Alfréd

Psychévé változni

2008.04.21. 00:00

Programkereső

Nincs miért köntörfalazni: bátran kijelenthetjük, hogy Weöres Sándor Psyché című verses regényének zenei adaptációja az új ezred-elő egyik legjelentősebb alkotása. Már rögtön a Hangzó Helikon-sorozat verseskötete olyan gyönyörű keretet ad a CD-nek, amely a könyvespolcunk örök ékességévé avatja a kiadványt. Ennél pedig még lényegesebb az a körülmény, hogy a megjelenés óta, lassan három esztendeje folyamatosan programon van mű.

Weöres Sándor korszakos zsenije a zenei formák költői megvalósításának irányba is jócskán kiterjesztette a magyar nyelv eszköztárát. 1933. február 8-án ezt írta Babits Mihálynak: "Mostanában kevés verset írok, de annál több vázlatot és mindenféle törmeléket. Zenei műfajokat próbálok behozni a költészetbe, a szvitet már meg is valósítottam gyakorlatilag, annyiban különbözik a ciklustól, hogy míg minden része önálló vers, másfelől mégis mindegyik része az előtte levőnek értelmi továbbfejlesztése." [Schein Gábor: Weöres Sándor camű könyvének felhasználásával]

Weöres ír még a szimfónia, a prelúdium, a fúga, az invenció és a szonáta poétikai párhuzamáról, sőt a dzsessz-ritmus is foglalkoztatta. Hogy a költészetről és zenéről szóló egyesítő elméletét sikerült-e megvalósítania, arról az utókornak kell nyilatkozni; és ez meg is történt. Weöres bizonyára még nem ismerte a világzene fogalmát, de felteszem, erősen bólogatna, mikor fiktív hősnő-alakját, a költő Psyché általa megteremtett életét és világát Palya Bea hangján hallja megénekelni. Lónyay Erzsébet (akinek Psyché a harmadik keresztneve volt) jellemének mélységei a vele való azonosulás során érthetők meg; pontosabban Weöres éppen azt a szabadságot hagyta meg az olvasónak, hogy egy lassan feledésbe merülő korszakot a fiktív személyiség szemszögéből, de mégis saját magunkon keresztül átszűrve ismerhessünk meg és élhessünk át újra. Döbbenetes, ahogyan az énekes Palya Bea Psychévé változott és ma a korabeli dialektus szerint, ám mindhárom érintett évszázad zenei hagyatékát megidézve női sorsról énekel. Weöres műve a XIX. században játszódik, a XX. században íródott és most, a XXI. században egy méltó társművészeti reinkarnáció formájában szól értékről, érzelmekről, férfi és nő viszonyáról, a világ változékonyságáról (miközben nem feledjük Bódy Gábor filmjét sem).

69d2c547-3d22-42af-b680-65637d7fd664

A színpadra állítás okai között szerepelhetett a Palya Bea Kvintett vendégzenészekkel kiegészített tavalyi koncertje is (akkor másik anyagot játszottak). Az elképesztő közönségsikert és teltházat most is sikerült megismételni, azonban a kritikus számára ez csak mellékkörülmény a mostanra tökéletesre érlelt anyag mindennemű erényeihez képest. A kronologikusan építkező dramaturgia (hegyaljai évek; bolyongás évei; asszony évek) mellé Gálffi László személyében elbeszélőt is választottak. Fotelban ülve mesélt, akadt ritmusosan felvezetett összekötőszöveg is – ezáltal a muzsikusokat beemelte Weöres világába, ami egy egykor nagyon is létező világ 100 esztendővel később rekonstruált korhű lenyomata. Kazinczyék nyelvújítási mozgalmát Weöres mintegy restaurálta, olyannyira, hogy valós személyek is megjelennek a történetben: például Toldy Ferenc kritikus, aki zengzetes irományokban ad tanácsokat Psychének, vagy Lavotta János, akin keresztül már el is érkeztünk a konkrét zenei fogódzóig.

Nem teljesen világos számomra, hogy a zene milyen metódus alapján készült, a papírforma szerint Gryllus Samu a zeneszerző. Interjúkban és a Hangzó Helikon CD fülszövegében azonban számos utalás olvasható arra vonatkozólag, hogy a dallamokhoz Palya Bea is rengeteget hozzáadott, ráadásul az említett tavalyi koncerten bemutatott szólóanyagának egyes dallamai is megjelentek már a Psychében. Tehát minden adalékot egybevetve valamiféle szellemi összezördülésre gyanakodhatunk, szerves munkával a háttérben, de az alkotófolyamat ez esetben majdnem mindegy; a muzsikán keresztül bemutatott teljes hasonulás ugyanis mindentől függetlenül lenyűgöző. A zenekar tagjai (Szokolay Dongó Balázs szopránszaxofonon és egyéb fúvós alkalmatosságokon, no meg egy ízben füstölt kolbászon; Novák Csaba bőgőn; Lukács Miklós cimbalmon; Dés András ütőhangszereken; Lantos Zoltán hegedűn) kiváló teljesítményt nyújtottak, Palya Bea pedig akkora hangon énekelt, hogy az erősítés mögül kihallatszott eredeti énekhangja. De a produkció ezen része egy az egyben meghallgatható lemezen, a Psyché koncertelőadására nem ezért kellett elmenni.

A verbunkosokat kedélyesen megidéző kompozíciók gondolkodás nélkül fordulnak modern, alteráló dallamokba, amelyeket Palya Bea hozománya, a roma és indiai folklór autentikus elegye keresztez. Persze a költőnő Psychének vajmi kevés köze lehetett az indiai muzsikához, de amikor a történetbe foglalt személyiség és annak előadója a szellem időtlen kozmoszából kézen fogva lép színpadra, máris könnyen eltekintünk a monarchia idejében nehezen áthidalható földrajzi távolságoktól. A mesteri alapanyag iránt mutatott művészi alázat és nem utolsó sorban a reformkor kezdetétől máig megrajzolt átfogó ív ugyanúgy szól személyes sorsokról, mint arról, hogy miképpen válik a magyar kultúra arra alkalmas kezek között emelkedett, vérbő és mindig örök forrássá.

(2008. április 9. Művészetek Palotája - Weöres Sándor: Psyché, egy hajdani költőnő versei Palya Bea előadásában, Gryllus Samu zenéjével)