Szilárda

Több mint térkép

2008.06.10. 00:00

Programkereső

A Tükrös Zenekar megalakulása óta a népzene hagyományhű tolmácsolásával szólítja meg közönségét. E szikár megállapítás mögött a magyar nyelvterület, sőt esetenként egyes szomszéd népek tájegységei kulturális értékeinek felvállalása, az ott élő emberek szellemi öröksége iránti mély elköteleződés húzódik meg. A Hazafelé Fesztiválon az erdélyi Mezőség, valamint a magyarországi Szatmár muzsikájából játszanak.
f25b68df-218d-46ea-8115-0875e082ac81

A szakmabéliek tudják, de talán nem árt hangsúlyozni: a "hagyományhű tolmácsolás" ez esetben azt jelenti, hogy a magyarpalatkai szászka, a széki sűrű tempó, a rozsályi oláhos, vagy a nyírmadai csárdás nem csak olyan jellegű, (mint az a bizonyos, "házi jellegű kenyér"). A Tükrös zenekar előadásában e tájak muzsikája az évszázadok és bennük a különféle zenész dinasztiák egymást követő nemzedékei által csiszolt stílusok, a helyhez köthető művészeti kifejezésmódok magas szintű ismeretével szólal meg. És talán ez a legfontosabb, amit ezzel a zenével mi, táncházas muzsikusok üzenni tudunk: hogy egy-egy régiónak, településcsoportnak, vagy akár egy-egy faluközösségnek is van saját kultúrája, és nem-akármilyenségünk, azaz kulturális arculatunk kifejezésének készsége mennyire fontos.

Az este első félideje valójában a zenekar legújabb, A mi Mezőségünk címet viselő lemezének bemutató koncertje. E táj hagyományos zenei kultúrája nem csak a megannyi archaizmus, a kemény, szikár hangszerkezelési technikák, és ezek kontrasztjaként az ámulatba ejtően díszített énekkultúra miatt hívta fel magára az első táncházas nemzedék figyelmét. A Mezőség magyar, román és cigány közösségeinek népzenéje az egységesítő tényezők mellett jól kitapintható sokszínűsége révén is hihetetlenül izgalmas képet mutat.

Pedig e vidék néprajzi értékeire viszonylag későn figyelt fel a magyar népzenekutatás. Az első, nagy nekibuzdulásban, a XX. század elején e feltáró munka úttörői Erdélynek elsősorban a távolabbi, székely és csángó magyar településeit keresték fel. Az első világháború után a magyarországi zenefolkorisztika számára hosszú időre lezárult az erdélyi népzenegyűjtés folytatásának lehetősége. Majd amikor Észak-Erdélyt egy kis időre még visszakanyarították, ismét megindulhatott kutakodás.

Kodálynak a legenda szerint volt egy gyönyörűen hímzett, széki párnája. Akkoriban a Mester már a Zeneakadémián tanított, és tanítványait a még feltáratlan területek népzenéjének gyűjtésére buzdította. Nála jó tíz esztendővel fiatalabb kollégáját, Lajtha Lászlót azzal irányította a Mezőségre, hogy ahol ilyen szép, kiérlelt hímzések vannak, ott a zenei kultúrának is virágoznia kell. Jól gondolta. Lajtha széki és szépkenyerűszentmártoni gyűjtései a révén, amelyek a Pátria lemezgyár 73-as fordulatszámú bakelitlemezein zeneműboltokban is kaphatóak voltak, a Mezőség népzenéje valósággal átformálta az erdélyi magyarság népzenéjéről addig kialakított képet.

Nem véletlen, hogy a táncházmozgalom is ezzel a muzsikával tudott az addig megszokott, "népi feelingtől" valami gyökeresen eltérőt mutatni. A magyar zenei folklór-revival új hullámának első időszakában, a hetvenes években "mezőségi"-ként a magyarpalatkai bandáktól eltanult zenét muzsikálták. A Tükrös megalakulásának korszakában a kép kezdett árnyaltabbá válni, és elsősorban Kallós Zoltán gyűjtései, illetve személyes látogatásaik által a táncházasok megtanulták további mezőségi falvak (Búza, Magyarszovát, Bonchida, Nagysajó, Nagysármás, Ördöngösfüzes) stílusát, ami sokuk, így a Tükrös életében új irányokat határozott meg. Koncz Gergőt Palatkán, a Kodobák szerintem ma már családtagnak tekintik, és Halmos Attila úgy húzza a széki magyar négyest, mintha nem is egy budapesti népzenekutató fia, hanem az Icsánok, az Ilkák vagy az öreg Dobos Károly valamelyik leszármazottja volna. És ez a garancia arra, hogy új lemezükön is átüt mezőségi népzene katartikus ereje.

