Orbán

Szombathely – egy hét a jazz bűvöletében

2008.07.02. 00:00

Programkereső

Kilencedik alkalommal rendezték meg idén június 21-28. között Szombathelyen a Lamantin Jazz Fesztivált, amely a szintén szombathelyi, immár hatodszorra megtartott improvizációs táborral párhuzamosan zajlott.

A táborba az ország minden tájáról jöttek fiatalok, akik a jazz bűvöletében töltöttek el egy fantasztikus hetet, nem túlzás azt állítani, hogy a részvétel mindannyiuknak életre szóló élményt nyújtott. Akadt, aki spirituális élményről számolt be, volt, aki sírva fakadt egyik este, bevallása szerint attól, hogy mennyi szeretetet kap itt, de olyan is volt, aki egyszerűen csak végigbulizta és jammelte ezt a hetet.

A táborban résztvevő fiatalok életét a Fő tér, a Bartók Béla Zeneiskola, az alkalmilag Padlásnak elnevezett Premier Biliárd Klub és Padlás szórakozóhely és a szállásadó kollégium által alkotott négyszög határozta meg. A Főtéren zajlottak este hattól a Lamantin Jazz Fesztivál koncertjei hazai és nemzetközi hírességekkel. A zeneiskolában voltak az improvizációs tábor órái, hangszeres és elméleti órák, zenekari gyakorlatok és a fellépő sztárok mesterkurzusai. Az esti koncertek után a pedig a tábor hallgatói és tanárai zenéltek hajnalig a Padlásban, de időnként a fesztivál fellépői is becsatlakoztak egy-egy sztenderd erejéig.

A tábor

A táborban az idén mintegy 140 diák vett részt. Sokan közülük az ország valamelyik ”jazzkonzijának”, a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskolának, a Benczúr utcai Erkel Ferenc Jazz-zeneművészeti Szakközépiskolának, a csepeli Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolának, vagy éppen a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának diákjai, de akadt a közöttük jazz-őrült APEH alkalmazott, Kárpátaljából áttelepült, szintén jazz-őrült klasszikus klarinétos is. A táborozók hangszeres órákon és zenekari gyakorlatokon, illetve zeneelméleti órákon vettek részt, majd az utolsó nap, szombaton a zenekari gyakorlatok formációi egy vagy két, szabadon választott sztenderddel, vagy saját kompozícióval léptek fel a Padlásban.

A koncerten mintegy 40 szerzemény hangzott el körülbelül húsz különböző zenekartól, így maratoni bemutató volt, a hely adottságai azonban lehetővé tették a szabad ki- és bejárást, ugyanakkor soha nem maradt üres a nézőtér. Ráadásul a helyszín lambériás berendezésével, színeivel igazi jazz-klub hangulatot kölcsönzött a koncertnek. A diákok közt természetesen voltak tehetségesebbek és kevésbé tehetségesek, a hangszerükön tökéletesen jártas, klasszikus zenei múlttal rendelkező, de a jazzel a kezdeti ismerkedés szakaszában lévő növendékek illetve tapasztalt jazz-zenészek egyaránt. Mégis, mind a növendékek zárókoncertje, mind a jam sessionök, de mentesek voltak e választóvonalaktól (ha a fullasztó melegtől nem is) és mindenki bátran felvállalta adott tudásszintjét a közönség előtt. Ennél kedvezőbb légkör nehezen elképzelhető az olyan fiatalok számára, akik többségükben a jazzel nem kisgyermekként, hanem idősebben ismerkednek meg, a jazz ily módon még nem ivódott a vérükbe, nem ”otthonról” hozták. Nyilvánvalóan egy hét alatt nem lehet annyi tudást adni és szerezni, amennyi normális körülmények között több év alatt sajátítható el, a tábor viszont kétségtelenül ehhez a hosszú munkához ad páratlan lelki és szakmai löketet, mindezt úgy, hogy a fiatalok közben új barátságokat kötnek, melyek előbb-utóbb hobbi-szintű, vagy éppen professzionális zenei együttműködésben is testet ölthetnek.

A tábor tanárai a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának, illetve az Erkel Ferenc Jazz-zeneművészeti Szakközépiskola tanári karának tagjai. Az ő munkájukat az előbbi intézmény harmadik évfolyamos hallgatói segítették. A többórás zárókoncertet valamennyien végighallgatták, saját növendékeiket biztatgatták, segítették. A tanári kar egyik tagja nagyon röviden összefoglalta az ő motivációjukat, amely szerint ennyi érdeklődőt és a növendékek részéről tapasztalható ekkora lelkesedést látva nem kérdés, hogy ők is teljes odaadással végezzék dolgukat. A tábor természetesen fizetős volt, ám az árakat összehasonlítva bármelyik külföldi nyári jazztáborral szemben Szombathely viszi a pálmát. A résztvevők automatikusan belépőt kaptak a Jazzfesztivál koncertjeire, ahova világsztárokat is sikerült elcsábítani.

