tízujjas megszólaltatásáról van szó. Mindemellett a "finger style" alkalmas arra, hogy ne csupán a felhang-bundoknál lehessen az üveghangokat előcsalni, hanem a már-már zongorázáshoz hasonlító finom, tapintó érintés folytán a teljes kromatikus skála is a játékos rendelkezésére álljon. Az üveghangok harmóniai implementálása egyúttal a gitár szokásos, már közismert hangzásait is megváltoztatja: egyrészt a sajátos zongoraszerű játékmód egyes futamokat képes hárfajellegűvé varázsolni, másfelől sokkal hosszabb lecsengésű harmóniafüggöny szólaltatható meg így a fődallam alatt. Emmanuel híres mutatványa a "Beatles Medley", amelyben több Beatles-számot fűz sorba, és lényegében leképezi gitárján mind a négy Beatle-t. Ám nemcsak a fergeteges tempó, hanem a lágy érzékiség is gyakran visszaköszön a gitáros előadásaiban: olyan közismerten romantikus melódiák "finger style" átiratait várhatjuk tőle, mint például a "Somewhere Over the Rainbow" vagy a "Borsalino" című fi lm zenéjét, amelyet legnagyobb hatású mesterével, Chet Atkins-szel közös lemezükön is játszott.

Atkins már Emmanuel amerikai pályafutását egyengette: először mentoraként, később pedig első számú csodálójaként. 1996-ban megjelent, "The Day Fingerpickers Took Over The World" című albumuk Grammy-jelölése a múlt és a jelen nagyszerű együttműködésének szólt. A két fenomén közös hangra lelt, és – bár a rövidebb leírások mindkettejüket a jazz műfajához sorolják – bebizonyították, hogy a blues, a country, a rock, a klasszikus és spanyol gitárzene közel azonos gyökerekig vezethető vissza. Mindketten a szórakoztató muzsika irányából érkeztek: Atkins karibi hangvétele az evergreen slágereknek megfelelően lágyabb és andalítóbb, míg Emmanuel a mai kor összműfaji keveredéséből kiindulva a modern hangvételű keménységet ötvözi Atkins világával, valamint mutatványszámba menő viharos sebességű szólóival. Nem nehéz megjósolni: egy rendkívüli művész különleges koncertje vár ránk.

(2008. április 22. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Tommy Emmanuel (gitár) koncertje)