A második félidőben hallható szatmári muzsika a Tükrös Szatmári népzene az 1900-as évekből címet viselő albumáról összeállított válogatás. Szatmárral más a helyzet, mint a Mezőséggel. A megye Magyarországon maradt területei ma a hazai tánc-és zenefolklór legjobban feltérképezett régiójának számítanak. Ezt Martin György néptánckutató vezetésével, az ötvenes évek végén kialakított, több mint húsz évig zajló, tudatos kutatási program keretében sikerült elérni, de Szatmárban már Arany János és Móricz Zsigmond is gyűjtöttek.

A Mezőség esetében oly gyakran hangsúlyozott „régies állapotokkal” szemben itt a hagyományos kultúra erősen magán viseli a XIX. század nagy művelődéstörténeti folyamatainak lenyomatát. A szatmári vonószene az igazi, vérbeli cifraszűrös-karikásostoros magyar mentalitás kiegészítése, elmaradhatatlan tartozéka, a hétszilvafás életérzés reminiszcenciája. Ez a terület volt az egyike azon központoknak, ahol a magyar cigánybanda mint "kultúrjav" kialakult, és fejlődött egészen napjainkig, amikor elkönyvelhetjük a klasszikus (vonós) kamarazenekar e folklorizált változatának a közkultúrából való végleges kiszorulását. Nincs már magyar lakodalomban cigányzenekar. Mutatóba maradt egy-két vendéglő plusz a színpad. És a színpadon egy új jelenség: a régi cigányzenészek tudását, a kezükön kialakult különféle regionális stílusokat ma a többségi társadalom fiatal muzsikusai viszik tovább. Ha az előbb olyasmit írtam, hogy a Mezőség zenéjét hitelesen eljátszani önmagában is dicséretes teljesítmény, akkor most azt kell megállapítanom, hogy a szatmári vonósbanda stílusának hagyományhű elsajátítása egy városi „fehér” zenekartól egyenesen kápráztató mutatvány. Ez a zene ugyanis megköveteli az erdélyi területekre jellemző hangszerkezelési technikától teljesen eltérő, a zenetörténet későbbi korszakaiban gyökerező kifejezésmódok elsajátítását.

Ha le akarjuk egyszerűsíteni a magyar vonószene folklórjának képletét, akkor pontosan ennek a különbségnek a kihangsúlyozásával elmondhatjuk, hogy ebben a sokszínű anyagban két nagy egységet találunk: van Erdély, és van a többi. A Tükrös Zenekar tagjai azonban anyanyelvi szinten bírják mindkét nagy egység zenei nyelvezetének meghatározott dialektusait. (Ez a teljesítmény ahhoz hasonlítható, amikor a klasszikus zenében valaki először bélhúrokon, barokk vonóval eljátszaná mondjuk Vivaldi hegedűversenyét, majd egy "modern" hangszeren előadna egy Debussy-darabot.)

A Tükrös Zenekar segítségével kinyílik reánk egy ablak, s ezen keresztül betekinthetünk egy olyan világba, amilyet élő turista a saját szemével még nem látott. Beleszippanthatunk a palatkai lakodalmak, a széki táncházak, a nyírmadai tollfosztók vagy a Demeter-napi, szatmári pásztormulatságok levegőjébe. És ha egy ilyen töltekezés után elgondoljuk a világot, eszünkbe juthatnak Radnóti sorai, s többé immár számunkra sem csupán térkép e táj…

(2008. június 22. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - "Hazafelé" Magyar Népzenei Fesztivál - A húszéves Tükrös Zenekar koncertje; km.: Korpás Éva (ének), Hamos Attila (heegedű, ének), Koncz Gergely (hegedű, brácsa)

2008. június 23. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - "Hazafelé" Magyar Népzenei Fesztivál - Az Etnofon Zenei Társulás koncertje; tagjai: Ágoston Béla (fúvós hangszerek), Babos Károly (ütőhangszerek), Bese Csaba (basszusgitár), Kiss Ferenc (koboz, ének), Korom Attila (gitár, ének), Küttel Dávid (harmonika, billentyűs hangszerek), Lázár Zsigmond (hegedű), Lukács Miklós (cimbalom), Szokolay Dongó Balázs (fúvós hangszerek)

2008. június 24. 19:30 - Művészetek Palotája - Fesztivál Színház (Budapest) - "Hazafelé" Magyar Népzenei Fesztivál - A Muzsikás együttes és vendégeinek koncertje; tagjai: Sipos Mihály, Porteleki László (hegedű), Éri Péter (brácsa, gitár), Hamar Dániel (bőgő, gardon))