A Jazz Fesztivál

A IX. Lamantin Jazz Fesztivál fellépői a stílusukat tekintve nagyon széles skálán mozogtak, ami ideális mind a szombathelyi közönség, mind a táborozók szemszögéből nézve, hiszen túlzás nélkül állítható, hogy mindenki találhatott a saját ízlésének megfelelő koncertet. Helyet kaptak a könnyedebb műfajok, a blues, a funky, a soul, a gospel, itt volt például a Jon Cleary & The Absolute Monster Gentlemen, amelynek koncertje a fesztivál erősítéséért felelős hangmérnök szerint is „elképesztő” volt. Fellépett a European Mantra, amelynek stílusára talán a metál-jazz kifejezés illik a legjobban. A Budapest Jazz Orchestra koncertjén hagyományos swing kompozíciók voltak hallhatóak, a lengyel Pjotr Wojtasik Quartet modern mainstream jazzt játszott, sztenderdeket adott elő a Benny Green Trio, free jazzbe hajló műsorral érkezett Airto Moreira és Tony Hymas duója. Most essen néhány szó e három utóbbi koncertről.

Benny Green Trio

Benny Green játékáról egyértelműen Oscar Peterson juthat a hallgató eszébe. A stílust tökéletesen műveli, gyors futamait nem ritkán két kézzel unisonóban játssza, ezeket hallgatva a tábor főleg zongorista hallgatói felkapták a fejüket és „sikítoztak”. A trió sztenderdeket adott elő teljesen hagyományos felfogásban. Egy idő után azonban a tempó és lüktetés eltérését leszámítva egyik szám előadásmódja sem különbözött a másikétól, Benny Green szólóiban futamok futamokat követtek, szólói három perc után veszítettek izgalmasságukból. Sem eredetiségben, sem a trióban való zenélés lehetőségeinek kiaknázásában nem volt igazi zenei élmény a koncert.

Mégis, a formáció tagadhatatlanul intenzív muzsikálása elvarázsolta a közönséget, amely négyszer tapsolta vissza az együttest. Mind a négyszer vissza is jöttek és játszottak, sőt legutoljára Benny Green mobiltelefonjával képet is csinált a közönségről, melynek lelkesedése valószínűleg még őt is meglepte. Érdekes, hogy mesterkurzusán, melyet triójának koncertje előtt pár órával tartott, kifejtette, hogy leginkább a közönség az és nem a kritikusok, akinek a véleményére igazán ad.

Pjotr Wojtasik Quartet

Tagjai elsőrangú jazzmuzsikusok, Pjotr Wojtasik trombitálása kifogástalan, szaxofonosának játéka szintén, amerikai dobosukkal, John Betsch-csel kiegészülve pedig mintha a legtökéletesebb amerikai modern mainstream kvartettet hallanánk. Ennek a stílusnak azonban gyakori jellemzője, hogy a szakmai tökéletesség felülkerekedik az eredetiségen, az elemi erejű mondanivalón. Nos, ez ezen a koncerten is, ha nem is állandóan, de ezt tapasztalhatuk. Ennek ellenére volt valami intimitás a koncerten, amelyhez furcsa módon éppen a közönség késődélutáni alacsony létszáma is hozzájárult. Hallható volt a zenekar akkor is, amikor halkan játszott, nem zavarta meg a hangzást semmiféle duruzsolás. Bár koncertjükön igazán eredeti kompozíció nem volt hallható, a zene változatos volt, a játékosok bámulatosan kezelték hangszerüket, és improvizációik valóban magával ragadták a hallgatót. A résztvevő zenekarok közül a Pjotr Wojtasik Quartet stílusa volt talán a legelvontabb, a közönség talán ezért, talán kis létszáma miatt mérsékelt lelkesedéssel jutalmazta őket.

Airto Moreira & Tony Hymas

506e9626-4e98-41e7-b9dc-79866065ade0

A három koncert közül a Moreira duó volt a legvitathatóbb. Moreira éneklése páratlan, az ütőhangszerekkel mesterien bánik, eddigi életpályája során számtalan világhírű zenekarban vett részt, és olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Miles Davis, Wayne Shorter, Joe Zawinul, Herbie Hancock, George Duke, Paul Simon, Carlos Santana, Gil Evans, Gato Barbieri, Michael Brecker, a Crusaders, és a Chicago együttes.

Duójának szombathelyi koncertje bámulatos életpályája ellenére meglehetősen kaotikus volt, kevés volt a fogódzkodó. Énekhangja azonban ”elvitte a balhét”, a közönség autentikus brazil énekléssel szembesült, amely különlegessége miatt nem lehetett kudarcra ítélve. Kifejezetten a hallgatóság kegyeinek keresése nyilvánult meg abban, hogy a duó eljátszotta a Samba de Janeiro című slágert, illetve a koncerten felbukkant egy magyar népdal is. Vissza is tapsolták őket, de ez a taps valószínűleg inkább szólt a Moreira énekhangjában rejlő különlegességnek illetve a rengeteg ütős hangszer felvonultatásának és egyébként kifogástalan megszólaltatásának, mint a zenei mondanivalójuknak.

(2008. június 21-28. Szombathely – IX. Lamantin Jazz Fesztivál és Jazz Improvizációs Tábor)